irodalom
2010. 05. 17.
Ha elég eszed lesz, rájössz, mit írtam
Interjú Petri György halálának 10. évfordulója alkalmából Nagy Bálint építésszel
Tíz éve halt meg Petri György, a kortárs magyar líra egyik kulcsfigurája. Az évforduló kapcsán kíváncsiak lettünk arra, mit jelent ma Petri a kortársak, az irodalmi élet és a fiatalabb generáció számára. Interjúsorozatunk első részében Nagy Bálint építész, a Beszélő egykori munkatársa beszél Petri Györgyről, a barátról, a szamizdatszerkesztőről, a megkerülhetetlen véleményformálóról.
PRAE.HU: Honnan ismerte Petri Györgyöt, honnan datálható a barátságuk?
Közismert, hogy Gyurinak a hetvenes-nyolcvanas években egy értelmiségi társaság havi fizetést dobott össze. Ezt ő csekken kapta meg, és soha nem firtatta, hogy honnan, kitől. Ettől függetlenül időnként mégis pénzzavarba került. Valamikor a hetvenes évek második felében, amikor szintén pénzzavarban volt, ha jól emlékszem, Kenedi János kérdezte, hogy nem tudnék-e adni neki valamennyi pénzt. „De egyébként is ismerkedj meg vele, mert már nem sok van a Gyurinak hátra” – mondta. Ez mindig így volt, hogy nem sok van neki hátra… Egy Pozsonyi úti presszóban találkoztunk, és azonnal azonos hullámhosszon voltunk. Egy-két hét telt el, amikor kiköltözött hozzánk Adyligetre, és onnantól hosszú évekig laktunk együtt.
PRAE.HU: Egy időben Petri György a Beszélő szerkesztője volt. Hogyan alakult a szerkesztőség?
1981 decemberében volt egy összejövetel Kenedi János lakásán, amelyet Szilágyi Sándor hívott össze, hogy legyen szamizdat sajtó. A társaság arra a következetésre jutott, hogy nem lesz, aki írja, nem lesz, aki olvassa, nem lesz, aki terjessze – tehát hogy nem lehet ilyet csinálni. Innen származik Petrinek az a mondása, hogy „ez mind lila faszság, meg kell csinálni”. Akkor mi eldöntöttük, hogy megcsináljuk. Saci (Szilágyi Sándor) futott még néhány kört, és amikor Kis János is igent mondott, Kőszeg Ferenc is föl lett kérve, akkor megalakult a szerkesztőség. Több mint egy évig tartott, mire az első szám megjelent: addig nem jöttünk ki vele, amíg nem volt tartalék nyomdagép. Öten jegyeztük a lapot: Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Petri és én. Az induló szerkesztésben még benne volt Szilágyi Saci és Iványi Gábor is, de miután nekik egyéb intézményeik voltak, ezért ők nem jegyezték névvel az újságot.
PRAE.HU: Azon túl, hogy Petrit költőként mindenki elhelyezi valahol, a nyolcvanas évek rendszerváltó generációjának kulcsfigurája volt. Mit jelentett számukra Petri alakja?
Mindenkinek mást. Nyilván mást jelentett az író- és költőbarátoknak Várady Szabolcstól Forgách Andrásig; az ő körükben talán elsősorban az irodalmi vagy a nyelvi teljesítmény, illetve annak minősége volt a döntő. Megint mást jelenthetett a volt filozófus évfolyamtársaknak, akikkel együtt kezdte az egyetemet. És valószínűleg mást jelentett nekem is. A mi kapcsolatunk egy nagyon szoros, nagyon személyes barátság volt. Nem beszélve egy szélesebb körről, akik mindezt kívülről látták.
A képre kattintva az interjú egy részlete nézhető meg a 6b.hu-n .
