PRAE.HU: Mi volt 2017 nagy könyve számodra a magyar irodalomban és a világirodalmiak közül?

Sajnos egyáltalán nem állíthatom magamról, hogy tökéletesen naprakész lennék irodalmi, filmművészei vagy efféle téren... Murakami Haruki Sötétedés utánja is tavaly jelent meg, de nekem idén lett az idei kedvenc könyvem. Magyarban Molnár Krisztina Rita új kötete (ez tényleg idei), a Levél egy fjord partjáról ríkatott meg több ízben (nem ajánlatos nyilvános helyen olvasni, hacsak nem akarsz együttérző pillantásokat begyűjteni kedves pincérkisasszonyoktól).

PRAE.HU: Milyen folyóiratokat, lapokat, blogokat olvastál idén?

Az ember rákattint mindenféle irodalmi tartalmakra, hogy aztán öt perc múlva már tökéletesen elfeledkezzen arról, mit is olvasott... olyan hatalmas mennyiségű információ tódul rám, hogy képtelen vagyok érdemben feldolgozni őket. Mostanában tudatosan szelektálok, szerző vagy webhely alapján, de ennek következében biztosan lemaradok egy csomó izgalmas újdonságról. Gyerekirodalomban persze Papírhajó meg Üveghegy meg írócimborák, igaziban És vagy Bárka, esetleg UFO, de komolyan mondom, sajnálom időnként a sietősen átfutott, sokkal többet érdemlő online publikált szövegeket.

PRAE.HU: Van-e kedvenc irodalmi helyed? (Akár beülős-valóságos, akár virtuális?)

A Magvető Café mindig biztonságos kikötő. A budai Pagony veszélyes hely, az ember beugrik egy Chai Lattéra, mert még van egy órája egy megbeszélésig, aztán költheti a vaskos ezreseket taxira... A szentendrei Parti Medve pedig nem csak nekem második otthonom.

PRAE.HU: Milyen még nem lefordított külföldi kötetet olvasnál szívesen magyarul?

Az Expanse soron következő köteteit. De tegnapra. Reménykedtem, hogy karácsonyra a boltokban lesz, felírtam a listára is, de félek, hogy ezt a kérésemet az angyal sem tudja teljesíteni.

PRAE.HU: Milyen szerzőt hoznál Magyarországra?

Murakami Harukit, Kauzo Ishigurót, Rushdie-t, Parick Nesst és Sapkowskit megint.

PRAE.HU: Milyen újrafelfedezésnek örülnél?

Örülnék, ha a gyerekeim ugyanolyan lelkesen tudnák olvasni Salingert, ahogy én tettem anno. Sajnos ez nem a régi vagy új fordítás hibája: a Zabhegyező/Rozsban a fogó eredeti angol szövegét sem falta olyan örömmel a legkisebb fiam, mint én tizenhét évesen, pedig neki még szótáraznia is sokkal kevésbé kellett. Lassúnak, túlagyaltnak tartotta. Ezek után a Fanny és Zooeyt vagy a Seymourt oda sem merem adni nekik, pedig számomra meghatározó volt mind a két regény.

PRAE.HU: Volt idén kedvenc borítód?

Egyértelműen a Szívlapát! Dániel András fantasztikusat alkotott kívül-belül...

PRAE.HU: Milyen magyar és külföldi szerzőt ültetnél egymás mellé? Miért épp őket?

Attól függ, hogy botrányt szeretnék, vagy kellemes beszélgetést. Az utóbbi esetben például Kalapos Évát Margaret Atwooddal. Az előbbiben ugyanőt E.L. James-szel.