bezár
 

gyerek

2017. 12. 22.
Krimiket gyűrök a párnám alatt
Paulovkin Boglárka a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériáról, a gyerekek kedvenceiről és hát bizony a krimikről
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Krimiket gyűrök a párnám alatt Karácsony előtt szerettük volna megtudni, neves szerzőink, irodalomkritikusaink, kiadóink milyen könyveket szerettek, milyen helyekre járnak legszívesebben, melyik a kedvenc borítójuk, és így tovább.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

A kedvenc „irodalmi helyem” mostanában egy galéria, a D17, (a hivatalos neve Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria). Úgy vált számomra irodalmi hellyé, hogy két könyvbemutatónk is náluk zajlott, idén pedig Révész Emesével létrehozták és otthont adtak a Meseváros Budapest című kiállításnak, amely a Budapestet valamilyen formában gyermekkönyvillusztrációként megidéző művekből válogatott, az Észt Intézettel közösen megrendezték az „It’s always tea time” kiállítást, ahol pedig Alice illusztrációk elképesztő gyűjteményét mutatják be Maurizio Quarellótól Ana Juanig (hogy kedvenceimet említsem). Náluk voltak láthatóak a Bolognai Könyvvásár illusztrációs nagydíját nyert Satoe Tone japán illusztrátor munkái, mindezek mellé programokat, gyerekfoglalkozásokat, szakmai beszélgetéseket is szerveznek a gyerekkönyvillusztráció kapcsán. Ugye ér őket „irodalmi hely”-nek nevezni?

PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Bölcsődés, óvodás, alsó tagozatos és tavasszal érettségizett gyermekeim osztják be az időmet és osztják meg a figyelmemet. Mindegyikük rendkívül inspiráló számomra, és klassz könyvélményeket is köszönhetek nekik. A legnagyobbnak ajándékba vettem a Szívlapát (Tilos az Á, Péczely Dóra szerkesztésében) című kortárs versgyűjteményt, amit persze én is elolvastam és mind a versek, mind a könyv kiállítása – Dániel András felnőtt-rajzai illusztrálják a kötetet, persze a szuper borító is az övé – nagyon eltalált.

A tízéves fiam idei legnagyobb könyvélményeit Szakács Eszter Szelek tornya regénye, Kertész Erzsi Panthera könyvei és Dávid Ádám Millenium expressze voltak – megértem, miért, nekem is bejöttek nagyon, izgalmasak, fordulatosak, jól megírt regények. Ebből a Panthera könyvek ideiek. A legkisebb fiam a Bálnabuszt minden nap többször is szívesen átböngészné (Dániel András – Máray Mariann), megjegyzem, a nővére is akárhányszor mellé telepszik ilyenkor, nagyon szeretik. Az óvodás lányom Gúfóért (Lanczkor Gábor – Takács Mari), Kicsibácsiért, Kicsinéniért (nem idei, de idén csinált belőle bábelőadást a szombathelyi Mesebolt társulat), meg a kuflikért rajong (Dániel András), bár most nagyon megfogta a Scolar kiadónál megjelent Mimi és Liza, Katarína Kerekesová - Katarína Moláková - Alexandra Salmela könyve – igaz, utóbbi 2016-os kiadás, de hozzánk csak most jutott el. Épp a napokban beszélgettünk arról, hogy milyen aránytalanul kevéssé ismerjük a szomszédaink gyerekkönyveit. Monika Kompaníková Mélytengeri mesék című könyvéért is odavoltunk tavaly (Naphegy kiadó, 2016), a Mimi és Liza is hasonlóan irigylésre méltó természetességgel, csöppnyi didaxis nélkül, gyönyörű kivitelben mesél a barátságról.

Nekem sem a legújabb kötetek kerülnek mostanság a kezembe. Az idén sikerült csak elolvasnom a tavalyi Kun Árpád regényt (Megint hazavárunk), és most már csak jövőre jutok hozzá az annyira várt Rakovszky Zsuzsa és Szécsi Noémi regényekhez, de nagyon várom, hogy olvashassam őket. (Ezúton üzenem a Jézuskának is.)

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Fent említett, sok- és kisgyerekes élethelyzetem a könnyedebb olvasmányoknak kedvez, így mostanság főként skandináv krimiket gyűrök a párnám alatt. Még csak ebben az évben fedeztem fel olyan nagy mestereket ebben a műfajban, mint Henning Mankell és Hakan Nesser. Előbbitől természetesen örülnék magyarul az After the Fire címmel idén ősszel megjelent utolsó regényének, még ha Wallanderről szó sincs benne, utóbbitól nagyon szívesen olvasnám a Van Veeteren sorozaton kívül írt könyveit is, például a A Summer with Kim Novak címűt.

PRAE.HU: Mit neveznél az év műfajának?

Az év műfaja számomra a “Silent book”. Ebben az évben Maros Krisztina grafikus-illusztrátor a Silent Book Contest - csendes képeskönyvek - nemzetközi versenyében döntősként szerepelt a Milyen színű a boldogság? című – nagyon szép - munkájával. A Pagony kiadó pedig nem habozott megjelentetni a könyvet azon frissiben még ugyanebben az évben. Számomra kicsit vicces, hogy nálunk még a direkt szöveg nélküli könyvek is szöveggel jelennek csak meg, de Szabó T. Anna szép mondatai ettől függetlenül jól csengenek a lapokon. Bárcsak Kriszta könyve afféle első fecske lenne Magyarországon, és a képeskönyvek után a csendes könyvek is meghódítanák a sokszor konzervatívnak és szövegközpontúnak titulált magyar olvasóközönséget!

nyomtat

Szerzők

-- Balogh Endre --

A prae.hu művészeti portál alapító-főszerkesztője, a PRAE.HU Informatikai és Kommunikációs Kft. ügyvezetője, a Prae Kiadó vezetője. 2009-2011 a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK) elnöke. Önálló prózakötete: A parazita (2008, FISZ).

-- Boczán Bea --


Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről
Händel: Alcina. Marc Minkowski felvétele


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés