2011 októberében a 6b.hu portál erdélyi körúton vett részt. A portál egyik,  nem titkolt célja az építészet szélesebb kontextusba helyezése. Marosvásárhelyen éppen azért kerestük fel Láng Zsoltot, mert kíváncsiak voltunk, milyen a viszonya az épületekkel, hogyan látja Marosvásárhely városát, múltját "beköltözőként", íróként, a kultúrtörténet elhivatott kutatójaként. Városnézésünk éppen ezért az emlékek és az élmények mentén haladt: Toroczkai Wigand Ede szülőházától, a Látó szerkesztőségén át Molter Károly emlékszobájáig jutottunk el.


A képre kattintva megnézheti az interjút a 6b.hu-n.


Láng Zsolt: Szatmárnémetiben nőttem föl. 18 évig éltem ott, amíg egyetemre  mentem. Az volt az érdekes, hogy volt egy Szatmárnémeti, ami a valóságban nem létezett, ez a múltbeli Szatmárnémeti. Ez volt a régi, ahol csak magyarok éltek, Magyarországhoz tartozott. Egy ilyen "haza a magasban", város a magasban, és mi ebben éltünk. Nem a házak számítottak, hanem a házak emléke számított. Amikor végigmentem az utcán, akkor tudtam minden házról a szüleim és nagyszüleim elbeszéléséből, ki lakott itt, mit kell tudni arról, milyen történetei vannak ennek a háznak. Ebben éltem.

Láng Zsolt interjú from 6B.hu on Vimeo.

Ehhez még hozzátartozott az is, hogy mi ott a magyar televíziót néztük – tulajdonképpen Magyarországon éltünk. Képletesen. A mindennapi életünk Romániában zajlott, ott jártunk iskolába, de tulajdonképpen nem oda tartoztunk, a televízió miatt.

Elkerültem és hiányzott ez a város a magasban. Először Kolozsváron éltem egyetem alatt, aztán visszaköltöztem néhány évig és utána eljöttem ide, Marosvásárhelyre és nagyon sokáig nem érdekelt ennek a városnak a múltja, mert nem volt otthonos. Teljesen más történetei voltak.