bezár
 

film

2008. 10. 23.
Film, film, film
Beszélgetés Sós Máriával
Film, film, film Filmes rendszerváltozás, egészséges lelki-szakmai "pedofília", Városbújócska és a televíziózás aktuális kérdései - Sós Mária villáminterjújában közelmúltra emlékezik, jövőbe lát, és még a PRAE.HU-t is említi!

PRAE.HU: Egy tavaly ősszel készült tévéfilmed, a Nyolclábú tükör miatt kerültünk kapcsolatba, mivel annak a forgatókönyvét egy barátom, Pollágh Péter írta. Hogyan találtatok egymásra Péterrel?


Sós Mária: Szintén egy közös ismerősünk ajánlotta, Péczely Dóra. Dóra tanítványom volt az ELTE filmszakán, ahol az elméleti képzés mellett szerencsére gyakorolhatják a filmezést a leendő filmtudorok, és én itt ebben segítettem őket. Sajnos második éve nem tanítok, rettenetesen hiányzik. Dóra úgy ajánlotta Pétert, hogy nagyon tehetséges, és nemigen tud megélni abból amit a tehetségével „megtermel”. Ez sajnos ma majdnem minden fiatal íróra vonatkozik, kivéve, ha eladja magát a bulvárnak vagy egy reklámcégnek. Péter ezen felül elsősorban költő, és ugye már Csokonai megmondta, „az is bolond....” No, akkor lett egy lehetőség: az M1-n egy Könyveskép című sorozatban kortárs novellák megfilmesítése volt a feladat. Péter novellái nagyon tetszettek, de a hosszuk miatt nem voltak alkalmasak ebbe a sorozatba, ezért a meglévő anyagból kellett írnia egy újat.

PRAE.HU: Könnyű volt együtt dolgozni vele?

Maga a csoda... mintha a másik felem lett volna... Szerintem sokkal többet kéne együtt dolgoznunk, önös érdekből, mert örömöt okoz a vele töltött idő.

PRAE.HU: Ezt követően egy internetes projektben és egy tévéműsor kapcsán már mi is együtt dolgoztunk: mindig ennyire nyitott vagy a fiatalokra? Engem ugyanis teljesen meglepett, hogy ekkora szerepet szántál a PRAE.HU stábjának.

Minden barátom fiatal, elvétve van köztük velem egykorú. Valószínűleg ez a „pedofília” lelki, ezért kevésbé kártékony változata. Csak a fiatalok tudnak inspirálni, velük tudok igazán együttgondolkodni. És néha tudok nekik újat mondani, amiért hálásak, és ez nagyon hízelgő. Sajnos nem valósultak eddig meg közös álmaink, de bízom abban, hogy ez nem veszi el a kedveteket attól, hogy dolgozzunk: biztosan van közös jövőnk, én ezt érzem.

PRAE.HU: Milyen volt teljesen fiatalon, a Kádár-éra kellős közepén a Színművészeti főiskolán Máriássy Félix osztálya? Kikkel jártál együtt? 

Sós MáriaHát az osztálynévsor: Bódy Gábor, Esti János, Felvidéki Judit, Kis Klára, Sántha László, Surányi András, Vészi János. No, nem véletlenül nem ismerősek a nevek Bódyn kívül... Részben azért, mert a mi generációnk a filmes rendszerváltás áldozata. Ezt szívesen kifejtem bővebben egy másik interjúban, ha van rá igény, ha nem, mert Felvidéki Judit például kiváló tévéfilmeket rendezett, amit ma már nem látni a képernyőkön, Kis Klára gyönyörű népszerű tudományos filmeket rendez, ezek ritkán kerülnek a szélesebb közönség elé, Vészi János dokumentumfilmes producer és rendező, bár ő kulturális műsorokat is vezetett sokáig, több televízióban. Szerintem én sem vagyok túl ismert...

Kádár János azon a pártkongresszuson, ami a felvételink előtt volt, mondta, hogy több nőt a közéletbe. Valószínűleg ezért voltunk hárman lányok. Más hatását én nem éreztem. Még a KISZ-t is arra használtuk, hogy saját klubunk legyen, ahol hétvégén bulizhatunk, és olcsó a sör.

