bezár
 

irodalom

2011. 11. 08.
Találkozna-e Jézus és Buddha?
Interjú Dr. Sári László orientalistával
Találkozna-e Jézus és Buddha? Ma, amikor néhány óra alatt más kontinensekre is eljuthatunk, elkerülhetetlen, hogy ne jusson az eszünkbe, milyen viszonyban állnak egymással a világvallások. Mi a hasonlóság és mi a különbség közöttük. A kereszténység és a buddhizmus kapcsolatáról Dr. Sári László Kelet-kutatóval beszélgettünk, akinek munkássága alapvetően a nyugati és a keleti gondolkodás határait, a különböző logikai rendszerek jellemzőit vizsgálja.
PRAE.HU: Hogyan találkozhat a kereszténység és a buddhizmus, vagy más vallások a globalizáció korában? Találkozhatnak-e igazán?

Azon a ponton találkozhatnak egymással a vallások, ahol megjelenik bennük a kollektivizmus eszméje. Nem biztos, hogy erősíteni fogják egymást, de felhívják a figyelmet közös törekvésükre. A kollektív boldogulás - megváltás, üdvözülés - eszméje szép gondolat, és erős érzelmi hatást vált ki az emberekből. Ráadásul igen hasonló hatást, és ebből következhet valamilyen egymás felé fordulás. Ám összefogás, közös, ökumenikus vallásgyakorlás nem. Mert ezen a ponton már nagyon is különbözőek a vallások. Ahogy a kereszténység, úgy a buddhizmus legelterjedtebb irányzata, a mahajána buddhizmus is hisz a kollektivizmusban.

Egyébként a „mahajána” szanszkritul „nagykocsi”-t jelent, amelyre mindenki fölfér. A megvilágosodott, vagyis a buddhává vált törekvő nem hagy ott csapot-papot a földi világban, és nem költözik be a nirvánába, hogy onnan aztán a tenyerét dörzsölgetve tekintsen alá a tévelygőkre, hanem fölveszi a mahajána eszményi alakjának, a boddhiszattvának a szerepét. Vagyis megáll a földi élet és a nirvána határán, s visszanézve eltűnődik. Arra gondol, hogyha kivonja magát az élőlények világából, akkor tulajdonképpen cserbenhagyja társait. Ha megtagadja tőlük a segítséget, esetleg földi testetöltések és szenvedések sorát rója rájuk. Ezt gondolván, visszafordul hát a boddhiszattva, hogy segítsen, utat mutasson a nirvána felé. Úgy dönt, hogy mindaddig, míg minden egyes élőlény nem jut el e köztes állapotig, ő sem lép át a nirvánába. Emberi testet öltve újra és újra visszatér közéjük a földi világba. Ilyen boddhiszattva például Tendzin Gjaco, a 14. dalai láma, de ilyenek voltak a korábbi dalai lámák és ilyen a főrangú papok legtöbbje is. Ezt a boddhiszattva-törekvést és célkitűzést a szeretet, az együttérzés diktálja, sőt írja elő – minden élőlény iránt. Ez az, ami nagyon hasonló a buddhizmusban és a kereszténységben. Itt van az a találkozási pont, amelyre már szinte mindenki felfigyelt, és amelyre hivatkozva a két vallás közös gyökeréről beszélnek sokan.

PRAE.HU: Van-e közös eredet, közös pont a mitológiában?

A boddhiszattva szerepe, aktív közreműködése a társak megsegítésében eléggé emlékeztet a kereszténység könyörültesség-elvére, az áldozatkész, felebaráti szeretet diktálta vállalásokra, sőt a jézusi áldozatra is. De arra is, hogy a zsidó-keresztény tanítás szerint a bűnbeesés és a megváltás is kollektív történés. Ebből teológusok és történészek egy csoportja arra következtet, hogy Jézus ismerte a mahajána buddhizmus tanításait.

PRAE.HU: Elképzelhető-e, hogy Jézus nyilvános fellépése előtt egy távol-keleti "tanulmányúton" volt?

Azt feltételezik, hogy Jézus tizenkét éves korától harmincéves koráig tizennyolc évet töltött Indiában. Való igaz, hogy nem ismerjük Jézus életének ezt a szakaszát. Mielőtt harmincévesen megkezdte tanításának nyilvános hirdetését, utoljára tizenkét éves korában láttuk őt a jeruzsálemi templomban „a doktorok között ülve, amint őket hallgatta és kérdezgette őket”. Ezt a tizennyolc igazolatlan esztendőt tölthette akár Indiában is, s ha így volt, bizonyára hatottak rá Buddha tanításai. Mégis nehéz elképzelni, hogy Jézus innen vette volna eszméit. Alapvető dogmatikai kérdéseket tekintve olyan sok mindenben különbözik egymástól a két rendszer, hogy ez szinte teljesen kizárható. Az egyik lényeges különbség például az, hogy a buddhizmusban nincs eredendő bűn, csakis saját tetteiért felel az ember. Más tehát a megváltás, a bűnök terhétől való szabadulás módja is. A kereszténységben a szenvedés vállalása erény, áldozatot jelent, amelyért a túlvilágon jutalom jár. Ezzel szemben a buddhizmus a szenvedést eleve rossznak tekinti, s egyetlen célja a szenvedéstől való megszabadulás. Idegen a buddhizmustól a személyes teremtő istenség léte s a teremtés maga is. Buddha elveti a világ kezdetére és végére vonatkozó kérdéseket. Az egyszemélyes, törvényhozó, számon kérő majd büntető és jutalmazó isten szerepe szintén beilleszthetetlen a kelet-ázsiai vallások rendszerébe.

PRAE.HU: A távol-keleti vallások tényleg passzivitásra ösztönöznek? A meditáció elfordít a világtól? Mi az istenképzet, emberképzet, világképzet lényeges különbsége, azonossága?

A kereszténységet teremtő (alkotó) központú gondolkodás jellemzi, vagyis valóban az „aktív” szereplő kedvesebb a számára. Az olyan teremtő (alkotó) embert kedveli, mint az istene. Az ilyen ember eszméje a haladás, a fejlődés. Ezért a célért veszi birtokba és alakítja át az anyagi világot. A buddhizmus eszméje a létezés fenntartása. Nem befolyásolja, nem piszkál bele, amíg nem ismeri változásainak törvényét, irányait. Igyekszik puhán követni a változásokat, könnyedén igazodni hozzájuk. Nem ütközik velük, nem fordul szembe velük. Ez valóban passzivitásnak látszik, ám az illeszkedés örökös figyelést, összpontosítást követel. De már az ezt megelőző megismerés is, a világ változásainak, törvényeinek megismerése. A meditáció tehát nem elfordít a világtól, hanem éppen a világban zajló folyamatokra irányítja a figyelmünket. Mindenfajta szelíd tűnődésnek ez a természete, a lényege. Ami az istenképzetet illeti, az előbb már érintettük. A lényeges különbség itt is ugyanaz. Nem teremtő, nem kinyilatkoztató, nem jutalmazó és büntető egyetlen isten létezik a mahajánában. A mahajána buddhizmus istenei - és a földi világ lényei - a rajtuk kívül és fölül álló törvénynek, a dharma-nak alávetve élnek.

PRAE.HU: Mi a különbség a mennyország és a nirvána között?

A keresztény mennyország eléggé földi módon van berendezve, elképzelve.

A nirvána nincs berendezve, az maga a semmi. Az a lényege, hogy onnan nem kell visszatérni, újraszületni a földi világba. Vagyis nem kell már többet szenvedni. Ennek záloga a vágytalanság. A földi lények ugyanis a bennük támadó vágyak miatt szenvednek, amelyeket, ha betöltenek is, újratámadnak, újabbak keletkeznek. Azokat megint be kell tölteni, aztán megint újabbak keletkeznek, és így megy a végtelenségig. Sosincs nyugalma léleknek. A nirvánában ez örökre megszűnik.

PRAE.HU: A buddhizmus szerint van Jézusnak reinkarnációja? Ha igen, akkor ki lehetne?

Nem olvastam olyan értekezést, amely Jézus inkarnációit vizsgálta
volna. Korábban azért nem írtak róla, mert nem tudtak Jézusról, később pedig nem nagyon érdekelte őket. Egyébként nemigen foglalkoztak korábbi életeik meghatározásával, csupán mitológiájuk legnevesebb szereplőinek inkarnációiról képzelődtek szépen, költőien. Például a történelmi Buddha korábbi életeiről. Ezek a történetek a dzsátakák.

PRAE.HU:  A szépirodalomban milyen jeleit látod a vallásnak ma?

A legváltozatosabb jelei tűnnek fel a vallásosságnak. Leggyakrabban talán a legkülönbözőbb istenségekkel való személyes kapcsolatnak a jelei. Az egyetlen Istennel való bonyolult kapcsolat is elénk tűnik, de még a panteista világkép is. Szinte mindenkinél más és más. Magánüggyé vált a vallásosság és a hit. Egyre kevésbé látom a kollektív vallásgyakolat megmutatkozásait. Ebből nagyon sokféle következtetést vonhatunk le, de mindezt szinte számbavenni is lehetetlenség.
nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés