bezár
 

film

2010. 06. 16.
„Csuklyás Robin” csuklya nélkül
Ridley Scott: Robin Hood
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nottingham és a sherwoodi erdő – ahol manapság egy pláza aljában találjuk a hajdani szegénynegyed múzeális relikviáit – valahogy mindig újra és újra elcsábítja a filmipart. Eddig nem nagyon láthattunk olyan feldolgozást, ami ne táplálná az évszázados Robin Hood-ideált, a sherwoodi erdő tüzes íjászáról formált kulturális képet. A legújabb produkcióban Ridley Scott tesz kísérletet a mítosztörésre.
A pajkos-romantikus íjász, a sherwoodi erdőben portyázó száműzött nemes igazságosztó figurája és a hozzá kapcsolódó, jól megrágott kalandtörténet leáldozóban van, legalábbis erre hívja fel a figyelmet Ridley Scott Robin Hoodja. A cím is férfiasan szűkszavú, nem fűz alcímet se a 14. századi angol legendák hősének gúnynevéhez – a magyarul „Csuklyás Robinként” fordítható frázishoz –, mint tette azt legtöbb mozgóképi előzménye. Ez a nyers egyszerűségre való törekvés az, ami Robin újjá épített mítoszát meghatározza a legújabb feldolgozásban, az eredettörténetként tálalt, csataképekben definiált krónikában.

Ridley Scott: Robin Hood

Russell Crowe ehhez a koncepcióhoz igazodva faragja robosztussá az erdők fáin ugrándozó, száműzött népeket oltalmazó, kisemmizett nemest, és közben meg is cáfolja ezeket a sztereotípiákat. Ridley Scott arénában edzett Robin Hoodja a tenyeres-talpas intellektualitás katonai vértjébe bújva hódít: kicsit büdös, kicsit krumplifejű, és az „I love you”-t is csak úgy odaköpi legendabeli szerelmének, Marionnak (Cate Blanchett), de a nemes szív ezúttal sem hibádzik, kárpótolva a származás általi nemesség hiányát. Russell Crowe-tól ne várjuk el, hogy huncut és szemtelenül jóképű legyen, mint Errol Flynn vagy költői és romantikus, mint Kevin Costner, mert ő valójában nem a Loxely vérvonalból származik, nem kapott elegáns nevelést, hanem a keresztes háborúk csatamezejének egyszerű zsoldosaként nőtt fel.

Ridley Scott: Robin Hood

Robin Longstride, a sárban és vérben fürdő katona, ígéretet téve a haldokló Sir Robert Loxelynak (Douglas Hodge), elviszi a királyi koronát és Oroszlánszívű Richárd halálhírét a királynőnek (Eileen Atkins) és a királyjelöltnek, John hercegnek (Oscar Isaac). Robin Sir Robert Loxely, Nottingham grófja bőrébe bújva hírnököl a király haláláról, és álcáját később, mikor a Loxely birtokra ér, a lovag édesapja, Sir Walter Loxley (Max von Sydow) is megerősíti, hiszen ő maga kéri arra, hogy lépjen a fia helyébe. Így hullik Robin Longstride ölébe a nemesi származás és a szerelem is egyben, Loxely özvegye, Marion személyében. Robin kap kosztot, kvártélyt, nőt, és ennek az ajánlatnak nem tud ellenállni. Nincs semmi poétika a szerelmesek megismerkedésében, és a halott lovagtól örökölt asszonyszemély sem olyan, mint az eddig megismert Marion-személyiségek. Kaszál-kapál, lábat mos, szitkozódik és harcol a csatában, vagyis hasonló anyagból gyúrta a természet, mint Robin Longstride-ot. Későbbi párbeszédeiket hallva viszont szertefoszlik minden remény, amit a sallangmentes ismerkedésként felvezetett jelenetsorok ígértek, mert Robin és Marion szokásos évődését kár volt átültetni ennek a durvábbra faragott szerelmespárnak az esetére.

Ridley Scott: Robin Hood

A népi folklór jól ismert jeleneteinek háttérbe szorítása, elhanyagolása együtt jár a történelmi vonatkozások kidomborításával, avagy Longstride kiemelkedő szerepének kihangsúlyozásával az angol történelemben, amiről viszont nem árt tudni, hogy homályos tényeken alapul. Robin, aki megneszeli, hogy francia csapatok közelednek – összeesküvésben az angol-francia oldalhoz egyaránt dörgölőző Sir Godfrey-vel (Mark Strong) –, csapatot gyűjt az angol partokat ostromló francia sereg ellen. A professzionális látványtervvel leforgatott csatajelenetek szó szerint átélhetővé varázsolják a nyers realitás érzékletessé tételének alapgondolatát, mert az extatikusan száguldó kamera és a túlpörgetett montázs által mi magunk is a harc kellős közepében eszmélünk föl néha. Nehéz viszont nem észrevenni, hogy még a sárban fetrengő realitás képei is tele vannak kínosan lelassított pillanatokkal, mereven beállított harci klisé-mozdulatokkal és sok-sok zenével.

Ridley Scott: Robin Hood

Ridley Scott valóságigénye megdőlni látszik, még annak ellenére is, hogy a stílus tárgyilagossága egyértelműbb a néző számára, mint az eddigi Robin Hood-változatokban. A mítosz rövid megidézése mindenesetre szellemes megoldás a film végén, de elgondolkodtató, hogy van-e legalább némi szándékolt irónia a „mesebeli” Robin, Marion és a legendás segítők, Little John (Kevin Durand), Tuck barát (Mark Addy) és Will Scarlett (Scott Grimes) erdőbeli idillje megpendítésében, a vígan felharsanó zenével, főzőcskézéssel, mézes-mázos édelgéssel, jókedvű íjazással. Talán van egy parányi, de lehet, hogy szimplán csak saját másságára utal a film: Ridley Scott nem húz csuklyát Robin Hoodra.


Robin Hood
Színes, feliratos, amerikai-angol kalandfilm, 148 perc, 2010
Rendező: Ridley Scott
Forgatókönyvíró: Brian Helgeland
Szereplők: Russell Crowe, Cate Blanchett, Mark Strong, Matthew MacFadyen, Kevin Durand, Danny Huston, William Hurt, Scott Grimes, Douglas Hodge, Mark Addy
Bemutató dátuma: 2010. május 13.
Forgalmazó: UIP-Duna Film
 
nyomtat

Szerzők

-- Bükki Linda --


További írások a rovatból

Denis Villeneuve: Dűne – Második rész
Interjú Vermes Dorkával az Árni című első nagyjátékfilmjéről
A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés