A progresszív, vagy art rocknak nevezett zenefolyamhoz hozzájáruló együttesek esetében persze az eredeti felállás hozzávetőleges meghatározás. A zenekari tagok jönnek-mennek, szinte albumonként cserélődnek – így néha az a benyomásunk támadhat, hogy egy-egy zenekari felállást csupán a játékos szeszély koronáz meg új névvel.

1982-ben valóságos szupergroup állt össze az Asia név alatt, amelynek a tagjai már sok koncertet és lemezt megéltek: John Wetton énekes és basszusgitáros három lemezt készitett a King Crimsonnal a hetvenes évek elején, később az Uriah Heep-ben, a U.K.-ben és szólóban folytatta karrierjét. Steve Howe gitáros a Yesből érkezett, de a hetvenes évektől kezdve szólólemezek is tanúskodnak tehetségéről. Geoff Downes szintén a Yesben billentyűzött, Carl Palmer dobos pedig az Emerson, Lake and Palmer-ben vált híressé, ahol nem mással zenélt együtt, mint John Wetton King Crimson-béli elődjével, Greg Lake-el.

Az Asia megalakulását azért is kísérte kiemelt figyelem, mert a nyolcvanas évek elejére a progresszív rock túljutott fénykorán, és a zenekar megalakulása, legalábbis a világközönség és a zeneipar szemszögéből nézve heroikus gesztusnak tetszett. Mindezek ellenére az Asia első két albumával hatalmas sikereket ért el. Ám – természetesen – nem volt, nem is lehetett más, mint öntörvényű zenei tehetségek alkalmi találkozása: Steve Howe kettő, John Wetton három album után választott külön utat. Az Asia név azonban ezután is kelendő márka maradt, igaz már inkább csak a könnyedebb zenei stílusok kedvelői körében.

Geoff Downes és Trevor Horn (The Buggles) helyettesítette 1980-ban a Yes-ből távozó Rick Wakemant és Jon Andersont: a „Drama” című (kiváló) Yes album született ebből a koalícióból, majd világturné. Hamarosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a yes-hez hű rajongók nem fogadják el Trevor Horn-t Jon Anderson helyett. A Yes feloszlott, Horn és Downes pedig visszatért a stúdióba, hogy a Buggles második (ragyogó) lemezén, az Adventures In Modern Recording-on dolgozzanak.

Ezzel egy időben egy másik brit prog csapat, a(z) UK is feloszlott. John Wetton együttese volt ez, aki a Robert Fripp-el a King Crimsonban töltött hónapok után még mindig új hangzást keresett, amiben a(z) UK volt a következő lépése. Ám a Wetton és Eddie Jobson (billentyűsök, Bill Bruford – dob, Alan Holdsworth – gitár) közötti összeütközések miatt ez az együttes is feloszlott, szóval elérkezett John Wetton számára az idő, hogy a top-40-re kerüljön – amire már nagyon vágyott. Azért még felvette első szólóalbumát, a Caught In The Crossfire-t.

Ugyanakkor, 1980-ban a Love Beach album csúcsán az Emerson, Lake and Palmer is feloszlott. Carl Palmer új együttest alapított PM néven amerikai zenészekkel, akikkel egyetlen albumot készített, majd ez a csapat is feloszlott.

Steve Howe és John Wetton 1981 januárjában találkozott és rövid együttzenélés után úgy döntöttek, hogy együttest alapítanak: Downes és Palmer egészítette ki a csapatot és az ASIA nevet választották maguknak (bár a pletyka szerint ez Brian Lane menedzser ötlete volt), majd vadul felvételeket kezdtek készíteni.

1982-ben kiadták a debütáló Asia albumot. Közepes turné kezdődött, aztán váratlanul az albumról készített első kislemez (Heat of the Moment) a slágerlisták élére került: 9 millió példányt adtak el az albumból világszerte. A zenekar felkészületlen volt erre a sikerre, hiszen csupán egy 45 perces műsoruk volt.

