bezár
 

irodalom

2012. 02. 13.
A 75 éves Kabdebó Lóránt
A 75 éves Kabdebó Lóránt Kabdebó Lóránt 75. születésnapját nagyszámú és reprezentatív társaság ünnepelte a Petőfi Irodalmi Múzeumban a közelmúltban. Ezen a születésnapon maga az ünnepelt adott ajándékot az irodalmat kedvelőknek. Legújabb Szabó Lőrinc-tanulmánykötetét mutatták be az eseményen. Mesék a költőről című kötetében a szerző kiadástörténeti, életrajzi és poétikai kutatásait teszi közzé "elbeszélői modorban".
A tudóst számosan köszöntötték: Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Fried István, Kecskeméti Gábor, Tarján Tamás, Turcsány Péter, illetve közéleti személyiségek, művészek: Surján Lászlót mint régi barátot üdvözölte, Warnus Xavér Bach-hoz hasonlította az ünnepelt szemléletének stílusértékét, Boros Bánk Levente és Zárug Péter Farkas politológusok pedig egykori tanárukként emlékeztek rá szeretetteljes tisztelettel.

Kabdebó Lóránt köszönőbeszédében fontosnak tartotta, hogy beszéljen arról, kétszer is járt II. János Pál pápánál. A második alkalommal a tanítványait is elvitte a látogatásra. Elmondta, a pápa betegen is elébe ment a magyar küldöttségnek. A professzor ekkor előretolta a tanítványait. Azok megérintették a pápa ruháját, a Szentatya feléjük fordult, és a fiatalembereket mérhetetlen, mondhatni földöntúli boldogság öntötte el.

Kabdebó Lóránt neve szinte egybeforrt a Szabó Lőrinc-kutatással. A költő életművéről Dr. Szabó Ferenc jezsuita teológossal, íróval is sokszor váltottak szót. A tudós már-már mániákusan deríti fel a költő életének és életművének legapróbb mozzanatait is, de ahogy Kulcsár Szabó Ernő kiemelte - a dokumentum az ő számára nem magát a múltat, hanem a visszahozhatatlan múltra való utalást jelenti. Mert minden ember saját magának érti át, teremti meg a múltat, ez esetben saját Szabó Lőrincét.

Mesék a költőről címmel, két nagy fejezetbe gyűjtötte a mostani kötetbe Kabdebó az utóbbi öt év alatt írt tanulmányait, “Filológiai mesék" és “Poétikai mesék" kettős címszó alatt (ilyen nevű folderekbeen gyűjtötte a könyv megírásához az anyagot). Nem kisebb kérdésre akar válaszolni a szerző ezzel a kötettel, mint, hogy mi dolgunk világon? Szabó Lőrinc e kérdésbe 27 évesen bonyolódott, majd létezése utolsó évtizedében poétikájának lényegévé avatta. Kabdebó ennek a küzdelemnek életrajzi és poétikai állomásait jelzi a kötet tanulmányaiban.

Mint felidézte, Szabó Lőrinc református értelmiségi családból származott, és “az ateizmus bugyrából különböző vallások meséin keresztül érkezett vissza a bibliához, az ima gyönyöréhez". Mindezek ahhoz kellettek, hogy a költő eljusson "az emberi létezés metafizikai vágyódásainak verssé formálásához".

Vadonatúj dolgokat tuhatunk meg a könyvből. Például a költő fiatalkori szellemi társaséletéről, a nevezetes Pandora folyóirat Nyugathoz fűződő viszonyáról, Szabó Lőrinc műfordítói munkásságának körülményeiről. A nevezetes Verlaine-fordításokról vagy Moliére Nők iskolája című színdarabjáról, amikor annyira sietett a munkával, hogy szívrohamot kapott.

Szabó Lőrinc 1928 táján átolvasta addig megjelent verseit, és úgy látta, két, egymástól különböző szólam szól bennük, ez felismerés inspirálta a a Te meg a világ című kötetének összeállításakor. A rendszerváltozás szellemi fordulatakor ez a dialogikos versmodellszemlélet került előtérbe. Azonban volt még egy költői vonulat Szabó Lőrinc költői önreflexiójában. Az, amikor az ellentétek egy létmisztikába szintetizálódtak, s ezt a szemléletet leginkább a Harc az ünnepért és a Tücsökzene című kötetek mutatják fel. Kabdebó Lóránt mostani kötetében Szabó Lőrincnek ezt a szemléleti-poétikai irányát értelmezi.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés