A lemez zeneanyaga ezúttal is a folklór mélységeiből táplálkozik, hiszen a zenészek számára legfontosabb a hagyományőrzés és az értékek tisztelete, ámde emellett különböző kultúrák, egyéni kifejezésmódok is keverednek. Elsa szerzeményei, dalszövegei ismét a szeretet, a harmónia és a béke témakörét ölelik fel. Tizenkét dal, tizenkét tétel, - akár Muszorgszkij Egy kiállítás képei –, mesélnek a dalok a sokszínű zenei univerzumról.

Jó lenne, ha mindenütt megszűnnének a gondok, ahová csak odaérintem a varázspálcámat... – vallja Elsa Valle, akinek egyik „varázsigéjét” Abrakadabra című lemezének borítóján olvashattuk: Ha a szellem tisztán és szabadon repülhet, lényünk újjászületik. Sokszor tapasztalhattuk már, hogy Elsa valóban annyiszor képes újjászületni, ahányszor csak akar, koncertjei, lemezei is ez mutatják. Budapesten él, itt zenél: többek között a Thália Színházban, a Művészetek Palotájában, az Operabálon, dzsesszfesztiválokon, de rendszeresen fellép európai fesztiválokon is.

Közönsége egyre növekszik, sokan koncertről koncertre kísérik és hírét viszik, hogy milyen forró a hangulat ezeken a programokon, egyre bővül rajongótábora. Köztudott, hogy Elsa zenei anyanyelve a hagyományos kubai zene, de otthonos a klasszikus dzsesszben is. Három együttese van: a Hermanos, a Latin Jazz Syndicate, akik dzsesszt játszanak és a Rumba Caliente, ők olyasféleképpen muzsikálnak, mint az öreg kubaiakból álló népszerű Bueno Vista Social Club. (Kubában, a híres Tropicana kultúrközpontban Elsa rendszeresen fellépett velük.) A Salsa Picante lemezen hasonlóan pezsgő, dinamikus, színes muzsikát játszanak többféle stílusban, s ezt a lüktetést imádják a magyarok. Az énekesnő anyanyelvén írja és énekli dalait; de aki nem ért spanyolul, azt is megérinti az üzenet a melódián, s sziporkázó egyéniségén keresztül.


„Tele van szeretettel ez a lány!” – súgta egyszer egy koncertjén az előttem ülő nő partnerének. Engem is kíváncsivá tett, mi a titka varázslatos, közvetlen egyéniségének. Többször beszéltünk, interjút is készítettem vele. Egyszer a családjáról kérdeztem, mert fixa ideám, hogy minden ott dől el. Természetesen Elsa családjában mindenki muzsikál. Édesanyja énekes, édesapja trombitás. Hatan vannak testvérek, ami kis családnak számít Kubában.

Híres művészeti iskolában szerzett zongoratanári diplomát és tapasztalta, mennyire fontos a gyerekkorban a család támogatása, a feledhetetlen házi koncertek. Magyarországon sokféle kezdeményezése között az itt élő kubaiak gyermekeinek iskolát szervezett, hogy anyanyelven tanulhassák saját kultúrájukat. Olyan fesztiválokon szeret megfordulni, ahol sokféle a kínálat, és találkoznak kultúrák, műfajok, művészek, emberek.

Sokan gondolják, hogy a kubai zene csupa tánc és felhőtlen vidámság. Én Elsától tudom, hogy a dalok nem csak a szerelemről szólnak, hanem arról is, hogy milyen sok a gond a világban, és ezért annyira fontos, hogy odafigyeljünk a gyerekekre, hiszen övék a jövő.

Gyűjti a magyar népzenét, szeretné keverni a latinnal, mert úgy vette észre, hogy a kubai és a magyar népzene nagyon hasonló. Ugyanazt a szomorúságot találja meg a melódiákban, a harmóniákban és a mondanivalóban.

Kíváncsi voltam arra is, hogyan tartja a kondícióját, hiszen a koncertek, turnék plusz erőket kívánnak egy művésztől. Időnként fut a Margitszigeten és a jógázás, az étkezésre való odafigyelés mellett sokat segít neki a koncentrált pihenés: szereti jól érezni magát ott, ahol a napját tölti.

A lakásukat mediterrán stílusban tervezte, ám fontos volt a zeneszoba szigetelése is, nem akarták zavarni a szomszédokat, bár a szomszédok szeretik őket: a vidámságot, a zenéjüket, sőt büszkék rájuk.

Szerencsére a zenésztársakkal is baráti a viszony, vigyáznak rá, hogy ne legyen feszültség. Olyan vagyok, mint egy sokgyerekes mama! – fogalmazott egyszer a zenekarvezető. A koncerteken nem csak zenélnek, kivétel nélkül mindig kialakul a „show”, aminek szintén ő a legfőbb inspirátora. Látszik, hogy élvezi a pillanatot, szeret beszélgetni a közönséggel, nevet, mesél, tréfálkozik.

Amikor belépek a színpadra, ovációznak, nagyon élvezem! Kubában enyémek a pálmafák, ám itt attól vagyok boldog, hogy van közönségem, ők visszatükröznek. Igényes, szép, jó legyen a műsor, megéri a sok munkát. Ehhez fontos, hogy sugározzon a karizmám. Nagyon nehéz kiállni egy óriási színpadon, felmelegíteni minden centit, megteremteni a hangulatot, ám ha ezt képesek vagyunk elérni, mindegy, hogy melyik országban vagyunk, nagyon jó lesz a koncert. Örömöt mindenkiből ki lehet hozni, de nekünk kell adni először.

Hogy lehet az, hogy mindig ilyen vidám vagy? Sosincs rossz napod? – kérdeztem tőle. Dehogynem! – vágta rá. De ha ilyenkor valakivel találkozom, nem mérgezem a saját bajommal, mert ő nem tehet róla, hogy velem mi van. Próbálok feltöltekezni. Színes ruhát veszek fel, az egész aurát feltölti, és ez már egyfajta terápia! Már ahogy kilépek a lakásból, összefutok a szomszédokkal, szólunk egymáshoz pár szót, és amíg elérek a kapuig, feloldódom.

Szívesen sétálok, nem autózok, és így lehetőségem van találkozni kedves emberekkel. A megnyugtató hangvételen sok múlik. Ha nem adok az embereknek alkalmat a negativitásra, akkor nem is jön elő. Az elégedetlenkedés gátolja az energiaáramlást. Vidámság, oldottság, ezek a legjobb gyógyszerek. Én vagyok az élő példa, hiszen minden pillanatban sírva fakadhatnék amiatt, hogy milyen messze van a családom, a szüleim, testvéreim… de itt is vannak emberek, akiktől kedvességet, törődést kapok. És még valami: sose maradunk le semmiről. Ha valami csak most jött el az életedben, vedd úgy, hogy mostanra szánták az égiek, jobban fel tudtál készülni rá. Használd ki a pillanatot!

Szóval használjuk ki a pillanatot!

Október 29-én Universo lemezbemutató az IBS-ben.