A sikeres világturné során, hogy kikerekítsék a műsort, egyéni szólókat és a következő albumra készülő dalok demo változatait is előadták. Két hivatalos videót – Heat of the Moment és Only Time Will Tell – készítettek. Miközben az album népszerűsítéséért turnéztak, egy video készült a Sole Survivor-ról is, ám ez ritkán látható, mert csupán élő koncertfelvétel, a Wildest Dreams-ról készülendő videót pedig túlságosan szélsőségesnek ítélte az együttes a benne megjelenő háborús képsorok miatt, ezért ez nem jelent meg. A turné után aztán kezdtek működni a személyes ellentétek.

1983-ban – hogy elkerüljék a brit adózást – az együttes egy kis időt Morin Heights-ban töltött, Montreál közelében, majd kiadták az Alpha című lemezt. A színfalak mögött azonban Geffen és az Asia menedzsmentje dühöngött, mert az Alpha nem hozta az első lemez keltette elvárásokat. Nyomást gyakoroltak egy nagyobb változás irányába és Wettont eltávolították a csapatból: Greg Lake (ex ELP tag) helyettesítette a zenekar decemberi Asia In Asia című műsorában az MTV-n.

1984-ben Lake távozott, Geffen és az Asia menedzsmentje viszont felismerte Wetton üzleti értékét fronténekesként, és ezért visszacsábították. Steve Howe azonban képtelen volt Wettonnal dolgozni és ezért kilépett, miközben a harmadik albumon dolgoztak. Mandy Meyer (ex Krokus) helyettesítette őt a gitáron.

1985-ben végre megszületett a harmadik album, az Astra is. Még egy videót – Go – készítettek. Azonban az Astrának sem sikerült beváltani az üzleti elvárásokat, ezért minden turnétervet lemondtak és az Asia feloszlott.

1986-ban az Aurora című nagylemezt adták ki Japánban (limitált kiadásban, 20 000 példányban), ami tartalmazta a Too Late című dalt az Astra-ról, valamint három kislemez B oldalt: Ride Easy, Lying To Yourself és Daylight.

1987-ben Wetton felvette a Gypsy Soul című albumot, Asia néven az Over The Top (Sylvester Stallone) filmzenéjeként. Wetton mellett Giorgio Moroder (programozás és billentyűk) és Dann Huff (gitár) dolgozott rajta. Wetton és Downes közben Gorham-al és Sturgis-al az Asia újraeegyesítésére készült: lemezszerződést intéztek Japánba, ám Wetton lelépett, amikor a világturné nem jön létre.

Partnerkeresés közben Downes beugrott John Payne együttesének (The Passion) egy koncertjére, 1987 szeptemberében. Aztán Payne és Downes elkezdtek együtt zenélni: az anyag nagy része az Archiva albumokon jelent meg, 1996-ban.

1989-ben egy meghívásra adott reakcióként, hogy európai stadionokban játsszanak a Beach Boys-al és az It Bites-al, Wetton gyorsan összeállt Palmer-el, a billentyűs John Young-al és a gitáros Alan Darby-val. Geoff Downes időlegesen kimaradt ebből, mivel éppen Greg Lake-el zenélt (Ride The Tiger).

A mini-turné alatt Wetton és Palmer hamar észrevette, hogy az Asia zenéje kelendő, ezért egy másik turnét is szerveztek őszre, Németországba. Darby távozott, és Holger Larish német gitáros helyettesítette. Sikerükön felbuzdulva Wetton és Palmer rábírták Downes-t, hogy újra egyesüljenek: közben azonban John Young elhagyta a bandát és Holger Larish is hamarosan kihullott a csapatból.

1990-ben Pat Thrall (ex Hughes/Thrall és Pat Travers Band) gitározott az Asia-ban, ekkor jelent meg a Then And Now című lemez. Abban a reményben, hogy lendületbe jönnek, ami újabb stúdió albumhoz vezet, az Asia rengeteget turnézott: több német fesztivált japán, angol, orosz és végül brazil koncert követett. Wetton azonban csalódott az újjáegyesülésben és távozott, Carl Palmer pedig az újjáalakuló ELP-be ugrott ki.

