art&design
2011. 12. 30.
Exportáljunk magyar képzőművészetet Drezdába
Beszélgetés Kujbus Jánossal, a Galerie KUKO művészeti vezetőjével
Egy magyar figurális festő – megkerülve a hazai műkereskedelem aktuális problémáit – galériát alapít Drezdában, aztán képzőművész baráti körének „jellegzetesen magyar” formanyelvével, némi szerencsével és aktív alkotómunkával szép pályát fut be a nyugat-európai kortárs művészeti piacon. Ez jól hangzik, s reméljük, erre tart a Galerie KUKO alkotógárdája, de egyelőre még csak a történet elején járunk. A galéria vezetőjével, Kujbus Jánossal az indulás után két hónappal, december közepén beszélgettünk.
PRAE.HU: Bár az utóbbi hónapok legnagyobb kortárs képzőművészeti árverésein a két piacvezető műkereskedő cég – a Christie’s és a Sotheby’s – képes volt dollárban mérve is százmilliós végösszegekkel zárni egy-egy licitet, a nagy pénzek persze sosem a művészeknél landolnak, a kelet-európai képkereskedést ráadásul jobban megviselte a pénzügyi és gazdasági válság. Részben ennek köszönhető a Galerie KUKO külföldi sátorverése? A drezdai piac jobb reményekkel kecsegtet?
Természetesen döntő a kedvezőbb piac lehetősége egy galéria életében, de ez nem feltétlenül eredményezi a művészet iránti érdeklődést. Az izgalmat és az utat azokban a reflektálási módozatokban és reakciókban látom, amik részint távolságtartóan vagy nagyon befogadóan működnek, és ami által kibontakozik mindig egy kommunikációs éra. Ebben az érában magyar művészettel kérdéseket feltenni, gondolatokat ébreszteni nagyon érdekes kölcsönhatáshoz vezethet. Szeretnénk részt vállalni ezekben a folyamatokban, bemutatni azt a tudatos és felépített, koncepciózus művészeti nyelvezetet, amit művészeink képviselnek. Jelen esetben ezt egy összetett és hosszú folyamat eredményeként a németországi Drezdában tesszük.
PRAE.HU: Esetleg meg tudnád fogalmazni, mitől érzed speciálisnak ezt a festői formanyelvet, amivel ti – egy generáció és baráti társaság tagjai – dolgoztok? Tényleg van valami jellegzetesen „magyar” ebben? Vagy, ha még tovább megyek – hiszen a galéria jelenlegi kiállítói jórészt debreceni, illetve nyíregyházi illetőségűek –, van itt valami markánsan „kelet-magyar”?
Egyrészt ezt nem választanám külön, hogy kelet-magyar, másrészt nem feltétlenül a festészeti formanyelvbéli különbségek a meghatározóak. A művészek többnyire kérdésfelvetés alapján dolgoznak, ez a forma minden időben és helyen nagyon változó. De megfigyelhetőek közös pontok, találkozások, amelyek jellegzetességei lehetnek egy adott régiónak, országnak, nemzetnek.
Sokszor ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják az alkotókat - ez megmutatkozik egyes helyzetekben, technikai megoldásoktól függetlenül. Ez adhat egy fajta ízt a dolognak. Jelenleg a hozott alkotások debreceni művészektől valók, de szeretnénk bővíteni az alkotók névsorát az ország más részeiről is. Következő kiállításunkon már jelen lesznek munkáikkal Pécsről, Budapestről is művészek.
PRAE.HU: Még nem meséltél róla, most kikkel dolgozol. Beszélnél róluk pár szót? Azt lehet már tudni pontosan, kik csatlakoznak Budapestről és Pécsről a galéria munkájához?
Jelenleg Ferenczy Zsolttal, Tóth Miklóssal, Potyók Tamással, Kujbus Jánossal és László Jánossal dolgozunk együtt. Többnyire debreceni művészek, ott élnek és alkotnak. Egyedül Zsolt él Püspökladányban, de Nyíregyházán és Budapesten dolgozik. Van egy közös pont a festészeti formanyelvükben, mégpedig a figurativitás, természetesen más hangsúllyal és különböző megfogalmazásokban.
A következő kiállítás reményeink szerint februárban lesz. A tárlaton szerepelni fog munkákkal Palatinus Dóra pécsi szobrászművész, Bóna Ottó pesti festőművész, Jahoda Réka debreceni festőművész és Huszár Kata képzőművész, aki jelenleg itt él és dolgozik Drezdában. Izgalmas kiállításnak ígérkezik.
Természetesen döntő a kedvezőbb piac lehetősége egy galéria életében, de ez nem feltétlenül eredményezi a művészet iránti érdeklődést. Az izgalmat és az utat azokban a reflektálási módozatokban és reakciókban látom, amik részint távolságtartóan vagy nagyon befogadóan működnek, és ami által kibontakozik mindig egy kommunikációs éra. Ebben az érában magyar művészettel kérdéseket feltenni, gondolatokat ébreszteni nagyon érdekes kölcsönhatáshoz vezethet. Szeretnénk részt vállalni ezekben a folyamatokban, bemutatni azt a tudatos és felépített, koncepciózus művészeti nyelvezetet, amit művészeink képviselnek. Jelen esetben ezt egy összetett és hosszú folyamat eredményeként a németországi Drezdában tesszük.
PRAE.HU: Esetleg meg tudnád fogalmazni, mitől érzed speciálisnak ezt a festői formanyelvet, amivel ti – egy generáció és baráti társaság tagjai – dolgoztok? Tényleg van valami jellegzetesen „magyar” ebben? Vagy, ha még tovább megyek – hiszen a galéria jelenlegi kiállítói jórészt debreceni, illetve nyíregyházi illetőségűek –, van itt valami markánsan „kelet-magyar”?
Egyrészt ezt nem választanám külön, hogy kelet-magyar, másrészt nem feltétlenül a festészeti formanyelvbéli különbségek a meghatározóak. A művészek többnyire kérdésfelvetés alapján dolgoznak, ez a forma minden időben és helyen nagyon változó. De megfigyelhetőek közös pontok, találkozások, amelyek jellegzetességei lehetnek egy adott régiónak, országnak, nemzetnek.
Sokszor ugyanazok a gondolatok foglalkoztatják az alkotókat - ez megmutatkozik egyes helyzetekben, technikai megoldásoktól függetlenül. Ez adhat egy fajta ízt a dolognak. Jelenleg a hozott alkotások debreceni művészektől valók, de szeretnénk bővíteni az alkotók névsorát az ország más részeiről is. Következő kiállításunkon már jelen lesznek munkáikkal Pécsről, Budapestről is művészek.
PRAE.HU: Még nem meséltél róla, most kikkel dolgozol. Beszélnél róluk pár szót? Azt lehet már tudni pontosan, kik csatlakoznak Budapestről és Pécsről a galéria munkájához?
Jelenleg Ferenczy Zsolttal, Tóth Miklóssal, Potyók Tamással, Kujbus Jánossal és László Jánossal dolgozunk együtt. Többnyire debreceni művészek, ott élnek és alkotnak. Egyedül Zsolt él Püspökladányban, de Nyíregyházán és Budapesten dolgozik. Van egy közös pont a festészeti formanyelvükben, mégpedig a figurativitás, természetesen más hangsúllyal és különböző megfogalmazásokban.
A következő kiállítás reményeink szerint februárban lesz. A tárlaton szerepelni fog munkákkal Palatinus Dóra pécsi szobrászművész, Bóna Ottó pesti festőművész, Jahoda Réka debreceni festőművész és Huszár Kata képzőművész, aki jelenleg itt él és dolgozik Drezdában. Izgalmas kiállításnak ígérkezik.
Szerzők
-- Áfra János --
