bezár
 

irodalom

2010. 12. 11.
Ügynökök a művészvilágban – teltházas könyvbemutató
Gervai András: Fedőneve: "szocializmus". Jelenkor, 2010.
Ügynökök a művészvilágban – teltházas könyvbemutató Ha III/III-as ügyről van szó, akkor zsúfolásig megtelik az előadóterem. Így volt ez december 7-én is a Nyugati téri Alexandra Kiadó panorámatermében, ahol Gervai András Fedőneve: "szocializmus" című könyvét mutatta be Havas Henrik. A kötet – Bódy Gábortól Szabó Istvánig – számos ismert filmes és színházi személyiség ügynökmúltját tárja fel.
Az est elején Havas egy megkülönböztetéssel nyitott. Megkülönböztette egymástól az árulót és az árulkodót. Az előbbi megnevezés a besúgót illeti, az utóbbi az őt leleplezőt. Tulajdonképpen ennek a feszültséggel árnyas ellentmondásnak a jegyében zajlott le az egész este.

Mégsem az egykori politikai besúgók leleplezésének kaján öröme a lényege a könyvnek, hanem a Kádár-rendszer anatómiájának felmutatása, hiszen annak, mint rendőrállamnak szerves része volt a III/III-as ügynökhálózat – mondta Gervai András Havas Henrik felvetésére, ezzel is mintegy visszautasítva, hogy ő egyszerű árulkodó volna.

Ezt követően szinte máris elhangzott a név, az, amelyik bombaként robbant, amikor a a filmes szakmából felmerült az ügynökök neve. Szabó István! Megint polarizálódtak a vélemények. Havas szerint a Szabó-ügyet csak azért fújták fel, mert nemzetközi hírű művészről van szó. Másik III/III-as esetében nem problémáznának ennyit. Azzal is menteni próbálta a híres filmrendezőt, hogy mivel huszonéves korában szervezték be, mindez felfogható ifjúkori botlásként is. Nem mást hozott fel analógiaként, mint Kossuth Lajost, akit szintén huszonéves korában azzal gyanúsítottak, hogy elsikkasztotta a zempléni kolerajárvány árváinak a vagyonát. Amikor öregkorában Kossuth már  Amerikában élt, Ferencz Józsefnek felajánlották, előkaparják ezt a  fiatalkori ügyet, és meglobogtatják a Nagy Vízen túl. Az agg császár azonban csak legyintett: ne tegyék, mert e rút gyanúsítgatás az Udvarra fog visszahullani. Havas nyilván arra célzott ezzel az adomával, hagyják békén Szabót. Nem tették. Sőt! Gervai szerint egyáltalán nem számít a kor, a besúgás pedig becstelenség. Különben is, Szabó István jelentései gyűlölködőek, számos estben kifejezetten személyeskedőek is. Havas szerint viszont épphogy kellettek ezek a tapasztalok ahhoz, hogy olyan zseniális filmeket tudjon rendezni, mint a Mephisto és a Redl ezredes. Ha nem lett volna ügynök, nem tudta volna megcsinálni.

– Gondolod?! – harsant fel ekkor egy fojtott feszültséget sugárzó ironikus hang a közönség sorában. Ernyei Béláé volt az. A színész később szót kért, felállt. Fájdalmas hangon beszélt arról, hogy egyáltalán nem volt olyan szelíd, vagy következmények nélküli az ügynökök tevékenysége, a III/III-as hálózat munkája, ahogy azt egyesek beállítják mostanában. Az ő külföldre távozásának legnagyobb oka is abban keresendő, hogy állandóan zaklatták. Legalább háromszor is berendelték a Rudas László utcai kapitányságra, zsarolták, fenyegették, legyen ügynök, mert baj lesz. Végül idegbetegnek tette magát, így úszta meg a beszervezést. Ám továbbra is figyelték. Így aztán hiába kapott főszerepeket TV-ben, színházban, inkább külföldön telepedett le, csakhogy nyugalma legyen végre. De mindvégig úgy érezte, elüldözték a saját hazájából.

Ezután szóba került az újságíró Földessy Dénes, akit 1953-ban szerveztek be, 1985-ben feljelentette a szeretője férjét, hogy az az NSZK-ba utazik, és 14 ezer márkát akar kicsempészni egy vámos ismerőse segítségével. Egy néhány hónappal későbbi tartótiszti megjegyzésből kiderül, hogy a besúgott ellen vám- és deviza-bűncselekmény miatt vádat emeltek. Földessy a szeretőjét is feljelentette, hogy az a két lányával disszidálni akar az NSZK-ba.

Bódy Gábor 1974-ben egy Nyugat-Németországba kéziratokat és szamizdatiratokat kicsempésző fiatal lányt súgott be, mintegy magánszorgalomból. Állítólag szóba került, hogy a filmnyelvet megújító rendezőt - ez az öngyilkossága előtti időben történt - átadja a magyar titkosszolgálat a Stasinak. Ernyei hozzászólásából egy másik férfi a közönségből éppen az idegbeteg-szálat vette elő, de ellenkező előjellel. Azt mondta, az ügynöki munka munka, tehát nem megvetendő, olyan szakma, amelyet ráadásul csak teljesen ép pszichéjű emberek végezhettek. Gervai azzal vágott viszza, hogy ez felszólalás szerecsenmosdatás, a besúgás becstelenség és nem szakma. Hiszen a beszervezés alól ki lehetett bújni, vagy később meg lehetett szabadulni a szolgálattól. Például Ember Judit és Mamcserov Frigyes sem akart együttműködni. Teuchert Józsefet ugyan beszervezték a börtönben, de gyakorlatilag semmi terhelőt sem jelentett.

A pszichológiai téma folytatódott a beszélgetésben is. A jelentések stílusa és írásbeli kompozíciója, sőt grafológiai elemzések alapján kiderült, az ügynökök többségének személyisége leépült, szétesett az évek során. Ám akadtak olyanok is, akik kivirultak, kiteljesedtek, szinte esszéket "publikáltak" a titkos jelentésekben. (És voltak olyanok is, akik alámerültek: egy híres filmes, Máriássy Félix, ismerősei homoszexualitásán gúnyolódott.) Szóba került Szalkai Sándor, Dobrányi Géza ügynökmúltja, a kulturálatlan tartótisztek cinizmusa vagy az, hogy például Szlovákiában isnyilvánosságra hozták az ügynökök listáját, amit nálunk máig nem tettek meg.
Havas megemlítette, valahogy szőrén szálán eltűnt a 168-óra dosszié. Merre lehet?
– Mozgásban van – mondta Gervai, mire rekedt nevetés tört fel a hallgatóság sorában.

Gervai András, akit a múltban újságíróként, filmkritikusként ismerhettünk, elmondta, nem csak elméletileg foglalkoztatja az ügynökmúlt, a szocializmus alulnézete. Jövőre megjelenő Alagsori történetek című novelláskötetét is a szocializmus atmoszférája ihlette.
nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés