Itt minden elhelyezett tárgy a számára kijelölt helyen áll, a tárgyakat körbevevő tér súlypontjaiban, megkomponált viszonyban egymással. A harmóniára törekedve, mely a színek, anyagok, méret és forma egymásrautaltságából áll. A tér, amely egyedüliként birtokolja, ismeri és látja át a jelenlévő dolgok, a bútorok elrendezésének titkos harmóniáját és kontrapunktikáját. Itt nincs helye másnak. A házasságról és az együttlétekről alkotott erotikus elképzelések lepattannak az építészeti formákról, az architektonikus egyensúly nem áll átfedésben a házas élettel, egy család fenntartásával. Itt minden addig tökéletes és harmonikus, amíg tiszta és új szaga van. Mi történik, ha az együttlétek után a szétdobált ruhák, a veszekedések után a szétdobált háztartási eszközök megbontják a szigorúan elhelyezett tárgyak rendjét? Mi történik, ha a gyerekek beszakadnak kintről sáros cipővel, útközben elhagyott almacsutkákkal? Ez a ház egy vasárnapi ház, ünnepélyes eleganciával, különc tökéletességgel, amiből hiányzik az élet, hiányzik az érzelem. Egy vasárnapi ház unalmas vasárnapokra.

Ez a ház szép, és Max Bill szavaival élve „a szépség is funkció”. Az első, Mies alkotómódszerét már teljes érettségében képviselő mű a Barcelonai Nemzetközi Kiállítás német pavilonja 1928-29-ből. A pavilon egy klasszikus piedesztálon elhelyezett, lépcsővel elérhető épület, melynek lebegő tetőlemezét nyolc, az építész nevéhez köthető, kereszt alaprajzú krómozott acél pillér tartja. A tágas, dinamikusan áramló terekkel tökéletesen együttműködő, hatásukat felfokozó, gondosan megválogatott és elhelyezett elemek, melyek csupa drága anyagból készültek: travertin, onix, Tínosz-szigeti márvány, krómozott acél, füstszínű és mart üveg, fehér velúrbőr, és a kifinomult tompa színek, kiegyensúlyozott, nyugodt környezet a szépség és az elegancia örökérvényűségét hirdetik. A korabeli kritika Mies szemére vetette, hogy itt tulajdonképpen semmi sem állítható ki.

Itt maga az építészeti mű a kiállítási objektum. Mies szerint évtizedek múlva senki sem emlékezik majd arra, mit állítottak ki egyszer az épületben, az egyetlen funkció a szépség.

És valóban, a pavilon újjáépített formában - az elmúlt nyolcvan év, mintha egy pillanat alatt múlt volna el – az 1929-es állapottal megegyezően látható ma is. Mint egy kimerevedett kép, amin nem fog az idő. A szépsége állandó. Éppenséggel csak a változó kiállítások, az újabb és újabb kiállítási anyagok, és a különböző látogatók által körbevitt élet és emberszag hiányzik a tökéletesre csiszolt falak közül.

A Barcelona-pavilonnal párhuzamosan tervezett brnói Tugendhat-ház építésénél, a Barcelona- pavilonnál megismert felfogást és struktúrát követi az építész. A lejtős terep adottságait kihasználva, a felső, bejárati szintre helyezi az öt hálószobát és a három fürdőszobát. A pavilonnál is használt lebegő falak étkező-, fogadó-, dolgozó-, könyvtár és zenetér-részekre jelölik ki a hatalmas 15x24 méter nagyságú nappalit. Az üvegfalak vizuálisan nem határolják be a teret, a tekintet a környező fákon pihenhet meg. A födémet a pavilonnál megismert krómozott acél pillérek tartják. A térben úszó fallemez mézsárga színű, fehér erezetű onix-kőből készül. Az étkezőt fekete-barna ébenfa burkolatú félhenger alakú fal ernyőzi le. A padlót fehér linóleum borítja. A fogadó részt nyersgyapjú szőnyeg négyszöge jelöli ki. Az üvegfalak fekete és ezüstszürke színű santungfüggönyökkel takarhatóak. A tartó, határoló, téralakító szerkezeti elemek, bútorok, textíliák, fűtő-, és világítótestek, egészen a hamutartókig a harmonikus és letisztult rendet követik. A bútorok is Mies művei: Barcelona-székek és zsámolyok, Tugendhat-karosszékek, kávézó asztalka, Brno-szék.

De a pavilonnal ellentétben, itt nem „csak” egy építészeti művel állunk szemben, hanem egy család számára tervezett, lakói állítása szerint lakható és szerethető épülettel. Az eredeti tulajdonosai már nem élnek. A Tugendhat házaspár nászajándékként kapta a földterületet, ahová otthonukat építették egy addig számukra ismeretlen építésszel. 1938-ig lakták az épületet három gyermekükkel, ahonnan Svájcba, majd később Venezuelába emigráltak. A II. világháború alatt az épület sérüléseket szenvedett. 1945 után rövid ideig egy sportiskola, majd a gyermekkórház rehabilitációs központja költözött be. 1969-ben a város tulajdonába került. 1982-85 között részben renoválták, hogy elősegíthessék műemlékvédelmi objektummá válását. 2001-óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. A villa ezután a város reprezentációs céljait szolgálta. 1992–ben Csehszlovákia kettészakadásáról itt folyatattak tárgyalásokat. 2007-ben a Hannibál ébredése című film forgatásának egyik helyszíne. Jelenleg is látogatható. És jelenleg is lakható (lehetne), nem csak unalmas vasárnapokon, ha értik mire gondolok.

.

View Larger Map

Tugendhat-ház, Csehország, Brno
építész: Mies van der Rohe
építés ideje: 1929.