Kerstin Ekman az 1920–1930-as években született skandináv írók azon nemzedékhez tartozik, mely például Enquist, Tranströmer, Göran Tunström vagy a filozófiai érdeklődésű Torgny Lindgren nevével fémjelezhető. 1959-ben krimiíróként kezdte pályáját (30 meter mord), harmincnál több könyve megjelent már – természetesen nemcsak a krimi műfajában alkotott –, magyarul viszont eddig csak az 1963-as Lélekharang című bűnügyi regénye volt olvasható. No de most egy friss kötetével rukkolt ki az Orpheusz kiadó Lipcsey Emőke fordítói segítségével.


Egy orvos a főszereplője az Egy gyilkos praxisának, a 19-20. század fordulóján Stockholmban élő Revinge naplófeljegyzései mutatják be a korszakot, az északi szokásokat, megidézve Hjalmar Söderberg alakját és 1905-ben botrányt kavart könyvét. Az ő figurájához, Glas doktorhoz méri magát Ekman regénybeli orvosa, s ha hozzáteszem, hogy az első fejezet címe 'Az ideális olvasó', akkor már sejteni lehet, hogy irodalom(elmélet)i, intertextuális játszódásokkal is operáló, lélektani krimiről van szó. Az északi emberekre jellemző, hogy zárkózottak, nehezen oldódnak, szeretnek lelkizni, az önmarcangolásig analizálják a lelki mozgatórugókat, tudtuk meg a Könyvfesztiválon Lipcsey Emőkétől. Ezt a svéd típust látjuk viszont a műben. Szilveszterkor nincs petárdázás vagy egymás nyakába borulás, csendes, szinte szomorkás ünnep, a befelé fordulás ideje, mikor fel kell mérni, hogy mit tettünk jól vagy rosszul az előző évben.


A tettet megelőző lelki vívódás, tudattalan készülés és a következményekről való elmélkedés fontosabb itt, mint a tett, mondta Vincze Ferenc szerkesztő a könyvbemutatón. Revinge úgy érzi, Söderberg az ő történetét írta meg Glas doktorában, ezért maga is végrehajt egy gyilkosságot. Míg Raszkolnyikov összeroppant tette súlya alatt, a két orvosnál ennek nyoma sincs, hippokratészi esküjük ellenére gyilkolnak, és nem… [nem, ezt mégsem árulom el]. Mikor Revinge megöli kollégáját, nemcsak anyagi haszon vezérli, hanem magát is bünteti tisztátalan gondolataiért, de fel tudja-e egyáltalán fogni a következményeket? A regény végére intim viszonyba kerülünk vele, ki-ki eldöntheti, hogy utálja, felháborodik nőgyűlöletén vagy irigyli, amiért nemcsak elvágyódott a mocsokból, hanem tett is a szabadulásért. Hiszen: "Az élet cselekvés." 



Valós irodalmi alakokat szépirodalmi szereplővé tevő művei miatt Enquist azonnal eszébe juthat bárkinek, s aki – teszem azt a tavalyi könyvfesztiválon – megszerette műveit, annak az Egy gyilkos praxisa szintén bejön szerintem. Ekman regénye ugyancsak boncolgatja a nők századfordulós helyzetét a nőgyűlölőként számon tartott Strindberget boldogan éltető országban. Revinge távolságtartással, szinte tárgyként kezeli a prostituáltakat a kötelező szűrővizsgálatok során, s teljesen megdöbbenti, hogy egy nőből, Idából orvos is lehet. Ez a több szempontból vetélytárs(nő) kezd nyomozni, mert gyanúsnak talál bizonyos momentumokat. Nem ered a tett nyomába, csak hall ezt-azt Revinge feleségétől, aki még halálos betegségében sem hajlandó elfogadni gyógyszert a férjétől. Zárásul ide köthetjük azt a fordítási dilemmát, melyről Lipcsey Emőke mesélt: az a növény, mely a ciánkáli golyócskákat rejtő szelencén látható, svédül ’szívcsendesítő, szívnyugtató’ jelentésű, a Leonurus cardiaca magyar neve viszont szúrós gyöngyajak. Válassza ez utóbbit a pontosság kedvéért, feláldozva az eredeti utalását? Aki kíváncsi a válaszra, a regény 46. oldalán megtalálhatja. Például úgy, hogy megnyeri a saját kezűleg szamárfüleztem példányt. Ehhez nem is kell mást tenni, mint a Prae.hu Facebook oldalán megosztani az oda felkerülő bejegyzést az ismerősi körben ÉS hozzáfűzni egy mondatot, hogy miért szeretné(d) a könyvet. Melyet a Magyar Írószövetség elnöke is élvezettel olvasott.