Szabadok és védettek voltunk a főiskolán, nagyszerű mesterekkel: Máriássy Félix, Gábor Pál, Illés György, Fábri Zoltán, Szöllősi Andrásné (minden idők legjobb művészettörténet tanára, ami a filmeseknek fő tárgy volt) Makk Károly, Szécsényi Ferencné, Radnóti Miklósné (igen, Fanni!). És jóban voltunk a színészekkel, mert még egy épületben voltunk velük három évig, szóval csupa kellemes jut eszembe.

PRAE.HU: Szerintem a Városbujócska a legnagyobb sikered, leghíresebb filmed. Ez a legjobb rendezésed?

Nem nekem kéne eldöntenem. Szeretem nagyon azt a filmet, de ma vagyok a szakma ismeretének olyan birtokában, hogy a mostanában készült filmjeim rendezésileg jobbak. Ám ezek olyan nüanszok, amiket a közönség adott esetben észre sem vesz. A Városbújócska folytatásáért négy évig harcoltam, olyan producert sem találtam, aki komolyan bevállalta volna. Pedig nagyon nagy közönsége van. Tényleg, nem akarsz egy online szavazást csináltatni, hogy hányan szeretnék látni a folytatását?

PRAE.HU: Lehet, esetleg egy petíciót benyújthatnánk a pénzosztó helyeken, hogy a Városbujócska folytatására szánjanak valami összeget, gondolkodom rajta… Más kérdés viszont a következő: rengeteget dolgozol a Magyar Televízióban, és nagyon régóta a tévézés közelében vagy. Mi a véleményed azzal kapcsolatban, amilyen irányba a világ televíziózása halad? Nem a tematikus csatornákra gondolok, hanem a tömegmédiumokra. Lehet ott a szórakoztató műsorok szintjén is minőséget hozni?

Ez ma kifejezetten gazdasági kérdés, mert nem a minőségre reagálnak a reklámozók. Át kéne formálni a marketingesek gondolkodását, hogy szponzorálják inkább a Shakespeare Vízkereszt című darabját, mert az is vígjáték, és tévéváltozata készül... Az legyen a multik között a verseny tárgya, ki támogatott nagyobb értékkel magas kultúrát... Nem tudom, nem értek hozzá, de jó lenne a gazdasági társaságokat arra ösztönözni, hogy a reklámköltségük egy részét a kulturális tartalom szponzorálására fordítsák. A filmtörvényben van befektetői kedvezmény, de ez még kevés, bár nagyon jó hogy van.

A Magyar Mozgókép Rendezők Céhének javaslatai között szerepel például az, hogy az új médiatörvény vonja ki a reklámot a közszolgálati televízióból, és engedje a kulturális tartalmak szponzorációját.

PRAE.HU: Milyen változást hozhat szerinted a digitális televíziózás ezen a téren?

Több műsorra lesz szükség, így a nagy számok törvénye értelmében biztosan jobb is több lesz. Kedveset tudunk még mi erről, elődeink is alig vannak: a BBC is csak a napokban állt át.

PRAE.HU: A Filmművész Szövetségben, a Filmjus Alapítványban és a Magyar Rendezők Céhében is aktív vagy. Ez elég erős szakmai szervezőtevékenységre utal. Mit gondolsz a mostani honi filmipari fellendülésről? Van közöd neked is ezekhez a sikerekhez?

Ha a filmipar fellendülésére gondolsz, az nagyban köszönhető az előbb emlegetett befektetői kedvezménynek, ezért épültek a nagy filmstúdiók Etyeken, Pomázon, így a nyelveket beszélő szakalkalmazottaknak van munkájuk. Ez mindenképpen jó. A filmtörvény teremtett erre lehetőséget, amin a szakmai szervezetek nagyon sokat dolgoztak. Erről jut eszembe, hogy a magyar dráma napján adta át a színházi szakmának az Előadóművészi Törvénytervezetet a kulturális miniszter ünnepélyesen, ami azt jelenti, hogy a művészek és a kulturális kormányzat között erősebb a társadalmi párbeszéd, mint az országban általában. Ez jó, mert elismeri szakértelmünket.

PRAE.HU: Milyen filmet szeretnél elkészíteni legközelebb, ha minden adott volna?

Játékfilmet. Moziba valót.

Fotó: Lányi Fruzsina
nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés