A beszélgetést a videoklipek és a komolyzene kapcsolatának vizsgálata indította. Bella Máté arról beszélt, hogy már számos olyan kísérletet látott, ahol ez a kontaktus létrejött. A Trafó Galériában például jónéhány olyan underground megmozdulás született, ahol a kortárs zenét képivé tették, ám maga ez a vizualizáció koherens részét képezte az előadásnak. A fimzenés koncerteken is sokszor megjelenik a képiség, olyan formában, hogy az adott filmzene eljátszása közben a háttérben a filmből vett jelenetek futnak. A harmadik lehetőség pedig a fesztiválokon jöhet létre, mely során egy adott koncert előtt werkfilmet lát a közönség, ami beavat a próbafolyamatokba, így téve intimebbé az adott előadást.

A komolyzene vizualizációja azonban számos problémát felvet. Itt szólni kell a terjedelemről, tudniillik a klasszikus zene jóval hosszabb, mint egy popzenei munka, így értelemszerűen egy klipben csak annak bizonyos részlete jelenik meg, ezáltal sokkal kevésbé képes hatni. A videoklip tulajdonképpen a klasszikus zene Achilles-sarka, így a vizualizáció inkább egy koncerten valósítható meg, de Bella Máté szerint ott is csak ritkán, mivel csak nagy kanyarral lehet e két, igen eltérő műfajt összekapcsolni. Ráadásul a közönség sem igényli az efféle zene képi megjelenítését. E ponton került szóba John Cage 4 perc 33 másodperc című munkája, ami a komolyzene képi megjelenítési módjának egy érdekes esete. A koncerten a karmester feláll a pódiumra, int a zenekarnak, azonban a hangszerek nem szólalnak meg. Senki sem játszik, a közönség pedig nyugtalanul mozgolódni kezd a székeken és ezek a zajok jelentik tulajdonképpen a darab hangjait.

Batta Barnabás szerint az effajta minimalizmus egyre nagyobb teret hódít. Ez a folyamat a 80-as évek Amerikájából indult, ahol gyorsan népszerűvé is vált. Közkedveltsége pedig éppen kommersz jellegéből fakadt, hiszen a leegyszerűsített zene könnyebb megértést, egyszerűbb befogadást kínált. A környezeti zajok bevonása is efféle redukció eredménye, hiszen e folyamatban a hangszerek hangjai sokkal egyszerűbbek és ezáltal érthetőbbek is.

A beszélgetés következő nagy témája a videoklipekben bekövetkezett változás tetten érése volt. A 80-as években a zene vizualizációját az MTV-generáció határozta meg. Az emberek jórészt a televízión keresztül ismerték meg a videoklipeket és az énekeseket, például Madonna karrierje szorosan köthető a népszerű zenei csatorna indulásához. Ezek a videoklipek igen nagy hatással voltak a kultúrára, hiszen eltörölték az addig olyan népszerű rádiós generációt. A 2000-es években pedig az MTV korosztályát egy újabb követte: ez pedig a Youtube nemzedéke. Ma már jórészt interneten jutunk hozzá a klipekhez, és éppen ezért a reklámok is átkerülnek ide. Sőt egyre inkább megtörténik az, hogy a klipek kisfilmekké szélesednek (lásd Lady Gaga: Telephone), így kiváló felületet biztosítanak a különböző hirdetéseknek is. Batta Barnabás még egy érdekes tendenciára hívta fel a figyelmet: a 90-es években indult a white label – black label irányzat, mely során maga a rajongó emeli ki az előadót a névtelenségből, ő csinál neki hírverést azáltal, hogy saját maga gyárt klipet egy adott zenéhez. A vizuális kultúra pedig önállósul, hiszen az alkotó teljesen kilép a folyamatból.

Ilyen szempontból a popzene marketingje igen szárnyaló ívet mutat, míg Bella Máté kiemelte, hogy a kortárs zene efféle reklámozása még gyerekcipőben jár. Sokszor próbálnak ugyan bizonyos komolyzenei darabokhoz képeket társítani, de ez nem elégíti ki várakozásokat. Itt az egyetlen marketinges lehetőség a film lehet, ahol megjelenik az adott zenemű vagy annak egy részlete. A Youtube-on megfigyelhető, hogy egy adott filmzenére körülbelül tízszer annyian kattintanak, mint egy komolyzenei műre.

Egy bizonyos: a vizualitás minden esetben marketinges eszköz, annak ellenére, hogy Gaborják Ádám szerint még igen nehezen megítélhető az, hogyan alakítja maga a vizualitás a kultúrát és a kultúra a vizualitást. Számos megoldás létezik a zene képivé válására, de vannak olyan esetek is (abszolút zene), amikor direkt ki van zárva minden vizuális dolog a zenéből. Mindenesetre elmondhatjuk – és ebben a beszélgetőpartnerek is egyetértettek – , hogy egyre professzionálisabbá válnak a technikák és egyre több termék, épület, könyv stb. kerül majd reklámozásra vizuális eszközök segítségével. Az ok egyszerű: így sokkal szélesebb tömeghez képes eljutni a reklámozni kívánt dolog.