220VOLT
Nagy Imre nyár elején megnyitja az MTA 1954. évi Nagygyűlését, ahová meghívják a végzős mérnöktanár hallgatókat is, vattának, hogy a kormány új vezetője, akitől a tudományos élet is jótékony reformokat remél, imponálóan nagy hallgatóság előtt mondhassa el beszédét. A Díszteremben apám is jelen van. Ott ácsorog hajdani évfolyamtársa mellett, aki ajtónállóként fontoskodik, oda-odasúgva neki, ki az, aki előtt épp meghajol. Te Pista, neked mi a beosztásod itt, kérdezi tőle apám, mire Pista közli vele, mi, hozzátéve, hogy már nem sokáig, mert saját kutatói projektjét a citromhonosítás terén nem tudta sikerre vinni, így hamarosan máshová helyezik, mint ő mondja, adminisztratív állásba pártvonalon, csak még megkeresik az utódot a helyére. Most a szőlőt preferálják, súgja apámnak, mit szólnál hozzá? Te mindig jó voltál elméletből, ha beajánlhatnálak, gyorsabban szabadulok. Apámat nagyon is érdekli a dolog, elküldi a papírjait, de az ígéretet nem veszi igazán komolyan, míg az MTA ki nem kéri őt az Á.G-tól, hogy kinevezze a megüresedett pozícióra.
Anyám a nővéremmel, Andreával (Inárcs, 1954)
1954 őszén, két súlyos sötét év után, végre felragyog a nap a család egén: október 20-án apám és anyám felszabadultan ünnepelhetik Andrea születését, aki a legnagyobb boldogságukra épen-egészségesen jött a világra. Nem volt könnyű szülés – filigrán anyámnak öt szüléséből egyik sem volt az, de mind közül ez volt a legsimább. Andrea szelíd baba, szépen alszik, és ha mégis fel kell hozzá kelni éjjel, a fölébe hajló szülőket mindenért kárpótolja tejes mosolya. Novemberben már hárman költöznek Rákospalotára. Az albérletbe kivett kis lakás egy vagyonba kerül, az utolsó fillérig elviszi addig összegyűjtött 6000 forintjukat. Az ember, aki ennyiért – plusz ügyvédi költségek – átadja nekik tanácsi főbérlete kulcsait és a szerződést, hamar eltűnik a pénzzel valahol a vidék gyomrában.
Az új lakás lépcsőjén anyám húga, Teréz és kislánya, Katinka (Rákospalota, 1954)
Egy csöndes hónapot töltenek a rákospalotai házban, mielőtt elszabadul a pokol. A főbérlője nélkül maradt lakást egy megvesztegetett tanácsi dolgozó újra kiutalja, de nem nekik, hanem egy "ploretár családnak": egy teherautósofőrnek és a feleségének a csecsemőjükkel. A hivatal sokkal olcsóbban adta magát, mint a magánember: a sofőrék csak 1000 forintot csúsztattak a tanácsi ember zsebébe. Egy esős nap delén anyám a baba altatásából arra riad, hogy zörgetik a konyhaajtó üvegét, és egy erős testű, magas nő azt kiabálja, jöjjenek ki, merthogy "azonal elkel haggyák" a lakást – mint az a zsírpecsétes kockás fecni követeli, amit az asszony az ajtót kinyitó anyám arcába ráz.
Kilátás a Győri úti ablakból a Sashegyre (Buda, 1954)
A hegykoszorúra néző budai utcán a Sport Kórház és a TF ősfás parkjaival szemben hajdan-impozáns társasházak állnak, amiket az 1930-as években építtettek maguknak vagyonos középpolgárok: ügyvédek, mérnökök, gyártulajdonosok, katonatisztek. Amikor anyámék ide kerülnek, még sokan élnek közülük az államosítással kisebbre szabott saját tulajdonukban. A két utcára épített széles sarokházban több lakás is az MTA tulajdona, az egyikbe költöznek be apámék társbérletbe, egy kisgyermekes házaspár mellé. A férfi angolból fordít az Akadémián, túlfinomult vékony felesége, egy hajdani megyeszékhelyi jegyző lánya, németből. A pár kissé színpadiasan becézi-kényezteti egymást és kicsi lányukat. Apámék egy évig használják velük közösen a mellékhelyiségeket, és ez nem mindig egyszerű. Előfordul, hogy apám a konyhában nyit rá a párra, akik egy divatos tangó dallamára egymás karjaiban ringva kavarják a levest, vagy a babafürdetéssel kell órákig várni, mert a madárcsontú úriasszonyka nagyon szeret hosszasan pancsolni az óriási kádban. Ha apám munkába készülődve reggel már türelmét vesztve bekopog rá, ellenállhatatlan bájjal énekli vissza neki az ajtó mögül: Rögtön, Józsikám, csak magamra kapok valamit!
ITEM MCMLIV
anyám belépvén rögtön az egészet
felfogta: áldását-erényeit
komoly szemével épp csak körülnézett
bólintott s otthont teremtettek itt
a helyzetet persze az apám hozta
anyám csak tűrte hogy a sors forog:
hogy elfogadja kész volt minden rosszra
s helyt állni – tán ezért jutott a jobb
ez az egekbe nyíló napfényes lakás
hogy végződhet így is egy kilakoltatás