Gyuri nagyon okos fiú volt. Az orvostudománytól a matematikán keresztül nagyon sok minden érdekelte. Ezekbe mindig bele is rágta magát valamilyen szinten, aztán jött egy másik ötlet, egy másik szerelem, és elkezdett mással fogalakozni. Bármennyire is képzavarnak tűnik Gyurival kapcsolatban: nagyon tiszta volt az agya. Nem volt annyi alkohol, hogy ő butaságokat mondott volna. Ez a szerkesztőségben is nagyon sokat számított. Mindig figyelembe vettük Gyuri véleményét.
PRAE.HU: Petri részt vett a Szabad Demokraták Szövetségének alapításában, majd 1994-ben rövid ideig még képviselőjelölt is volt (de még ugyanebben az évben az önkormányzati törvény módosítása miatt kilépett a SzDSz-ből). Viszont az az igénye, hogy az aktuális problémákról kifejtse a véleményét, egész életében jellemezte. Ez miből fakadhatott?
Én ekkor nem voltam itthon. Gyuri szeretett szerepelni, de igazából erre nem volt alkalmas. Nem egy képviselő alkat, annak a kötöttségnek a töredékét nem tudta volna elviselni, amit az a munka jelentett volna. Mindig nagyon sok mindent szeretett volna csinálni, és ebben például nem jól mérte fel saját képességeit, alkalmasságát. De voltak kérdések, amelyekben gyerek maradt. Például hosszú éveken keresztül akart autót vezetni. Amikor már kezdte belátni, hogy ez nem fog menni, akkor robogót akart venni.
PRAE.HU: Az N&n galériában egy terem őrzi Petri György nevét, amely számos Petrivel kapcsolatos programnak ad otthont. Idén mivel várja a látogatókat?
2007. december 22-én nyitottam meg a Petri György termet. Ez nekem nagyon fontos volt. A mai napig sokat beszélgetek Gyurival; nekem volt erre szükségem. Felkértem szerzőket, hogy a megnyitóra írjanak szöveget, és ötvenvalahány szöveg érkezett is. Reményeim szerint egyszer majd egy kiadvány is lesz ezekből. Két sorozatot indítottam el a Petri György teremben. Az egyik közvetlenül kapcsolódik Petrihez: beszélgetések olyan kortársakról és kortársakkal, akiket verseiben megszólított, témákról, személyekről, amelyekről-akikről írt, ötvenhatról, Lengyelországról… A másik sorozat jobban kötődik a galériához, vagyis az építészethez: építészet a kortárs magyar irodalomban. Egy évig meglehetősen aktívan működött a két sorozat, de aztán egyéb elfoglaltságok elsodortak innen, úgyhogy a múlt év második felére megritkultak az alkalmak. Bár volt egy nagyon érdekes est: Gyuri nagyon szerette a zenét, és a kedvenc zenéiből csináltunk egy házi koncertet, amely nagyon jól sikerült.
Ez az év egy kicsit más, hiszen Gyuri tíz éve halt meg. Intenzíven szeretnék ezzel az évfordulóval foglakozni. Az első kiállítást Petri-kéziratokból rendeztem, amelynek a megnyitójára egy grafológust kértem föl, hogy ne arról beszéljünk, amiről már sokat beszéltünk, hogy mit írt, hanem beszéljünk arról, hogy hogyan írt. Podonyi Hedvig grafológus nagyon helyes volt: éppen azt mondta, amit a Petri-hívek hallani szerettek volna, úgyhogy nagyon jó hangulatú este volt.
Április 21-én nyílt meg Szilágyi Lenke kiállítása, huszonhét Petriről készült képpel. Ő az egyik olyan professzionális fotós, aki igazán közel volt Gyurihoz, és nagyon sok képet csinált róla. Ezt a kiállítást majd Halasi István Petriről készült fotói váltják. Utána Forgách András rajzai következnek. És az év vége felé Lóránt Zsuzsa Petrit és Mayát ábrázoló páros szobra is kiállításra kerül.
Lesznek továbbá beszélgetős rendezvények, például Várady Szabolccsal, aki költőként a legközelebb volt Gyurihoz (nagyon nagy szerepe van abban mind személyesen, mind a költészete révén, hogy Gyuri hosszas szünet után újra elkezdett írni). És miután a mi közös múltunk a szamizdat köré rendeződött, ezért szerveztem olyan beszélgetéseket, amelyeken a szamizdat kérdését járjuk körül. Jó húsz év távlatából talán már ki lehet ezt elemezni. Lesz egy beszélgetés Petriről a szamizdatszerzőről és -szerkesztőről; ennek Kis János és Kőszeg Ferenc lesznek a résztvevői. Lesz egy ehhez szorosan kapcsolódó másik téma is: Petri és a cenzúra. Annakidején Haraszti Miklósnak A cenzúra esztétikája című könyvéről Gyuri egy kimerítő kritikát írt a Beszélőbe. Így Haraszti Miklós lesz a szereplője ennek a beszélgetésnek. Nagyon fontos volt Petri számára Bibó – két Bibó-verse is van –; ezen a beszélgetésen Vajda Mihály és Szilágyi Sándor vesz részt.
A terveim között szerepel továbbá, hogy valamelyik hetvenes évekbeli legendás Petri-estet rekonstruáltatom Vallai Péterrel. Az nem itt lenne, mert remélhetőleg erre nagyobb lesz az érdeklődés annál, hogy a közönség beférjen az N&n galáriába. Volt Gyurinak egy síremlékterve. Azt szerette volna, hogy Jovánovics György csinálja: Jovánovics elkészíti ennek a makettjét, és az is kiállításra kerül. A legnagyobb vágyam pedig az, hogy decemberben, a születésnapján, kiadjunk egy Petri György-díjat, fiatal írástudóknak, nem szűkítve le költészetre. De ez még valóban csak álom.
Még egy eseményt említhetek: a Petri kedvenc zenéi koncertnek lesz folytatása, Petri-versekről írt zenékkel. Ennek a koncertnek vagy koncertsorozatnak a legfontosabb darabja egy Kurtágh-darab, de van köztük Jeney- és Melis-darab is.
PRAE.HU: Szoros barátságuknak egyik kézzelfogható bizonyítéka a Nagy Bálintnak című vers. Ennek mi a története, hogyan keletkezett?
Solt Otíliától mentünk hazafelé, és a Margit-híd budai hídfőjénél álltunk: ő ment az Eötvös utca felé, én meg mentem a Moszkva tér felé. Akkor már kint lakott Adyligeten, de voltak olyan alkalmak, amikor nem jött ki, ezért ott váltunk el. Akkor született ez a vers.
Iszonyú fontos. Akkor még nem régóta voltunk barátok, de világosan látta, hogy nem vagyok alkalmas a csapatjátékra. Erre magánbeszélgetésben sohasem hívta fel a figyelmemet. Gondolta magában, ha elég eszed lesz hozzá, majd rájössz, hogy mit írtam. És ez pár éve következett be.
PRAE.HU: Nehéz volt ez a kapcsolat?
Én nagyon élveztem. Rettenetesen sokat kaptam tőle. Én egy építész vagyok, aki ráadásul abban az időben fizikai munkából élt. Reggel hétkor fölkeltem, ácskodtam tíz órát, aztán elmentem a Szetába vagy a Beszélő szerkesztőségébe, aztán megcsináltam egy építész pályázatot, tehát napi húsz órákat voltam talpon. Mégis naprakész maradtam, mert Gyuri kikészítette nekem, amit el kellett olvasni. A napi együttélésünknek ez volt az egyik hozadéka. Meg az apróságok, hogy iszonyatosan jól főzött, hogy jókat ettünk és jókat ittunk. Persze sokszor nehéz volt, mint minden együttélés, akár azonos neművel, akár más neművel. De nem nagyon volt közöttünk súrlódás.
PRAE.HU: Mennyire volt kölcsönös az egymásra hatás? Petri is foglalkozott építészettel?
Van egy írása, amellyel megnyitotta az 1992-es kiállításomat. Fontosnak tartotta az építészetet, sokat beszélgettünk róla, és természetesen erről is azt gondolta, hogy nagyon ért hozzá. Én magam sok mindent értettem meg az építészetből úgy, hogy más típusú, politikai vagy irodalomtudományi szövegeket olvastam, és azokon keresztül láttam rá a működésére, a hatásmechanizmusára. Ebből a szempontból is fontosak voltak a vele való, hajnalig tartó beszélgetések.
Közismert, hogy Gyurinak a hetvenes-nyolcvanas években egy értelmiségi társaság havi fizetést dobott össze. Ezt ő csekken kapta meg, és soha nem firtatta, hogy honnan, kitől. Ettől függetlenül időnként mégis pénzzavarba került. Valamikor a hetvenes évek második felében, amikor szintén pénzzavarban volt, ha jól emlékszem, Kenedi János kérdezte, hogy nem tudnék-e adni neki valamennyi pénzt. „De egyébként is ismerkedj meg vele, mert már nem sok van a Gyurinak hátra” – mondta. Ez mindig így volt, hogy nem sok van neki hátra… Egy Pozsonyi úti presszóban találkoztunk, és azonnal azonos hullámhosszon voltunk. Egy-két hét telt el, amikor kiköltözött hozzánk Adyligetre, és onnantól hosszú évekig laktunk együtt.
PRAE.HU: Egy időben Petri György a Beszélő szerkesztője volt. Hogyan alakult a szerkesztőség?
1981 decemberében volt egy összejövetel Kenedi János lakásán, amelyet Szilágyi Sándor hívott össze, hogy legyen szamizdat sajtó. A társaság arra a következetésre jutott, hogy nem lesz, aki írja, nem lesz, aki olvassa, nem lesz, aki terjessze – tehát hogy nem lehet ilyet csinálni. Innen származik Petrinek az a mondása, hogy „ez mind lila faszság, meg kell csinálni”. Akkor mi eldöntöttük, hogy megcsináljuk. Saci (Szilágyi Sándor) futott még néhány kört, és amikor Kis János is igent mondott, Kőszeg Ferenc is föl lett kérve, akkor megalakult a szerkesztőség. Több mint egy évig tartott, mire az első szám megjelent: addig nem jöttünk ki vele, amíg nem volt tartalék nyomdagép. Öten jegyeztük a lapot: Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Petri és én. Az induló szerkesztésben még benne volt Szilágyi Saci és Iványi Gábor is, de miután nekik egyéb intézményeik voltak, ezért ők nem jegyezték névvel az újságot.
PRAE.HU: Azon túl, hogy Petrit költőként mindenki elhelyezi valahol, a nyolcvanas évek rendszerváltó generációjának kulcsfigurája volt. Mit jelentett számukra Petri alakja?
Mindenkinek mást. Nyilván mást jelentett az író- és költőbarátoknak Várady Szabolcstól Forgách Andrásig; az ő körükben talán elsősorban az irodalmi vagy a nyelvi teljesítmény, illetve annak minősége volt a döntő. Megint mást jelenthetett a volt filozófus évfolyamtársaknak, akikkel együtt kezdte az egyetemet. És valószínűleg mást jelentett nekem is. A mi kapcsolatunk egy nagyon szoros, nagyon személyes barátság volt. Nem beszélve egy szélesebb körről, akik mindezt kívülről látták.
A képre kattintva az interjú egy részlete nézhető meg a 6b.hu-n .
Gyuri nagyon okos fiú volt. Az orvostudománytól a matematikán keresztül nagyon sok minden érdekelte. Ezekbe mindig bele is rágta magát valamilyen szinten, aztán jött egy másik ötlet, egy másik szerelem, és elkezdett mással fogalakozni. Bármennyire is képzavarnak tűnik Gyurival kapcsolatban: nagyon tiszta volt az agya. Nem volt annyi alkohol, hogy ő butaságokat mondott volna. Ez a szerkesztőségben is nagyon sokat számított. Mindig figyelembe vettük Gyuri véleményét.
PRAE.HU: Petri részt vett a Szabad Demokraták Szövetségének alapításában, majd 1994-ben rövid ideig még képviselőjelölt is volt (de még ugyanebben az évben az önkormányzati törvény módosítása miatt kilépett a SzDSz-ből). Viszont az az igénye, hogy az aktuális problémákról kifejtse a véleményét, egész életében jellemezte. Ez miből fakadhatott?
Én ekkor nem voltam itthon. Gyuri szeretett szerepelni, de igazából erre nem volt alkalmas. Nem egy képviselő alkat, annak a kötöttségnek a töredékét nem tudta volna elviselni, amit az a munka jelentett volna. Mindig nagyon sok mindent szeretett volna csinálni, és ebben például nem jól mérte fel saját képességeit, alkalmasságát. De voltak kérdések, amelyekben gyerek maradt. Például hosszú éveken keresztül akart autót vezetni. Amikor már kezdte belátni, hogy ez nem fog menni, akkor robogót akart venni.
PRAE.HU: Az N&n galériában egy terem őrzi Petri György nevét, amely számos Petrivel kapcsolatos programnak ad otthont. Idén mivel várja a látogatókat?
2007. december 22-én nyitottam meg a Petri György termet. Ez nekem nagyon fontos volt. A mai napig sokat beszélgetek Gyurival; nekem volt erre szükségem. Felkértem szerzőket, hogy a megnyitóra írjanak szöveget, és ötvenvalahány szöveg érkezett is. Reményeim szerint egyszer majd egy kiadvány is lesz ezekből. Két sorozatot indítottam el a Petri György teremben. Az egyik közvetlenül kapcsolódik Petrihez: beszélgetések olyan kortársakról és kortársakkal, akiket verseiben megszólított, témákról, személyekről, amelyekről-akikről írt, ötvenhatról, Lengyelországról… A másik sorozat jobban kötődik a galériához, vagyis az építészethez: építészet a kortárs magyar irodalomban. Egy évig meglehetősen aktívan működött a két sorozat, de aztán egyéb elfoglaltságok elsodortak innen, úgyhogy a múlt év második felére megritkultak az alkalmak. Bár volt egy nagyon érdekes est: Gyuri nagyon szerette a zenét, és a kedvenc zenéiből csináltunk egy házi koncertet, amely nagyon jól sikerült.
Ez az év egy kicsit más, hiszen Gyuri tíz éve halt meg. Intenzíven szeretnék ezzel az évfordulóval foglakozni. Az első kiállítást Petri-kéziratokból rendeztem, amelynek a megnyitójára egy grafológust kértem föl, hogy ne arról beszéljünk, amiről már sokat beszéltünk, hogy mit írt, hanem beszéljünk arról, hogy hogyan írt. Podonyi Hedvig grafológus nagyon helyes volt: éppen azt mondta, amit a Petri-hívek hallani szerettek volna, úgyhogy nagyon jó hangulatú este volt.
Április 21-én nyílt meg Szilágyi Lenke kiállítása, huszonhét Petriről készült képpel. Ő az egyik olyan professzionális fotós, aki igazán közel volt Gyurihoz, és nagyon sok képet csinált róla. Ezt a kiállítást majd Halasi István Petriről készült fotói váltják. Utána Forgách András rajzai következnek. És az év vége felé Lóránt Zsuzsa Petrit és Mayát ábrázoló páros szobra is kiállításra kerül.
Lesznek továbbá beszélgetős rendezvények, például Várady Szabolccsal, aki költőként a legközelebb volt Gyurihoz (nagyon nagy szerepe van abban mind személyesen, mind a költészete révén, hogy Gyuri hosszas szünet után újra elkezdett írni). És miután a mi közös múltunk a szamizdat köré rendeződött, ezért szerveztem olyan beszélgetéseket, amelyeken a szamizdat kérdését járjuk körül. Jó húsz év távlatából talán már ki lehet ezt elemezni. Lesz egy beszélgetés Petriről a szamizdatszerzőről és -szerkesztőről; ennek Kis János és Kőszeg Ferenc lesznek a résztvevői. Lesz egy ehhez szorosan kapcsolódó másik téma is: Petri és a cenzúra. Annakidején Haraszti Miklósnak A cenzúra esztétikája című könyvéről Gyuri egy kimerítő kritikát írt a Beszélőbe. Így Haraszti Miklós lesz a szereplője ennek a beszélgetésnek. Nagyon fontos volt Petri számára Bibó – két Bibó-verse is van –; ezen a beszélgetésen Vajda Mihály és Szilágyi Sándor vesz részt.
