PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Régóta vártam Nádas Péter könyvét, a Világló részleteket (Jelenkor), és minden várakozás megérte. Csodálatos összegzés, és minden mondatát élvezem (igen, még nem értem a végére…). Külföldi kötetként pedig, számomra is meglepő módon, Walther von der Vogelweide életművének újrafordítása okozta a legnagyobb élményt. Márton László fordításai mindig bravúrosak.

És most jövök rá, hogy mindkét könyvben mennyire fogva tart az, hogy az érzéseink évszázadok, évezredek alatt sem változnak. Pontosan ugyanúgy vagyunk kétségbeesettek, önzőek, boldogak vagy szerelmesek.

PRAE.HU: Melyik irodalmi program volt idén a legizgalmasabb?

A Margó fesztiválokat nagyon szeretem, remek beszélgetéseket hallgattam ott végig. Sajnos sokkal kevesebb irodalmi programra jutok el, mint szeretnék. Jövőre másképp tervezem.

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén? 

ÉS, KönyvesBlog, Hévíz, Jelenkor, Litera, Műút, Prae. És persze nézem a gyerekkönyves fórumokat, külföldiek közül pedig a leggyakrabban a Publishers Weekly-t. Ha tehetem, mindennap olvasom a Szöveges kontentet is, Simon Marci vendégszerkesztős blogját. Ott sűrűn eltalálnak a versek.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

Probléma forrása jelezve odafent: ritkán jutok el bárhova. De amikor: Írók boltja és Nyitott Műhely. Szégyen, de a Magvető Café-ba még nem jutottam el, pedig folyton tervezem. És ha ér külföldi helyeket mondani, idén két olyan könyvesboltban és irodalmi központban is jártam, ahová hetente visszamennék, ha tehetném. Az egyik a világ legrégebbi könyvesboltja, meghitt kis termekkel és saját kávézóval (Café Bertrand), a másik egy hatalmas és modern bolt, rengeteg idegen nyelvű könyvvel, nyomdagéppel, étteremmel, látványos belső térrel (LX Factory). Mindkettő Lisszabonban.  

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

A memoárt. Nádas miatt is, meg mert fontos időnként vissza-visszanézni… Ijesztő a sok hasonlóság a mával.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Jó pár ilyen könyv van, a felnőtt és az ifjúsági irodalomban is. De képeskönyv is rengeteg. Csodálatos könyveket adnak ki, sőt, el más országokban, aminek a megtérülése itthon teljesen esélytelen. Csak a mögöttem lévő könyvespolcra pillantva néhány alkotó: Wolf Erlbruch, Einar Turkowsky, Shan Tan, Torseter, Peter Goes…

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Önös érdekből David Walliams-et és/vagy Jø Nesbot. Mindkettőjük idejövetelén dolgozunk egy ideje, de nem könnyű meggyőzni őket.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél? 

Úgy látom, a gyerekirodalomból kezdenek kiveszni az indiános történetek. Jó lenne, ha nem így lenne. És örülnék, ha a képregény műfaja is visszakerülne méltó helyére. Külföldön hasít már egy ideje.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Lenyűgöz, amikor szépen visznek végig egy sorozatot. Ilyen a Helikon Zsebkönyvek (Szabó Levente), vagy az új Agatha Christie (Tillai Tamás). Jó a Scolar L!ve-ja is. A Félelem és reszketés új borítóját (Helikon) annyira megszerettem, hogy bekeretezve lóg a nappalinkban. Általában nagyon szép könyvek készülnek a Jelenkornál is. (És most kicsit hazabeszéltem, elnézést.)

De azért van még mit tanulnunk a külföldi kiadóktól, mert nem elég önmagában a borítókép: rengeteget számít a borító vagy a védőborító tapintása, a jó anyagválasztás, a passzoló vagy épp ötletes gerinc, meg az eltalált tipó…

PRAE.HU: Mi volt szerinted a legjobb illusztráció?

Sokakat szeretek, és rengeteg külföldi és magyar illusztrátor munkáját figyelem nap mint nap. De ha ki kell emelni pár nevet: nagy Dániel András-rajongó vagyok, és csodálom Maros Kriszti, Horváth Ildi és Rátkai Kornél sokszínűségét és profizmusát is. Különleges világa van Makhult Gabinak és Kürti Andinak. És nagyon örülök, hogy rátaláltam Kecskés Jucira, elképesztően tehetséges, és jó vele dolgozni is. A külföldiek közül pedig nagyon megkedveltem Malika Favrét.

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Dr Seuss-t és Szabó T. Annát. Szerintem végig versben beszélnének, és mi csak tátanánk a szánkat. Vagy Fiala Borcsát és David Walliamset. Nagyon sokat nevetnénk. Vagy Jacob Martin Stridet (Hihetetlen történet az óriás körtéről, Mimbo Jimbo) és Lakatos Istvánt. Azt hiszem, némán rajzolgatnának és iszogatnának, nagyon megértenék egymást…