1991-ben Downes elhatározta, hogy még egyszer újjáéleszti az Asia nevű főnixet John Payne-el. Elkezdődtek a stúdiómunkálatok az Asia hét év után első stúdióalbumán Carl Palmer és Steve Howe segítségével. Az amerikai Al Pitrelli csatlakozott a csapathoz a gitárszámok nagy részében, valamint Michael Sturgis stúdiódobos is játszott néhány számban.

1992-ben kiadták az Asia negyedik stúdiólemezét, az Aqua-t. A turnén Steve Howe „speciális vendégművészként” játszott, a dobos Trevor Thornton, a gitáros Vinny Burns volt. Még a nyár előtt Vinny Burns az Ultravox-ba távozott (Keith More helyettesítette, aki aztán az Arena zenekarban játszott). Nyári fesztiválokon játszottak Németországban, Svájcban, Belgiumban, Romániában és Észtországban, majd Steve Howe is kilépett, hogy szólókarriert folytasson. Al Pitrelli helyettesítette, Michael Sturgis pedig dobolt nekik.

1994 májusában kiadták az Aria című albumot. A nyári turné után távozó Pitrelli helyébe az egykori Simply Red gitáros, Aziz Ibrihim lépett.

1996-ban kiadták az Arena című albumot, ami az Asia hangzását a 21-ik századba volt hivatott emelni: Geoff Downes játszotta benne a főszerepet billentyűs hangszereivel, John Payne énekelt, a dobon Michael Sturgis, gitárokon Aziz Ibrihim, Elliot Randall és Tomoyasu Hotei, ütőhangszereken pedig Luis Jarim játszott.

Még ugyanebben az évben Downes és Wetton elővették a régi felvételeket, és kiadták az Archiva 1 és Archiva 2 lemezeket: demo számok vannak rajta az első Downes-Payne együttműködésből, az Aqua-ról, az Aria-ról, az Arena-ról stb. A borítót, mint mindig is, Rodney Matthews tervezte.

1997-ben négy koncert CD-t is kiadtak: Live In Nottingham (1990), Live In Osaka (1992), Live In Philadelphia (1992) és Live In Köln (1994) címen, valamint az Anthology: The Best Of Asia című slágergyűjtemény is megjelent.

2000-ben Downes és Payne Elliott Randallal, Vinnie Colaiutaval, Tony Levinnel, Simon Phillippsel és Pat Thrallal dolgozott a stúdióban, 2001-ben pedig további vendégművészekkel kiegészülve megjelentették az új Asia stúdióalbumot, az Aura-t. Az ezt követő turnékon John Payne, Geoff Downes, Chris Slade és Guthrie Govan játszott.

2002-ben kiadtak egy élő albumot és DVD-t: America: Live In America címmel, 2004 augusztusában pedig megjelentették a Silent Nation című lemezt, majd újabb világ körüli turnéra indultak.

Az ASIA zenei elképzelése mindig is az volt, hogy olyan zenét játszon, ami panoramikus, szimfónikus és rock egyidőben - mondta Geoff Downes - „azonban a zenekarnak jót tesz, ha különböző irányzatokat próbál ki és nem csak előző felvételeinek a másolatait adja ki új kiadásban. Biztos vagyok abban, hogy a rajongók szeretni fogják azt, amit csinálunk.

Hát igen, ez a bökkenő. Lemeztől és évjárattól függeltenül, az ASIA zenei stílusa a 80-as évek trendi zenéje, a West Coast stílus volt, jó adag slágerhangulattal nyakon öntve. A sok-sok huzavona után, most már nem trendiként, hanem múltként a kiváló zenészek (és slágergyárosok) megérdemlik, hogy elmenjünk a koncertjükre május 30-án, a Petőfi Csarnokba egy kis önfeledt zenehallgatásra. Családi programként is kiváló.