A terveim között szerepel továbbá, hogy valamelyik hetvenes évekbeli legendás Petri-estet rekonstruáltatom Vallai Péterrel. Az nem itt lenne, mert remélhetőleg erre nagyobb lesz az érdeklődés annál, hogy a közönség beférjen az N&n galáriába. Volt Gyurinak egy síremlékterve. Azt szerette volna, hogy Jovánovics György csinálja: Jovánovics elkészíti ennek a makettjét, és az is kiállításra kerül. A legnagyobb vágyam pedig az, hogy decemberben, a születésnapján, kiadjunk egy Petri György-díjat, fiatal írástudóknak, nem szűkítve le költészetre. De ez még valóban csak álom.
Még egy eseményt említhetek: a Petri kedvenc zenéi koncertnek lesz folytatása, Petri-versekről írt zenékkel. Ennek a koncertnek vagy koncertsorozatnak a legfontosabb darabja egy Kurtágh-darab, de van köztük Jeney- és Melis-darab is.
PRAE.HU: Szoros barátságuknak egyik kézzelfogható bizonyítéka a Nagy Bálintnak című vers. Ennek mi a története, hogyan keletkezett?
Solt Otíliától mentünk hazafelé, és a Margit-híd budai hídfőjénél álltunk: ő ment az Eötvös utca felé, én meg mentem a Moszkva tér felé. Akkor már kint lakott Adyligeten, de voltak olyan alkalmak, amikor nem jött ki, ezért ott váltunk el. Akkor született ez a vers.
Iszonyú fontos. Akkor még nem régóta voltunk barátok, de világosan látta, hogy nem vagyok alkalmas a csapatjátékra. Erre magánbeszélgetésben sohasem hívta fel a figyelmemet. Gondolta magában, ha elég eszed lesz hozzá, majd rájössz, hogy mit írtam. És ez pár éve következett be.
PRAE.HU: Nehéz volt ez a kapcsolat?
Én nagyon élveztem. Rettenetesen sokat kaptam tőle. Én egy építész vagyok, aki ráadásul abban az időben fizikai munkából élt. Reggel hétkor fölkeltem, ácskodtam tíz órát, aztán elmentem a Szetába vagy a Beszélő szerkesztőségébe, aztán megcsináltam egy építész pályázatot, tehát napi húsz órákat voltam talpon. Mégis naprakész maradtam, mert Gyuri kikészítette nekem, amit el kellett olvasni. A napi együttélésünknek ez volt az egyik hozadéka. Meg az apróságok, hogy iszonyatosan jól főzött, hogy jókat ettünk és jókat ittunk. Persze sokszor nehéz volt, mint minden együttélés, akár azonos neművel, akár más neművel. De nem nagyon volt közöttünk súrlódás.
PRAE.HU: Mennyire volt kölcsönös az egymásra hatás? Petri is foglalkozott építészettel?
Van egy írása, amellyel megnyitotta az 1992-es kiállításomat. Fontosnak tartotta az építészetet, sokat beszélgettünk róla, és természetesen erről is azt gondolta, hogy nagyon ért hozzá. Én magam sok mindent értettem meg az építészetből úgy, hogy más típusú, politikai vagy irodalomtudományi szövegeket olvastam, és azokon keresztül láttam rá a működésére, a hatásmechanizmusára. Ebből a szempontból is fontosak voltak a vele való, hajnalig tartó beszélgetések.
Szerzők
-- Benedek Anna --
-- Tamás Zsuzsa --
-- Árvai András --
További írások a rovatból
irodalom
Abdallah Abdel-Ati Al-Naggar Balassi Bálint-emlékkard irodalmi díjához
Más művészeti ágakról
gyerek
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024