Zlatko Prica: Nő macskával / Žena sa mačkom (1957

Matej Bor
ÁTKELT A VÁNDOR AZ ATOMKORON
(részlet)

XII

Átkelt a vándor az atomkoron
és látomása támadt:
magasan lebegett
ezüst gondolában
s maga alatt látta
a föld kerekét:
olyan volt, mintha a hold táját látta volna,
hamu szórta be
a reménység utolsó menedékét
és vele együtt
utolsó emlékét a múltnak.
És a hamuban
undok démonok csürhéje gázolt,
s amikor a kráterhez értek,
amelybe a felhők esőt öntöttek,
de ez nem is volt eső,
a démonok belerohantak
és vedeltek,
s amikor torkig itták magukat,
megtörölték szájukat, amely nem volt száj.
Kezükkel törölték, de azok nem voltak kezek,
szemüket meresztették, melyek nem voltak szemek,
felfelé néztek a vándor ezüst gondolájára.
– Kik vagytok? – kérdezte tőlük.
– Az unokáid.
Atomemberek.

(1957-58 / Csuka Zoltán fordítása)

Ács József: Festmény (1957)

Csuka Zoltán
HÁROM ÉV UTÁN

Bennem nincs már kevélység,
Csupán borongó mélység,
Kitárta szárnyas ívét
Az ismeretlen kék ég.

Dadogva felkiáltok:
A végtelenbe látok.
Mindegy: halál vagy élet.
Mindegy: áldás vagy átok.

A napok el nem ülnek,
Az éjszakák repülnek,
A bolygók énekelnek,
A percek hegedülnek.

A nagy kötést megoldom,
A tüzeket eloltom,
Madarak röptét írni
Immár nem az én dolgom.

(1957)