bezár
 

gyerek

2008. 12. 19.
Drámapedagógia - lezáratlan jelenetekkel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A szabadság, a felnőtté válás nehézségei, a lázadás a központi témája a Káva Kulturális Műhely Bábok című foglalkozásának; a 13-14 éveseknek szóló előadás alapját Georg Büchner Leonce és Léna című műve szolgáltatja. Romankovics Edit drámapedagógiai módszere diákok véleményét ütközteti a korról, amelyben élnek.
Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban tartott háromórás foglalkozáson a bevezető beszélgetést követően egy kis jelenetet láthatott a részt vevő iskolai osztály. Két báb, egy férfi és egy nő állt a színpadon, arcukat egy anyagdarabbal eltakarták, úgy mozogtak mint a robotok; a tánc, mindennapi tevékenységek, fogmosás, sminkelés, fésülködés, öltözködés mozdulatait imitálták, s csupán három szó hagyta el szájukat: lakás, kocsi, gyerek. A pár perces színészi megjelenést követően Romankovics Edit programvezető kérdéseket tett fel a diákoknak: mit csináltak ezek a bábok? Mitől báb, robot valaki? Mi volt a legrobotosabb a mozgásukban? Automata az ember?

A következő jelenetben a közönség megismerkedett Leonce gondolataival, stílusával, vágyaival; a herceget Kardos János alakította. Léna hercegnő szerepében Kecskés Karina tárta fel érzelmeit, a szürke ruhás nevelőnőt Romankovics Edit, Valeriót Gyombolai Gábor játszotta. A publikum betekintést nyert az úr és a kisasszony lakosztályába, a szolgákkal való bánásmódba, tanúi lehettek annak, ahogy a fiatalok külön-külön menekülnek a kötelező házasság elől. Léna földhöz vágta a menyasszonyi ruháját, hiszen nem ismeri jövendőbelijét, Leonce és barátja motorra ültek, a elhagyták az atyai házat, mivel a herceg "nem akar beállni a sorba."

A természet lágy ölén a könnyű kis kalandnak induló légyott komollyá válik, a fiú és a lány, azaz az inkognitóban kiránduló herceg és hercegnő egymásra találnak, s úgy döntenek, összeházasodnak. 

A történet újabb kérdéseket vet fel: a szolga és nevelőnő miért viselkedik robotként? A vak sors vagy a gondviselés keze irányítja életünket? Mit jelképez a menyasszonyi ruha? Boldogít-e a szerelem, boldogít-e a házasság? Érdemes-e lázadni?

A diákok egyre aktívabban vettek részt a foglalkozáson, mind többen kapcsolódtak be a beszélgetésbe; a programvezető minden egyes választ fontosnak és értékesnek tart, nem bírál, nem dönti el, melyik a helyes vagy helytelen. Romankovics Edit szerint éppen ez a foglalkozás lényege: valós kérdéseket kell föltenni, amelyek mindenkit érdekelnek, s amelyekre nincs egyértelmű válasz. 

- Az eljátszott jeleneteket nem "zárják" le, nyitva hagyják, hogy a gyerekek dönthessék el, mi is történhetett, s mindennek mi az oka. Ha a többi diák is elfogadja a véleményt, az felerősít bizonyos dolgokat, a gyerek magabiztosabb lesz, ha el tudja fogadtatni a saját gondolatait - magyarázta Romankovics Edit, aki azért tartja fontosnak ennek a témakörnek az elemzését, mert véleménye szerint a 13-14 éves életkor a felnőttség és a gyerekség határán van, s izgalmas tisztázni a szabadság és a felelősség fogalmát. 

Minden előadás más, a színházi részek nem változnak, de a drámapedagógiai foglalkozások mindig másképp alakulnak, hiszen a fiatalok is mindig mások: mást tartanak lényegesnek, mást válaszolnak, mást emelnek ki. 

A színházi előadáson és beszélgetésen kívül még egy kreatív feladat is vár a diákokra; két-két színész-drámatanár vezetésével két csoportba tömörülnek, s lehetséges megoldást keresnek egy szituációra. A jelenetet megrendezik, instruálják, eljátszatják a színésszel. A Bábok című darabban azt mutatták be, hogyan hagyja el otthonát Léna és Leonce, hagynak-e valamilyen jelet, ruhadarabot, plüss játékot, videót, levelet a családnak, ha igen mit, és mi okból. A két csapat megbeszéli egymás munkáját, itt is a miértekre és mikéntekre adott válaszok a hangsúlyosak.

A Káva Kulturális Műhely 1996 óta működik egyesületi formában; Budapest első Theatre in Education (TIE) együtteseként  olyan komplex színházi nevelési, valamint drámapedagógiai és színházi eszközöket használó foglalkozásokat tartanak, amelyekben a résztvevőkkel közösen általános emberi, társadalmi problémákat vizsgálnak meg cselekvéseken keresztül. 

Jelenleg is futó programjaik között szerepel a 15-16 éveseknek szóló SzentCsalád, amely a családi kapcsolatokat és az idősek társadalomban elfoglalt helyzetét járja körül. A Digó a 14-15 esztendős diákokat célozza meg az erőszak és előítéletek témakörben. A 9-10 éveseket az Istenek ajándéka című foglalkozás várja a barátságról és a társak elfogadásáról, a Hinta a 11-12 évesek figyelmét hívja fel az erőszak és az áldozati lét problémáira.

nyomtat

Szerzők

-- MTI/PRAE --

MTI


További írások a rovatból

gyerek

Kertész Erzsi regényéből készült előadás a Vojtina Bábszínházban
gyerek

Az MTA Művészettörténeti Tudományos Bizottságának tiltakozása

Más művészeti ágakról

Karácsonyozzatok velünk, vagy ússzatok haza az Örkény Stúdióban
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
art&design

Kiállításkritika A kétely felfüggesztéséről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés