bezár
 

film

2009. 06. 30.
Majdnem szajha?
Anne Fontaine: Coco Chanel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Coco Chanel ollójának varázsa abban állt, hogy kényelmes és egyszerű, mégis stílusos mintájú véget szabott az 1910-es évek fodros-csipkés divatjának. Legendás kiskosztümjét, tengerészcsíkos-nagykockás darabjait és fekete-fehérbe burkolózó művészi kreációit örömmel üdvözölhetjük az Audrey Tautou főszereplésével készült Coco Chanel (Coco avant Chanel) című filmben, divathóbortunknak összességében mégis csalódás okoz a mozi haute couture-je…
Gabrielle „Coco” Chanel kezdő énekes-táncosnő, kezdő szajha, ám annál tehetségesebb és invenciózusabb varrónő. Női egyenjogúság, feminizmus, modern nő, és még sorolhatnám az összes sablont, amit Coco ruháira szoktak aggatni, és való igaz, hogy Coco sok olyan népszerű nőalakot faragott a kibontakozó, újszerűen értelmezett nőiesség emblematikus védjegyévé élete során, akik a Chanel stílus továbbörökítőjeként tartunk számon. Greta Garbo, Marlene Dietrich és Romy Schneider, akik Chanel-ruha nélkül is formabontó egyéniségek voltak saját korukban, mind rajongójává váltak Chanel minimalista eleganciájának. De nem csupán a ruhák, hanem egy évtizedeket belengő parfüm is emelte a divattervezővé avanzsált kalapkészítő renoméját, mégpedig a Chanel No 5., mely Coco kedvenc számáról kapta puritán nevét. Klasszikus reklámarca, Marylin Monroe után – aki az ágyban csupán pár csepp Chanel No 5-öt viselt egy plakátszlogen szerint –, olyan színésznők „szórták magukra” e frissen elegáns illatot, mint Catherine Deneuve, Carole Bouquet, Vanessa Paradis, Nicole Kidman és… Audrey Tautou.


 
A legújabb Chanel No 5. reklámarcnak választott Audrey Tautou, aki már javában forgatta Anne Fontaine filmjét, Amélie-stílusban romantikázott Jean-Pierre Jeunet rendezővel a parfümreklámban (www.chanel.com), hogy fokozza az érdeklődést a Coco Chanel-mozi iránt. A film, amelytől én magam Chanel professzionalizmusát megközelítő színvonalat vártam el, nem váltotta be hozzá fűzött reményeimet. Női nézőként elsőként azt kifogásolnám, hogy nem láttam eleget abból, miért is lett Coco-ból Chanel-ház, avagy hogyan lett a fűzőből a kombiné, melyet Audrey-Coco-ról oly könnyen leránt élete nagy szerelme. Egyszer-kétszer ollót ragad Coco, és kapunk néhány elrajzolt „szabásmintát” formálódó stílusáról, ám a film kétség kívül nem a „nagy”, hanem a „kis” Coco-ra koncentrál. A szerelmes Coco-ra, az elnyomott Coco-ra, az árva Coco-ra. Így néha olyan érzése lehet a divatorgiára vágyó nézőnek, hogy valamelyik lányregény adaptáció kellős közepébe csöppent.


 
A francia címben szereplő ’avant’ arra utal, hogy a kultusszá vált Chanel-személyiség előtti Coco-t mutatja meg, a kályhától elindulva vezet végig Anne Fontaine Gabrielle árvaságán, revüszereplésein, Étienne Balsan (Benoît Poelvoorde) pártfogó kastélyában töltött, olykor megalázó napjain, és Arthur 'Boy' Capellel (Alessandro Nivola) szövődő szerelmén… és a lényeg tulajdonképpen ez volna. Minden rosszmájúság nélkül kérdezheti az egyszeri néző, hogy egy Coco Chanel-életrajzban miért szorul perifériára az a szakma, amely identitást adott a divat nagyasszonyának. A szándék maga szép, hogy Chanel utolérhetetlen stílusát az őt ért tapasztalatokból vezessük le, ám az összefonódások nem mindig tiszták. Coco elvarrogat, de nem alkot. Csodás végeredményeket látunk, de valahogy hiányzik a művekig vezető út. Miképpen hiányzik a film szövetéből az a periódus is, mikor Coco független művésszé válik saját induló üzletében. Káprázatos pótlékként megkapjuk a dámává emelkedett Chanel-képet mint záróakkordot.


 
Vizuálisan pont ez a Chanel-epilógus a legelragadóbb: a film utolsó jeleneteként felvillantott divatbemutató, egy gyönyörűen megöregedett Coco-val, az ő nevével eggyé vált kiskosztümben. Coco Chanel modelljei körében ül le egy tükörerdővel szegélyezett lépcsőre, Audrey pedig meggyőzően húzza Chanel-grimaszra a száját, hogy még több élettel töltse meg a tükrök között gubbasztó, megtört divat-dívát.

Talán, ha a divattervezés és a filmnyelv professzionalizmusának találkozása a film több pontján fonódna össze olyan szemléletes formában, mint az utolsó jelenetben, nem maradna senkiben hiányérzet a lektűr ízű sorstragédia javára átbillenő arányok láttán. Mert szerelmes bárki lehet, de úgy tervezni, mint Coco Chanel, csak maga a Chanel-ház szülőanyja tudott.

 
 
Coco Chanel / Coco avant Chanel
Színes feliratos francia életrajzi dráma, 105 perc, 2009. 
Rendező: Anne Fontaine
Forgatókönyvíró: Anne Fontaine, Camille Fontaine
Szereplők: Audrey Tautou, Benoît Poelvoorde, Alessandro Nivola, Marie Gillain, Emmanuelle Devos, Régis Royer, Yan Duffas 
Bemutató: 2009. június 25.
Forgalmazó: Fórum Hungary

nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Martin Scorsese: Megfojtott virágok

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
Szálinger Balázs volt a Költőim sorozat vendége
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés