bezár
 

irodalom

2017. 12. 13.
A turborealista egotrip lecsengésének vágyáról
L. Varga Péter irodalomtudós-szerkesztő élő és nem élő szerzőkről, Szigligetről és a JAK műfordító táboráról
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
A turborealista egotrip lecsengésének vágyáról Karácsony előtt szerettük volna megtudni, neves szerzőink, irodalomkritikusaink, kiadóink milyen könyveket szerettek, milyen helyekre járnak legszívesebben, melyik a kedvenc borítójuk, és így tovább. 

PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Nagy szó a nagy. A nagyság lassan nemesedik, idő kell hozzá, érlelés, türelem, odafordulás. Fellengzősen hangozhat, de arra sem igen emlékszem, mik jelentek meg a könyvhéten. Ez vajon jelent valamit? Annyit biztosan, hogy idén többet foglalkoztam már nem élő szerzők műveivel. Mindenesetre Tompa Andrea Omertája jó könyv szerintem, lírában pedig erős Ferencz Mónika (Hátam mögött dél), Nádasdy Ádám (Nyírj a hajamba) és Schein Gábor (Üdvözlet a kontinens belsejéből) verseskötete. A Világló részletekkel nyilvánvalóan még sok feladat lesz.

A világirodalom, Douglas Adams örökérvényű Útikalauzát parafrazálva, nagy. Még annál is nagyobb. Gyakran véletlenszerűen olvasom. Colson Whitehead A föld alatti vasútja, Roberto Bolaño A science fiction szelleme, Paul Auster 4-3-2-1-e és a Stephen King/Owen King apa–fia-duó regénye, a Sleeping Beauties mind ütős. Ó és a Márton László fordításában megjelent Walther von der Vogelweide életmű kommentárral ellátott kiadása (részben újrafordítása) igazi kincsesbánya. Jó figura volt a dalnok!

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

Nekem Szigliget az örök szerelem, de a nyári és az őszi Margó fesztiválok gazdag programja is szívemhez közeli. Szakmai tekintetben továbbra is a József Attila Kör műfordító táborát említeném, nem azért, mert felelőse vagyok ennek a programnak, hanem a pályakezdő, nem magyar ajkú, de magyar irodalmat a saját nyelvükre fordító műfordítók elhivatottsága miatt: az idei workshop is felemelő volt, tapasztalatokban gazdag, sokrétű, tanulságos, és még sok minden.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

Amiket mások is itthon, akik irodalommal és kultúratudományokkal foglalkoznak. A blogokat illetően igyekszem rendkívül mértéktartó lenni, miljom szöveg árad felénk mindenünnen, Hermione időnyerőjére volna szükség, hogy feldolgozzam őket. Talán nem is baj, ha erősen szelektálunk. Mindenesetre szoktam böngészni az FAZ blogjait és kulturális-tudományos rovatait, mert olykor nagyon naprakészek és frissek, ám a beavatatlanok számára is izgalmasak a közleményeik egészen hardcore témákban egyaránt. Követem még a POP. Kultur und Technik folyóiratot (a transcript adja ki, popkultúra-kutatásban jeleskedik), a Theory, Culture & Science-et és az Artforumot is, ha ugyancsak frissre vágyom.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akar beülős-valóságos, akar virtuális?)

Budapesten a Kelet Café. Nagyon jó fejek, intelligensek, érdeklődők, és befogadják a mi rendezvényeinket is a Prae folyóirattal. Mindenütt könyvek és finom kávé. Biztosan számos más klassz hely is akad a fővárosban és szerte az országban (pl. Nagykovácsiban, a főutcán nyílt egy-két éve egy nagyon tuti könyves kávézó, hogy nagyon ne evidenset mondjak). Amit szívesen kipróbálnék, az a Szárnyas Vadkan kocsma Roxmortsban, lehetne ötletelni irodalmi (és kísérő-)rendezvényeken.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

A turborealista egotripet. Úgy látom, ez hódít mindenütt, bízom benne, hogy lecseng.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Nehéz kérdés stb. Mondjuk William Carlos Williams Patersonját. Pynchon koraibb regényeit.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Nem táplálok kultuszt szerzők iránt, vagy ha igen, azok mind halottak. De a kedélyes és sármos Paul Austert szívesen hallgatnám élőben.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

A személyes vonalat illetően, most értem abba a korba, hogy a Faustba ássam magam. Bár Goethe mindig aktuális, én éppen Goethe-reneszánszomat, vagy fogalmazzunk úgy, Goethe-beavatásomat élem. Ami az irodalomtörténeti és kultúratudományi kutatásokat illeti, úgy vélem, lesz egy reneszánsza és átértékelődése mind a lírának, mind a prózának abban a tekintetben, hogy jobb rálátásunk lesz, nagyobb-kisebb műveink milyen kultúrtechnikai kontextusban keletkeztek, mikor és miért váltak beszédessé, mikor és miért hallgattak el, továbbá hogyan éltek maguk is a beszéd és a hallgatás eszközeivel. Lehet, hogy a gondolatok és eszmék keletkezését lehetővé tevő feljegyző-közvetítő-archiváló technikák az irodalom, sőt az irodalomtörténet új aspektusait szintén megvillantják a magyar irodalomértés közegeiben is. Előkerülhetnek meglepetések akár.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Idén nem. De fontos.

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Azt nem tudom, de Lakatos István képi világát kedvelem, jókat szokott posztolni a Facebookra is.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Thomas Pynchont valakivel. Van hozzáillő figura?

nyomtat

Szerzők

-- Balogh Endre --

A prae.hu művészeti portál alapító-főszerkesztője, a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. ügyvezetője, a Prae Kiadó vezetője. 2009-2011 a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöke. Önálló prózakötete: A parazita (2008, FISZ).

-- Benedek Anna --


További írások a rovatból

Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma

Más művészeti ágakról

Beszélgetés Karosi Júlia jazz-énekessel
Platon Karataev: Napkötöző – négy szám
Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés