irodalom
2010. 04. 16.
Rettenthetetlen fogyasztók kora jön
Könyvmarketing Konferencia, 2010. április 15.
Hatalmas érdeklődés és teltház mellett zajlott le a Kreatív Csoport és a Diversity in Book Publishing (DBP) által közösen szervezett könyvmarketing konferencia, mely a nyomtatott és elektronikus könyvekkel való kereskedés, az online könyves kommunikáció, a közösségi oldalak marketingcélú használata, a könyv (elektronikus) jövője és más, sokak számára még ma is félelmetes ködfelhőbe burkolózó kérdések között igyekezett némi rendet tenni.
Ha különböző forrásokból gyakran halljuk is, hogy a könyves szakma meglehetősen lassacskán mozdul rá az új évszázad nyújtotta technológiai lehetőségekre, a tegnap megrendezett konferencia közönségét elnézve arról azért megbizonyosodhattunk, hogy a tanulási szándék egyáltalán nem hiányzik. A könyves szakemberek, marketingesek és más érdeklődők szinte teljesen megtöltötték az impozáns Lánchíd Palota konferenciatermét, ahol külföldi meghívott előadók, marketingszakemberek, és néhány piacvezető vállalkozás (pl. Bookline, Synovate, Trendency, Klikkmánia) vezetői adtak elő a könyves kommunikáció és általában véve a könyvipar újabb változásairól.
Merthogy a változások már a spájzban vannak, s ebből a szempontból a 2010-es évre minden bizonnyal mint kiemelt fordulópontra fogunk emlékezni itthon. Csak néhány dolgot kiemelve: idén történt, hogy a Facebook, rövid úton lesöpörve az asztalról a magyar fejlesztésű iWiW-et, olyan széles elterjedtségre tett szert hazánkban is, hogy az utóbbi hónapokban szinte már minden fontosabb könyvkiadó és könyvterjesztő elkészítette a maga Facebook-profilját; megérkezett és elterjedt itthon a Twitter, ami ma már nem megszállott geekek új játékszere, hanem számos cég (így könyvterjesztő, könyvkiadó, kulturális portál és folyóirat) folyamatosan frissülő hírszolgáltatása is; a jövő héten nyíló Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon pedig bemutatkozik Magyarország legnagyobb ekönyv áruháza, a Líra Csoport és a Bookline közös vállalkozásaként induló eKönyv Magyarország is, mely a német txtr rendszerét a hazai viszonyokra adaptálva minden eddiginél átfogóbb módon próbálja megteremteni az ekönyv-kereskedelem hazai (már létező, ám igencsak gyerekcipőben járó) piacát.
S ha az „ekönyv” szó hallatán rögtön a nyomtatott könyv szagáról, a csillagászati árú ekönyv-olvasókról és a nehézkes formátumproblémákról kezdenénk el elmélkedni, jobb, ha először belegondolunk, milyen elképesztően rövid idő alatt történt meg Magyarországon is a hagyományos zenehordozók és az mp3 közötti váltás mind a technológia, mind a fogyasztói szokások tekintetében. A könyvipar pedig nagyon úgy tűnik, épp egy ilyen átalakulás határán van: nagyjából most van az utolsó pillanat, amikor ez a szféra még tanulhat a zeneipart alapjaiban megrengető digitális forradalom tanulságaiból, és megpróbálhatja elkerülni annak katasztrofális következményeit. Ehhez pedig az szükséges, hogy végre elhagyjuk az általánosításokat, és elkezdjük differenciáltan nézni a problémát. Például, hogy az ekönyv bevezetésével kapcsolatos lehetőségek egészen mások a különböző szak- és nyelvkönyvek, egyetemi jegyzetek esetében (óriásiak), mint mondjuk az illusztrált gyerekkönyveknél (most még csekélyek), s a nyomtatott könyvekhez való ragaszkodás is egész másként alakul a szépirodalom esetében, mint mondjuk az egynyári romantikus regényeknél. Vagy hogy a jelenleg önerőből, elképesztő emberi és technológiai erőforrásokat megmozgató információs feketepiac szereplőit ne tekintsük egyszerű tolvajok gyülevész hordájának, hanem olyan rettenthetetlen fogyasztók tömegének, akik ha nincsenek megelégedve egy szolgáltatással (pl. a zenék, ekönyvek terjesztésének jelenlegi módszereivel), ma már képesek arra, hogy létrehozzák a maguk terjesztési infrastruktúráját – és akik, ha sikerül megőriznünk vagy felépítenünk náluk az irántunk való lojalitást, akár még az ingyenességről is hajlandók lemondani. A zene- és filmipar óriásai például épp az utóbbin buktak el, mert a szerzői jogi csatározások olyannyira ellenszenvessé tették őket a fogyasztó szemében, hogy ma már szinte senkinek nincs bűntudata, ha zenét vagy filmet tölt le – ugyanakkor szinte mindegyik illegális megosztó-közösségnek vannak olyan kedvencei, akiket igyekeznek megvédeni az illegális letöltések okozta anyagi kártól, akár úgy is, hogy törlik a rendszereikről az adott előadó vagy műfaj tartalmait, ha valaki mégis feltölti őket.
