Károlyi Csaba szabadkozott kissé, mert húsz éve barátja a szerző, Láng első kisregényét ő kérte, szerkesztette és adta ki a JAK füzetek 65. darabjaként, de nem elfogultságból ítélt nyolc pontot a Bestiárium Transylvaniae új kötetére. Hanem mert jónak tartja, jobbnak az előzményeinél. Hihetetlenül ügyesen meg van rajzolva benne egy nyolcvanas évekbeli, romániai magyar város a maga föld alatti és föld feletti világával. Remek diáktörténetek iskolai légkörében bontakoznak ki a Ceauşescu-éra utolsó évei. Ráadásul egy lány érzékelésén keresztül, enyhe feminin megközelítésből látjuk ezt a macsó diktatúrát. A pikáns román-magyar viszonyt is szépen megjeleníti a három kötet, legutóbbiban megcsillan a humor (bár a vicceskedő poénkodások inkább elmaradhattak volna), jók a dramatikus részek – ám olykor túlírt A föld állatai. Sokszor ugyanabból van túl sok, állította az ÉS kritikusa, az állatfigurákat viszont határozottan kevesellte. Hiszen a mű önmeghatározása szerint bestiáriumról volna szó. Ha már a korábbi kötetekhez képest kevésbé bukkannak fel állatok, lehetett volna egyet felnöveszteni, azzal verve szét a konstruktumot. Takács József szerint álformává vált a kezdetben komolyabban vett bestiárium. A részben kitalált állatok mágikus realista olvasati és szövegalakítási lehetőséget biztosítanak, a 2011-es könyvheti kötetben azonban már saját írói gátja ez a történetvezetésnek. Mágikus realista eszközökkel is dolgozó, abszurd komikummal vegyített térségi változata lehetne a politikai fordulatregénynek, de túl sok mindennel kísérletezett itt a szerző. Különböző írói eszközöket igényel a főszereplő kamaszkori fejlődésregénye és a rendszerváltásregény (Wenderoman), s csak bizonyos pontokon illeszkednek ezek egymáshoz. Hol komikus, hol rémületes politikai allegóriát mutat (például az óriásira növekvő patkánnyal), Salman Rushdie Szégyenéhez hasonlíthatná, de fél sikernek látja Takács a végeredményt. „Kicsit jobb regényre számított”, ezért a hét pont, bár Láng Zsoltot szintén régóta ismeri, ő közölte először Magyarországon 1985 táján, a szegedi Harmadkor folyóiratban.

Hol vannak a bestiák? – kérte számon a hat pontot adó Radnóti Sándor is, kifejtve, hogy az állatbetétek nagy erejűek, igazán költőiek, ám csupán betétek. A pártkantinhoz közeli csatornában (mert ott a legjobb az ellátás) élő intelligens patkány frappáns tükörképe a fenti világnak, az iskolaregény azonban másfajta várakozásokat kelt. Emlékezetesek a tanárok a maguk gyengéivel, megalkuvásaikkal, de néha nem elég érdekfeszítő a szöveg. Margócsy István csalódottan fejezte be az olvasást, és vette újra kézbe az előző köteteket, mert egyes részek magas színvonalú megírtságát elismerve, nem tudja egy(séges)nek látni A föld állatait. Túl sok minden van belezsúfolva, egymásra hányva. Hallatszanak az erdélyi anekdoták, felismerhetők a karikatúrák, de részben kilógnak a szerkezetből. A politikai rezsim brutális, abszurd megragadása nem mindig illeszthető a sokkal szelídebb kamaszlányregényhez. Az egész kötet narrációja folyamatosan elkalandozik, elkanászodik, szétszalad. Komoly kérdéseket vet fel újra a narratológia és az igazság viszonyáról: míg a középső regény állítása szerint az elmondás koherenciája révén minden történet igaz, itt már védekezés az elmondás. De az elmondhatatlan elmondása által megszelídíti, domesztikálja a jelentést. A csatornában bolyongás után csodaként ábrázolt felszabadulás a maga perspektívátlanságával jól mutatja a rezignált forradalomszemléletet, hogy a társadalmi folyamatokhoz semmi köze a szabadságélménynek. Azért nem tisztázott pontosan a történet helyszíne (sőt a földrajziság szándékosan össze van zavarva), mert a romániai magyarság modelljét vázolta a szerző egy olyan kisvárosban, mely a trianoni rendezés előtt nem ismerte a román kultúrát. Az erdélyi kirándulást meghiúsító banális eset pedig jelzi, hogy a történeti Erdély felidézése illúzióvá minősül.



Nem érezte a patkány- és embervilág tényleges kapcsolatát sem Margócsy, bár Alekszander Zinovjev Tátongó magasság című könyvét tartja egyedül remekműnek ebben a kategóriában. Nem derült ki számára, mitől van ez a bestiárium-jellege a történelemnek, sőt meglátása alapján az állatszemmel mutatott történelmi felidézés veszít a súlyából. Lehet, hogy az állati világ miatt volt baja a szerinte nem elég kínos iskolaregénnyel, melynek kínos epizódjait fölöslegesen szakítják meg az állatos részek. Ilyen mozaikos volt Láng első regénye, a Perényi szabadulása is, tette hozzá Károlyi Csaba, az 1989-es novelláskötet (Fuccsregény) diáktörténeteihez visszakanyarodást szintén megemlítve. A szerkezeti szétágazás szándékosságában megegyeztek Radnóti Sándorral, aki bírálólag mondta viszont, hogy a folyondárszerű regény nagy epikus képet akar rajzolni az utolsó Ceauşescu-évekről, de nem válogatja meg, mi fér ebbe bele, ezért nagy gyűjtőedénnyé válik. Jelentős költői csúcspontokkal, nagy szeretettel és finomsággal megalkotott epizódokkal, de olykor felülstilizált beszéddel, túl okosnak ábrázolt diákokkal. Bori költői fantáziavilágából kibukkanó, szép részeken kívül Radnótit zavarta a párbeszéd burjánzása, a tizenhárom oldalnyi dialógussal indítás, de Takács József regénytradícióként, mint cilinderből a nyulat, előrántotta Kemény Zsigmond Gyulai Páljának hosszadalmas párbeszédeit. Mint a könyv falánk patkánya, a regény mindenevő, fölfalja a drámai részeket, költészet és értekező próza is lapul gyomrában.



A második kötetben a magyar elbeszélői hagyományt megpróbálta beoltani Láng a román próza bizánci hagyományaival, élőbeszédszerűsége miatt is a regényfolyam legérdekesebb darabjának nevezte Takács. Hozzátéve, hogy az életműben a Szomszéd nő című novelláskötet a legjobb, vagyis Láng Zsolt írói erényeit jobban megmutatják a rövidebb művei, mert elsőrangú novellista. Károlyi Csaba A föld állatait nevezte a Bestiáriumok legjobbikának, elárulva, hogy a képzelt állatok enciklopédiájával tervezi még kiegészíteni regényeit a szerző. Tulajdonképpen mindannyian elismerték, hogy jóféle könyv ez, az est végén viszont én úgy éreztem magam, mintha megrágtak és kiköptek volna. Nyilván (zsákmány)állat vagyok, ha ennyire szívemre veszem egy idegen szöveg élveboncolását.