A Szépművészeti Múzeum néhány éve kezdett abba a programjába, hogy a 19-20. század fordulójának egy-egy korszakot meghatározó, jelentős művészét bemutassa. Ennek keretében láthattuk már például Monet és Vincent van Gogh műveit. A mostani kiállítást szervezői eszményinek vallják: a mintegy kétszáz festmény között Hodler legjelentősebb műveit is megtalálhatjuk, szinte a teljesség igényével. Több mint ötven év óta itt kerülnek Svájcon kívül először a nagyközönség elé központi jelentőségű, nagyméretű berni képei is.

Tíznél is több termen keresztül, adott tematika szerint ismerkedhetünk meg a svájci festő századfordulós, a szecesszió, a szimbolizmus, de a romantika jegyeit is magán hordozó, mégis egyedi, újító világával. A kiállítás elején olvashatjuk Hodler festői tízparancsolatát, és láthatjuk fiatalkori önarcképét, A tanulót, aki bal kezében vinklit és függőónt tart. E két műből kiderül, hogy a pontosságnak és a mérésnek különösen nagy jelentőséget tulajdonított a művész. Képeit mindig mérőeszközök segítségével készítette.

Az öregség és a szenvedés központi témái közé tartoznak: pl. az Egy szenvedő lélek és a Töprengő paraszt című művein az emberi testet - kéz, arcvonások, ruházat - fájdalmas precizitással ábrázolja. A képek a lehangoló téma ellenére mégis harmóniát sugároznak. Hodler egy kortársa, Cuno Amiet, így írt Az életunt című képéről: „Volt azonban egy kép, amelytől nem tudtam elszakadni. Nem volt szép (…). Nem értettem, miért kellett újra meg újra megnéznem.” A festő szimbolista költő és író barátjának, Louis Duchosalnak pedig Heine egy sora jut eszébe, amikor a magányos öregembert ábrázoló képet megtekinti: „Egyedül a boldogtalan ember isteni és érdekes, mert minden tagja szenvedéstörténetet beszél el.”

A virágzó gesztenyefákat, erdőrészleteket ábrázoló képek kiegyensúlyozott színvilágukkal (komplementer színek használata pl. kék és narancssárga), a parallelizmus elvét követő, ritmusos, részleteket itt is alaposan kidolgozó ábrázolásukkal előkészítenek a kiállítás központi témájának, a hatalmas méretű, szimbolikus festményeknek a befogadására.

A kiállítás elején nőportréinak világába is betekintést nyerhetünk. A legszembetűnőbb közös vonásuk, hogy a gyengébbik nem szépségét és a vágyat, érzékiséget különféle virágfajtákkal hangsúlyozza (pl. Hélene Weiglé képmása, Lány pipaccsal), kihasználva az általuk nyújtott szimbolikát (pipacs, rózsa, margaréta, nárcisz).

A Párbeszéd a természettel című, első nagyméretű, figurális, szimbolikus képe már világosan tükrözi Hodler panteista világszemléletét. Még sok további, mind nőket, mind pedig férfiakat a tájban ábrázoló festményein kutatja az ember és a természet közti kapcsolat mibenlétét. A természet mintegy hangulathordozóként, benne az ember pedig a nagy egység, a kozmosz részeként értelmezhető.

A nagyméretű szimbolikus képek sorát a férfiakat ábrázolók nyitják. Az Eurythmia és A csalódott lelkek, az úgynevezett „díszhodlerek” közé tartoznak, a festő kiállításra készítette őket. Közös vonásuk, hogy Hodler a keresztény ikonográfiára való nyilvános utalás nélkül úgy ábrázolja az öt férfi alakját párhuzamosan, hogy azok a halálba menetelnek, azzal mintegy szembenéznek, ám mégis erőt ad nekik egy felsőbbrendű hatalomba vetett hit. Hodler így ír erről egy levelében: „A halál gondolata roppant erővé válik, ha tudatában vagyunk mindennek.” A képsorozat előzménye az Éjszaka című festmény, mely Párizsban és a bécsi Secession kiállításon meghozta a festő számára a sikert és a hírnevet, a századvég szellemi áramlataival rokonítható, amennyiben az alvás nem az életerő megújulását, de lidércnyomást jelent.

Az érzés, a Nappal, a Tavasz és A kiválasztott című szintén nagyméretű képei folytatják a szimbolikus alkotások sorát, és a női szépség illetve természetimádat dicshimnuszát zengik. Újból megjelenik a pipacs az ábrázolásban, mely az ókorban az álom és a halál, de a mámoros életerő szimbóluma is, és a tövistelen rózsa, mely Mária attribútuma. Az Érzés 1. című kép két darabját pedig most láthatjuk először együtt kiállítva. Ahogy az Éjszaka nyomasztó világát férfiakkal ábrázolta, úgy világítja most meg a Nappal a női szépséget, mellyel a központi figurán kívül, egyik nőalak sem tud szembenézni. Érdekes megfigyelni a mozdulataikat is, mert Hodler nagy rajongója és nézője volt a századvégen kialakulófélben levő, emberi test mozgását felszabadító táncirányzatoknak.

A szerelmet vitálisan, bensőségesen, drámától, konfliktusoktól mentesen ábrázolja (lásd A Szerelem című kép). Bár a két festő stílusában van közös vonás, Hodler mégis távol áll a magyar Gulácsy világától, aki festményein a férfi és nő közti kapcsolatba majd mindig feszültséget és vibrálást vitt bele.

A kiállítás nagy részét a svájci tájakat, tavakat, hegycsúcsokat, lavinákat nappal, naplementekor, holdfényben, és ködben ábrázoló képek teszik ki, melyek a külső látványról egyből befelé is fordítják a befogadó figyelmét, és Hodlernek azt a felfogását tükrözik, hogy a művész „egy leegyszerűsített természetet mutat be, megszabadítva minden semmitmondó részlettől.” Az emberi alakokat korábbi tájképeiről is eltávolította, hogy a néző figyelmét ne vonja el semmi a természetről.

Megrendítő képsorozattal találjuk magunkat szemben a kiállítás vége felé. A téma: a beteg, a haldokló és a halott Valentine Godé-Darel, a festő szerelme, akitől kislánya is született. Az ugyanazt a témát körüljáró számos kép azt érzékelteti, hogy a festő szinte szembe akart szállni a halállal, annak mibenlét kutatva. S a betegség szinte összes stádiumát bemutatva mintha annak megértését tűzte volna ki céljául.

Végül pedig Hodlertől, A művész küldetése című írásából idéznék nemcsak az ő képei, de általában a művészet megértéséhez vezető sorokat: „Az elragadtatottság az egyik legfőbb ok, amely a festőt alkotásra készteti. Meg akarja ismételni azt a csodát, amely azon táj, azon ember láttán a hatalmába kerítette (…). A külső természetből nyert benyomások tartós, többé-kevésbé mély nyomokat hagynak bennünk, s az alkotásnak, tehát a művésznek is az adja lényegét, ahogy ezekből válogat.”

Ferdinand Hodler: Egy szimbolista látomás
Szépművészeti Múzeum, december 14-ig