A közösségi oldalakon, Facebookon, Twitteren keresztüli kommunikáció éppen ennek a lojalitásnak a kiépítésében lehet elsőrangú eszköz, hiszen ezeken a csatornákon keresztül egy jóval személyesebb és direktebb kapcsolat alakítható ki a valós és potenciális fogyasztók közösségével, mint mondjuk egy óriásplakáton keresztül. Ezek a fogyasztói közösségek válaszolnak, ha kérdést teszünk föl nekik mondjuk egy tervezett fejlesztéssel, design-váltással kapcsolatban, de pillanatok alatt le is rombolhatják a vállalkozásunk jóhírét, ha feldühítjük őket; ráadásul folyamatos törődést igényelnek, és megkérik a lojalitásuk árát a különböző exkluzív tartalmak, kedvezmények és egyéb extrajuttatások formájában. Egy ilyen érzékeny és befolyásos tömeggel bánni, az ehhez kapcsolódó technikákat, informatikai módszereket ismerni ma már teljes embert és komoly szaktudást igénylő feladat: a 150 fős stábbal dolgozó Bookline-nál például 8-10 ember foglalkozik ezzel, ami azt jelenti, hogy már egy 7 fővel dolgozó, kisebb kiadóban is kellene legalább egy ember, akinek ez a feladata – erre azonban a legtöbb kiadó még nem szánta el magát, arról nem is beszélve, hogy jelenleg Magyarországon nincs is olyan képzés, ami kifejezetten a könyves szakmát és a könyvmarketing online közösségi technikáit érinti.
Valószínűleg ez a hiány ösztönözte a DBP alapítóit is, amikor egy kifejezetten ilyen profilú könyvmarketing-tanácsadói cég létrehozása, és a konferencia megrendezése mellett döntöttek. Mint a cég egyik vezetője, a Könyvesblog kapcsán ismertté vált Valuska László kifejtette, a közeljövőben további szakmai programok, konferenciák és workshopok indítását tervezik ezekben a témákban – melyek, reméljük, jóval átgondoltabb és professzionálisabb formában fog történni, mint a Könyvesblog működése, mely jelenlegi formájában messze nem meríti ki a benne rejlő lehetőségeket, és maga is remek példa arra, mennyi fejlesztenivaló van még a magyar irodalom és könyvipar, valamint a digitális világ kapcsolatának kiépítésében. A kezdet mindenesetre nem rossz, bár legközelebb vagy legyen kevesebb előadás, vagy legyen két napos a rendezvény – mert este hat körül a legtöbb résztvevő szemében már csak a „memory overflow” kiírás villogott, mint egy túltöltött ekönyv-olvasó kijelzőjén.
A konferencia anyagai április 16-ától letölthetők a Kreatív Online oldaláról.
Merthogy a változások már a spájzban vannak, s ebből a szempontból a 2010-es évre minden bizonnyal mint kiemelt fordulópontra fogunk emlékezni itthon. Csak néhány dolgot kiemelve: idén történt, hogy a Facebook, rövid úton lesöpörve az asztalról a magyar fejlesztésű iWiW-et, olyan széles elterjedtségre tett szert hazánkban is, hogy az utóbbi hónapokban szinte már minden fontosabb könyvkiadó és könyvterjesztő elkészítette a maga Facebook-profilját; megérkezett és elterjedt itthon a Twitter, ami ma már nem megszállott geekek új játékszere, hanem számos cég (így könyvterjesztő, könyvkiadó, kulturális portál és folyóirat) folyamatosan frissülő hírszolgáltatása is; a jövő héten nyíló Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon pedig bemutatkozik Magyarország legnagyobb ekönyv áruháza, a Líra Csoport és a Bookline közös vállalkozásaként induló eKönyv Magyarország is, mely a német txtr rendszerét a hazai viszonyokra adaptálva minden eddiginél átfogóbb módon próbálja megteremteni az ekönyv-kereskedelem hazai (már létező, ám igencsak gyerekcipőben járó) piacát.
S ha az „ekönyv” szó hallatán rögtön a nyomtatott könyv szagáról, a csillagászati árú ekönyv-olvasókról és a nehézkes formátumproblémákról kezdenénk el elmélkedni, jobb, ha először belegondolunk, milyen elképesztően rövid idő alatt történt meg Magyarországon is a hagyományos zenehordozók és az mp3 közötti váltás mind a technológia, mind a fogyasztói szokások tekintetében. A könyvipar pedig nagyon úgy tűnik, épp egy ilyen átalakulás határán van: nagyjából most van az utolsó pillanat, amikor ez a szféra még tanulhat a zeneipart alapjaiban megrengető digitális forradalom tanulságaiból, és megpróbálhatja elkerülni annak katasztrofális következményeit. Ehhez pedig az szükséges, hogy végre elhagyjuk az általánosításokat, és elkezdjük differenciáltan nézni a problémát. Például, hogy az ekönyv bevezetésével kapcsolatos lehetőségek egészen mások a különböző szak- és nyelvkönyvek, egyetemi jegyzetek esetében (óriásiak), mint mondjuk az illusztrált gyerekkönyveknél (most még csekélyek), s a nyomtatott könyvekhez való ragaszkodás is egész másként alakul a szépirodalom esetében, mint mondjuk az egynyári romantikus regényeknél. Vagy hogy a jelenleg önerőből, elképesztő emberi és technológiai erőforrásokat megmozgató információs feketepiac szereplőit ne tekintsük egyszerű tolvajok gyülevész hordájának, hanem olyan rettenthetetlen fogyasztók tömegének, akik ha nincsenek megelégedve egy szolgáltatással (pl. a zenék, ekönyvek terjesztésének jelenlegi módszereivel), ma már képesek arra, hogy létrehozzák a maguk terjesztési infrastruktúráját – és akik, ha sikerül megőriznünk vagy felépítenünk náluk az irántunk való lojalitást, akár még az ingyenességről is hajlandók lemondani. A zene- és filmipar óriásai például épp az utóbbin buktak el, mert a szerzői jogi csatározások olyannyira ellenszenvessé tették őket a fogyasztó szemében, hogy ma már szinte senkinek nincs bűntudata, ha zenét vagy filmet tölt le – ugyanakkor szinte mindegyik illegális megosztó-közösségnek vannak olyan kedvencei, akiket igyekeznek megvédeni az illegális letöltések okozta anyagi kártól, akár úgy is, hogy törlik a rendszereikről az adott előadó vagy műfaj tartalmait, ha valaki mégis feltölti őket.
A közösségi oldalakon, Facebookon, Twitteren keresztüli kommunikáció éppen ennek a lojalitásnak a kiépítésében lehet elsőrangú eszköz, hiszen ezeken a csatornákon keresztül egy jóval személyesebb és direktebb kapcsolat alakítható ki a valós és potenciális fogyasztók közösségével, mint mondjuk egy óriásplakáton keresztül. Ezek a fogyasztói közösségek válaszolnak, ha kérdést teszünk föl nekik mondjuk egy tervezett fejlesztéssel, design-váltással kapcsolatban, de pillanatok alatt le is rombolhatják a vállalkozásunk jóhírét, ha feldühítjük őket; ráadásul folyamatos törődést igényelnek, és megkérik a lojalitásuk árát a különböző exkluzív tartalmak, kedvezmények és egyéb extrajuttatások formájában. Egy ilyen érzékeny és befolyásos tömeggel bánni, az ehhez kapcsolódó technikákat, informatikai módszereket ismerni ma már teljes embert és komoly szaktudást igénylő feladat: a 150 fős stábbal dolgozó Bookline-nál például 8-10 ember foglalkozik ezzel, ami azt jelenti, hogy már egy 7 fővel dolgozó, kisebb kiadóban is kellene legalább egy ember, akinek ez a feladata – erre azonban a legtöbb kiadó még nem szánta el magát, arról nem is beszélve, hogy jelenleg Magyarországon nincs is olyan képzés, ami kifejezetten a könyves szakmát és a könyvmarketing online közösségi technikáit érinti.
Valószínűleg ez a hiány ösztönözte a DBP alapítóit is, amikor egy kifejezetten ilyen profilú könyvmarketing-tanácsadói cég létrehozása, és a konferencia megrendezése mellett döntöttek. Mint a cég egyik vezetője, a Könyvesblog kapcsán ismertté vált Valuska László kifejtette, a közeljövőben további szakmai programok, konferenciák és workshopok indítását tervezik ezekben a témákban – melyek, reméljük, jóval átgondoltabb és professzionálisabb formában fog történni, mint a Könyvesblog működése, mely jelenlegi formájában messze nem meríti ki a benne rejlő lehetőségeket, és maga is remek példa arra, mennyi fejlesztenivaló van még a magyar irodalom és könyvipar, valamint a digitális világ kapcsolatának kiépítésében. A kezdet mindenesetre nem rossz, bár legközelebb vagy legyen kevesebb előadás, vagy legyen két napos a rendezvény – mert este hat körül a legtöbb résztvevő szemében már csak a „memory overflow” kiírás villogott, mint egy túltöltött ekönyv-olvasó kijelzőjén.
A konferencia anyagai április 16-ától letölthetők a Kreatív Online oldaláról.
Szerzők
-- Dunajcsik Mátyás --
