bezár
 

irodalom

2012. 04. 22.
Egy kis országban majdnem mindenhez érteni kell
Interjú Sjónnal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sjón, A macskaróka című kötet szerzője Izlandról, A macskarókáról, felcserélhető szerepekről, kegyetlenségről, papokról és vallásról mesél a prae.hu olvasóinak.
PRAE.HU: A macskaróka alapján Izland egy mesebeli, misztikus világnak tűnik. Milyen is Ön szerint az az ország, amelyről leginkább a hideg, a fejlődés és fejlettség, a kevés lakos, s a számunkra kimondhatatlan nevű vulkán jut eszünkbe?

A mesebeliség Izland fekvéséből is adódik, a szigetországi elzártság kétségtelenül egy különös aurát teremt. Éppen ezért teljesen érthető, hogy az említett jelzők, jellemzők mellett a hermetikusságból fakadó misztikum jut eszünkbe. Pedig természetesen sok mindenben teljesen olyan, mint a legtöbb ország; az emberek például ugyanolyan álmosak reggel, mint minden más országban.
 
PRAE.HU: A Népi történet alcím számomra szintén erősíti ezt a misztikusságot. Ugyanakkor ez mintha csupán egy fedőréteg lenne, ami alatt az üzenet, vagyis a korabéli Izland társadalmának kritikája elrejtőzik. Mit gondol erről?

Igen, a 19. század Izlandját jellemző romantikus elemeket felhasználva rájöttem, a bájos figurák mellett vagy mögött igen durva, kemény történések, történetek vannak. Azt hiszem, az írók egyik legrégebbi trükkjét használtam; kedves, szép kezdés után érdemes rátérni a lényegre! S a lényeg az előbb említett mögöttes tartalom, a kor igazságainak, hiányosságainak, problémáinak felfedése.
 
PRAE.HU: A macskaróka talán legfontosabb kérdése, hogy ki a "vad", és ki a vadász. A könyv végén, a pap rókává változása mintha a szerepek esetlegességét, a felcserélhetőséget, behelyettesíthetőséget sejtetnék.

Igen, bár a vadász és a "vad" mellett Abba személye, az ő viszonya úgy a paphoz, mint a védelmezőjéhez is rendkívül fontos. A behelyettesíthetőségre, felcserélhetőségre a pap rókává változása mellett a pap negatív figurája is jó példa lehet, hiszen mind azt gondolnánk, a pap a jó oldalán áll, törődik az emberekkel, míg a tudós a hideg racionalitás képviselője. Ezzel szemben itt a tudós a melegszívű, a törődő, a pap pedig a kirekesztő, az elutasító. Szóval szeretek játszani a szerepekkel, s úgy hiszem, a könyv legfontosabb mondatai is azt mondják, mindig, minden folyamatosan változik.
 
PRAE.HU: Ha már a papot emlegetjük, megkérdezném, hogy alakját egyfajta egyházkritikának szánta?

 
Izland és az egyház kapcsolata elég különös volt. A tizenhatodik század végi reformáció után a nép mintha elvesztette volna hitét az egyházban és a papokban. A katolicizmus megdőlni látszott, pap kevés volt, lelkész viszont bárkiből lehetett. Azokban az időkben kezdett el "a pap" figurája a népi történetek, a folklór komikus, sokat kritizált, állandó szereplőjévé válni, s az emberek ekkor kezdtek el azzal a ténnyel szembesülni, hogy hiába komikus, a papnak hatalma van, s ezért veszélyes. A könyvemben éppen ezért ő követi el a legnagyobb bűnöket.

PRAE.HU: Most milyen Izland és a vallás viszonya, a kötet által ebben a témában felvetett problémák még mindig aktuálisak?

Igen, még mindig, vagy inkább újra valós a probléma, ugyanis egyre többen elfordulnak az egyháztól, mert úgy gondolják, az egyház ahelyett, hogy egyfajta megnyugvást adó intézmény lenne, még mindig ragaszkodik "a régi, szigorú" viszonyokhoz, szerepekhez. Hamarosan például új püspökünk lesz, és elég nagy esélyünk lenne egy női püspököt megválasztására, az egyház azonban úgy tűnik, inkább a férfi jelölthöz húz. Azt hiszem, ha ez utóbbit választják meg, még nagyobb lesz a szakadék az egyház és az izlandi emberek között.

PRAE.HU: Kicsit visszatérve a könyvhöz: az üldözés és az üldözöttség, a kirekesztés és a kirekesztettség, a "másság" fontos szerepet kap a kötetben. Van ennek valami speciális izlandi vonatkozása? Egyáltalán miért tartja kiemelten fontosnak ezeket a kérdéseket?

Abbához, Down-szindrómájához az összes felsorolt szó kapcsolódik. Ő egy abszolút kívülálló, aki számomra a kedvességet, s a megbocsájtást jelképezi. Általános, hogy a védtelen az, aki képes újra és újra megbocsájtani.

Ahogy a könyvben is megírtam, Izlandon a Down-szindrómával születetteket azonnal megölték. Ma már a terhesség korai szakaszában kimutatható ez a betegség, s Izlandon alig néhányan vállalják ezeket a gyerekeket.

PRAE.HU: Honnan jött a könyv szerintem legfrappánsabb mondata: "Láttam az univerzumot! Versekből állt!"


PRAE.HU: Belőlem, ez azt hiszem, nagyon én vagyok.
 
 
PRAE.HU: Björk dalszövegírójaként is ismerhetjük. Bár dalszöveget is "írni" kell, mégis egészen másfajta írásnak tűnik, mint egy vers, vagy regény elkészítése. Tud egyszerre mindkettővel, mindhárommal foglalkozni?

Persze! Egy kicsi országban majdnem mindenhez kell érteni!
 

PRAE.HU: Fordítója, Egyed Veronika szerint Izland egyik legelismertebb költőjeként tartják számon, nálunk mégis regénye jelent meg először. Verseit is ki fogják adni?

Nem tudom, de ha Egyed Veronika ilyen szépeket mond a verseimről, igazán lefordíthatná őket! (nevet.)

Tolmács: Stelcz Krisztina
Fotó: Bach Máté
nyomtat

Szerzők

-- Hevesi Judit --


További írások a rovatból

Magyar Széppróza Napja a Fiatal Írók Szövetségénél
Kiszely Márk volt a Kötetlenül sorozat vendége
irodalom

Az Élet és Irodalom Könyvtolmácsok című beszélgetéssorozatának első alkalma
Recenzió a Természetellenes vadság című líraantológiáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés