A kanadai médiateoretikus, Marshall McLuhan sokszor idézett és ferdített, sokat torzult ám még mindig idézhető, klasszikus tézise jut eszembe: „The medium is the message” („A médium, maga az üzenet”). A hordozó, a technológiai környezet, az elektronikus médium fontos társa ugyanis az elektrográfiával foglalkozó művésznek is. A kiállítás egyik fontos üzenete pedig az, hogy az elektronikai közegben születő ábrázolás, az elektrográfia a kísérleti underground-kiskorúságból kinőtt, és önálló, akadémiai kategóriává erősödött. Ez persze nem tegnap történt, mégis kiemelendő a szigetvári Sóház Galéria Instant című kiállítása kapcsán, ahol a Kaposvári Egyetem Művészeti Karán, elektrográfia szakirányon tanuló hallgatók és tanáraik közösen állították ki műveiket.
 

A képszerkesztő program virtuális palettája, a szkenner digitális ecsete, a fénymásoló pedig szubjektív objektívje lett a komputervilág bátor árnyékköltőinek, fényzenészeinek. Az elektrográfia ugyanis nemcsak képzőművészet, hanem kicsit zene, kicsit költészet is. Aki árammal alkot képet, jelekkel, jelzésekkel kínálja a technológiát, saját idegrendszerét áramkörökkel toldja meg, társalkodóvá, társalkotóvá teszi az algoritmusokat. Az alkotás folyamata egy ősi és szakrális rítussal, a felajánlás, az áldozathozatal gesztusával veszi kezdetét. A művész valami hozottat, sajátot, belsőt, intimet ajánl fel a gépek számára. És, akárcsak a hellén-római kultúra embere, aki saját termése legjavát égette el házi oltárán, cserébe beavatkozást, közbelépést vár. Do ut des. (Adok, hogy adj.) Ott bőséges, jó termést, családi békét, boldogságot, itt a kreatív, egyéni képalkotás újszerűségét.

Lássuk az adományokat. Karai Katalin elmosódva báránynak látszó farkast rak a szkenner lapjára, Kondi Rita és Horváth Alexandra fényképét ajánlja a képszerkesztő figyelmébe. Dankó Dániel és Hajdu Róbert korábbi, manuálisan készített munkáit teszi az elektromos fénysugarak elé. K. Piskin Edit és Balogh Tibor digitális ujjnyomatával hitelesíti és szignózza alkotását. Tóth Renáta a szkenner-szentélyben tett személyes látogatásait rögzíti, szerkeszti egybe. Dudás Péter számítógépes parancssorokkal, illetve a Csillagok Háborújából ismert robotfigura ábrázolásával idézi fel a szellem és a gép, az algoritmus és a műalkotás közti ijesztően keskeny határsávot. A kreatív továbbgondolást, az emberi tényezőt. A határsávot, melyet számos úton lehetséges átlépni. A csapás kijelöléséhez elég lehet egy instant szikra, egy illanó gondolatfoszlány, egy – a technika felkínálta – lehetőség is. Az út végigjárásához azonban határozott módszertan, kísérletező kedv, ráérző készség szükségeltetik.

A határ számos módon átléphető, az út számos módon végigjárható. Ennek tanúbizonyságául a kiállított munkák sokszínűsége szolgál. A kiállítás voltaképpen egy féléves kurzus legjobban sikerült munkáiból válogat. A félév során Ország László grafikusművész vezetésével felület-tanulmányokat, fénymásolós önarcképeket készítettek, szkennelt mozgásokat tanulmányoztak, külső- és belső tereket ábrázoló fotókat szerkesztettek, illetve egyedi feladatot is megoldottak az Instant képi ábrázolás című órát választó hallgatók.
 

A közvetetten árammal író képzőművész munkájának fontos része a kiinduló, átalakítani vágyott kép folyamatos változtatása. A kísérletezés. Ebből a szempontból az elektrográfiát űző művész közeli rokona az ujjával hangokat, dallamot kereső zongoristának, vagy a klaviatúráján betűket, rímeket vadászó költőnek. Az itt kiállított munkák között is találunk zenei szekvenciákra, roncsolt szövegekre emlékeztető képeket. Horváth Alexandra, Kondi Rita és Hajdu Róbert egy-egy alkotása ismétlődő mintákból remixelt képversnek, bonyolult szövésű elektronikus táncdalnak hat.

 

A kísérletezés része lehet az is, hogy a művész rétegeket hord fel a kiinduló felületre, vagy éppenséggel rétegeket távolít el róla. Amennyiben utóbbival van dolgunk – csupaszítással, kiásással –, úgy a képzőművész rokona a múlt kincseit a jelen technológiájával feltáró régésznek. Ekkor az elektromosság mint vírus, sav, vagy oltóanyag vesz részt a munkafolyamatban. A másik esetben a művész a vegyészhez, alkimistához válik hasonlóvá. Rétegeket rak, képrészleteket elegyít, felgyorsítja az időt, beleavatkozik a torzulásba.
 

A torzulás kapcsán röviden térjünk vissza McLuhanhez. A legenda szerint könyvének tördelésekor egy véletlen hiba történt. A szedő a message szó e betűjét véletlenségből a-ra változtatta, így az üzenet helyett masszázs szerepelt a kézirat élén. Valahogy így: „The medium is the massage.” (A médium masszázs.) Tudniillik, a médiumok masszírozzák, átformálják az elmét. Amikor a szerző meglátta, állítólag felkiáltott: Hiszen pont ez a lényeg! A címet aztán megtartották. Valahogy így formálják, így írják újra az új médiumok is a jelen képzőművészetét. Erről is szól az elektrográfia.
 

Az Instant című tárlat megnyitója csendes ünnep volt. Mert minden igazi ünnep csendes. És úgy gondolom, ez a kiállítás igazi ünnep. Hiszen az itt kiállító kilenc fiatal között lehetnek a hazai elektrográfia fontos ígéretei. A fiatal, új művészeti ág, fiatal, új képviselői. A falakra került munkák jócskán túlmutatnak ugyanis az egyetemi feladat kipipálásán. Karakteres, ötletes alkotások születtek. Legjobb tudomásom szerint az országban másutt nem működik elektrográfiai szakirány. Ezért is fontos, hogy a kaposvári műhely bemutatkozhat a szigetvári Sóház Galériában. Az út elején, de már úton vannak.

Számomra igen erős üzenetet közvetít továbbá az is, hogy a legjobban sikerült hallgatói munkák mellett az oktatók is saját alkotásokkal készültek a kiállításra. Várjuk az újabb médiumokat, várjuk az újabb üzeneteket!

 

Az Instant című kiállítás megtekinthető a szigetvári Sóház Galériában (Szigetvár, Vár u. 1.) 2011. május 6-ig.