Az est indításaként Menyhért Anna röviden vázolja Lesznai Anna életútját. Nagyon gazdag, felvidéki család és egy Hatvany Lajos nevezetű unokatestvér, aki bevezeti az irodalmi életbe. Több mint harminc folyóirat, köztük a Nyuga t közli a verseit, tagja a Nyolcak körének, a Vasárnapi Körnek. József Attilával közös kötetet ad ki, illetve anyagilag támogatja a fiatal költőt. Ady „testvérünkként" emlegeti. Írt és illusztrált meséket, valamint egy terjedelmes regényt, a Kezdetben volt a kertet, melyet sajnálatos módon 1966, az első megjelenés óta nem adtak ki újra. A második világháború elől az Egyesült Államokba emigrált és ott is halt meg a regény megjelenésének évében, 1966-ban.

Menyhért Anna kérése, hogy számoljon be az első benyomásairól Lesznaival kapcsolatban, láthatólag zavarba hozza Györe Balázst, aki korábban nem találkozott Lesznai nevével, ezért egyértelmű véleményt nem igazán  tud megfogalmazni. A képeit, hímzéseit kedveli, de irodalmi alkotásairól óvatosan nyilatkozik. Jegyzeteit, a találó, elgondolkodtató idézeteket már Menyhért Anna és Kiss Noémi állásfoglalása után, a vita hevében veszi elő.

A beszélgetés mindhárom résztvevője egyetért abban, hogy Lesznai költészete mai irodalmi ízlésünktől távol áll. Györe Balázs, aki az egyszerűséget jobban kedveli, a versek bőbeszédűségét kifogásolja, illetve, hogy ezernyi irányba vihetik az olvasót. Menyhért Anna, Vezér Erzsébet monográfiájára is hivatkozva,  a személytelenséget tartja a legfőbb hibának, valamint azt, hogy a költői én a versekben túlságosan a tájra koncentrál, ezért nem tud az érzelmekre hatni. Kiss Noémi Lesznai költészetét könnyen megfejthetőnek, önismétlőnek nevezi, és kiemeli, hogy ezek az ismétlések, Ady lírájával szemben számára hatástalanok maradnak. Ez a megállapítás viszont Menyhért szerint nem állja meg a helyét: „Ady is mindig ugyanoda lyukad ki”, csak épp Adyt megtanították nekünk olvasni, ezért nem tudjuk a verseit egészen függetlenül, kívülállóként értelmezni, míg Lesznai műveivel még az egyetemen sem lehet találkozni.

A Kezdetben volt a kert című regény hármójuk beszélgetéséből, ismertetéséből izgalmas olvasmánynak tűnik. A századfordulón játszódó mű megírásával hatalmas feladatra vállalkozott Lesznai. Saját bevallása szerint (ami az idegen nyelvű kiadás előszavában olvasható) gyerek- és fiatalkorának történelmét, atmoszféráját és magánéletét szerette volna megörökíteni. Ennek következtében közel 1400 oldalon kb. 40 évet fog át a mű, és rengeteg szereplőt sorakoztat fel. Lesznai regényét már az emigrációban írta, ezért egyik kritikusa, Zsávolya Zoltán azt kifogásolja, hogy nem ismerte a korabeli magyar prózát, Ottlikot, Mészölyt, Márait és annak újításait. Az olykor 19. századira emlékeztető nyelvhasználat ellenére Kiss és Menyhért a regény értékeit emeli ki a Nyitott Műhelyben: szerintük e szöveg egyenrangúnak tekinthető Kaffka Margit műveivel. A cselekmény izgalmas, a megfogalmazás precíz, kifinomult, a versekkel ellentétben sosem bőbeszédű, nem közhelyes.

Mivel Lesznai művészetéről nem született túl sok kritika (a legtöbb a Nő, tükör, írás című antológiában található), a beszélgetés résztvevői a meglévőket szinte mind számba vették és ezek közül is kiemelvén  Margócsy Istvánét, mely azt kifogásolja, hogy a regény túlságosan önéletrajzi. Kiss és Menyhért élesen bírálják ezt a szempontot, lévén Babits regényei is önéletrajziak,  és egyébként sem lehet ezt szerintük egy irodalmi művön számon kérni. A Nő, tükör, írás cím - amely azt sugalmazhatja, hogy a női írók főleg saját életükből, személyiségükből kiindulva tudnak alkotni - hozza elő a kérdést: vajon mit is csinálnak a férfiak? Ki lehetne-e adni egy Férfi, tükör, írást is? Kiss Noémi egyébként is nevetségesnek, felháborítónak tartja, hogy azt feltételezik a gyengébbik nemről, kevésbé tud bánni a fikcióval, mint a férfiak.

Mi is történik, mit találhatunk ebben a ma alig ismert regényben? (A beszélgetés után én is elindultam, hogy beszerezzem, és jelentem, sikerrel jártam!) Györe Balázs egy kulcsmondatot idéz, mely a főszereplő (már amennyiben beszélhetünk egy kitüntetett főhősről), az írónő Lizó szájából hangzik el: „Csak arra való vagyok, hogy csordultig töltsem a szívemet élettel, aztán hozzákoccintsam egy másik emberéhez.” Megismerjük Lizó gyerek- és fiatalkorát: elválik, rengeteg szeretője lesz, akiket "csak 99 lépésig követ". Mindig mást csinál, mint amit várnak tőle. A mű egy olyan - Lesznai más műveiből is ismerős -  életfelfogást tükröz, mely első helyre a szerelmet teszi, másodikra az alkotást, illetve a hangsúly a kettő egymáshoz való viszonyulásán van. Mert ha Lizó olyan szeretőt találna, aki megfelel neki, nem írna többet. Gyerekeiről nagyon keveset beszél, saját magát nem tartja jó anyának. De találkozhatunk a műben egy szülés leírásával is, lelki betegségekkel, összeomlásokkal, melyek Györe szerint világirodalmi jelentőségűvé emelik ezt a művet.

Mindent összevetve, a beszélgetők értékes kor-, élet- és jellemrajznak tartják a regényt, melynek jelentőségén nem csorbít a konzervatív írói eszközök (egyes szám harmadik személyű elbeszélő, lineáris történetírás, helyenként 19. századi, realizmussal rokon nyelvhasználat) alkalmazása sem.

Az esten megjelent kutatóktól még megtudhatjuk, hogy februárban megjelenik Lesznai Anna naplója is. És végül hadd zárjam a leírtakat egy személyes élménnyel: a sikeres beszerzés után kézbe véve a könyvet,  pár oldalt elolvasva elégedetten konstatálom, hogy reményem és szimatom ezúttal sem hagyott cserben.