A beszélgetés azzal az állítással indult, hogy az irodalom még ma is eléggé elszeparált közegben létezik, egyfajta elefántcsonttoronyból tekint lefelé, és nem hajlandó vagy nem képes túlságosan megnyílni a világ számára. Térey János író-költő szerint a jelenségnek több magyarázata van: egyrészt az irodalom megértése lassú és nehéz befogadás eredménye, ezzel szemben egy film vagy egy képzőművészeti alkotás azonnal képes érvényesülni és hatni ránk. Az irodalmi alkotáshoz idő és aktív befogadói magatartás szükségeltetik, mai rohanó világunk azonban egyáltalán nem nyitott erre. Másrészt a magas kultúrát csak egy szűk réteg fogyasztja, így az írók szinte csak egymásnak és egy nagyon szűk közönségnek írnak. Fabricius Gábor reklámszakember is úgy véli, hogy az irodalom még a mai napig partikuláris, viszont már sok esetben képes volt megragadni azokat a lehetőségeket, melyek összekapcsolhatják a gazdasággal. Ilyen volt például a Red Bull által szponzorált Pilvaker elnevezésű slam poetry verseny, amivel az irodalom közege egy kicsit bekerült a nyilvánosságba, és láthatóvá vált.

Ez és az ehhez hasonló helyzetek azonban még ma is ritkán jelennek meg. Péczely Dóra szerkesztő szerint a fő problémát az jelenti, hogy a kultúratámogatás csak olyan területeken nyilvánul meg, ahol maga a befektető is látja az érdekeit – így például egy sporteseményen vagy fesztiválon. Az irodalom bizonyos rétegei azonban nem jutnak el idáig, mivel jóval kisebb ingerküszöböt produkálnak, így a reklámértékük is kevesebb. Fabricius Gábor szerint azonban az is gondot okoz, hogy az irodalom sem nyit a gazdaság felé, mert azt gondolja, hogy akkor elveszíti magas művészeti státuszát és leértékelődik. Nincs kommunikáció a két réteg között, mivel előítélettel tekintenek egymásra. Szerinte azonban mindenképp egyfajta együttműködésnek kell létrejönnie a szponzor és a művész között, hogy az irodalom is bekerülhessen a gazdasági szférába.

A beszélgetés célja a megoldások keresése volt, így egy ponton a könyvkiadás felé terelődött a szó. Péczely Dóra szerint a könyvek kiadásánál is megfigyelhető a gazdaság és a magas kultúra ellenséges viszonya, mivel a legtöbb könyvkiadó célja a nagy profit kitermelése az értékek közvetítésével, a magas kultúra népszerűsítésével szemben. László Géza, a Netvestor Kft. igazgatója szerint ez a probléma már a kezdetektől fogva fennállt, és mivel kicsi a piac, ezért nincs lehetőség a magas kultúra támogatására. Balogh Endre, a prae.hu főszerkesztője a probléma vázolása után a könyvkiadás lehetséges formáit ismertette. A könyvkiadást az állam – NKA, miniszteri keret, miniszterelnöki finanszírozás – és a magáncégek is támogatják. Leginkább az az eset áll fenn, hogy a könyvkiadó egy sikerszerző művéből szerzi meg a nagy profitot, és ebből a pénzből tudja támogatni az értéket képviselő alkotó könyvének megjelenését.

A könyvkiadás ilyen lehetőségei mellett azonban az irodalmat és a gazdaságot más kapcsok mentén is össze lehetne fűzni. László Géza szerint érdemes lenne olyan jól kommunikált és jól reklámozott irodalmi eseményeket szervezni, melyekre az emberek hajlandóak lennének belépőt váltani. Tas Krisztián, a II. Kerületi Városfejlesztő Zrt. verézigazgatója szerint Budapesten már ki is alakultak azok a terek, ahol meg lehetne valósítani az efféle eseményeket, sőt létezik az a közösség is, aki eljárna az ilyen rendezvényekre. Úgy vélik, hogy ezekkel a megoldásokkal néhány éven belül vagány dolog lesz kortárs írónak és költőnek lenni.

Beszélhetünk azonban bármilyen megoldásról, úgy gondolom, hogy az, amit Bach Mátéék tesznek, hozza be az irodalmat leginkább a tömegkultúrába, ezek a képek teszik a leginkább láthatóvá az irodalmat. Máté a kortárs költő portréjával operál, így annak arca a könnyen befogadható és mindenki által értelmezhető fotó által ismertséget nyer. Bach Máté fotói reklámot csinálnak a művésznek, majd később verseinek is. Hiszen azáltal, hogy megismerem a költő arcát, kiváncsi leszek a verseire is, és később bizonyosan el fogok olvasni néhányat közülük. Így tulajdonképpen önkéntelenül is elkezdjük fogyasztani az elszeparált irodalom alkotásait, ami ezáltal lemászik az elefántcsonttoronyból és élni kezd.

Bach Máté olyan környezetben fotózza le alanyait, melyek még inkább ráerősítenek arra, hogy a költő is eleven része a hétköznapoknak, nem egy elefántcsonttoronyba elvonulva, hanem köztünk élve alkot.

Az eseményen 50 kortárs költőt ismerhettünk meg a fotók és a költők kedvenc versei által, amiket Fekete Réka Thália olvasott fel, a zenei aláfestést Kardos Dániel szolgáltatta. Reméljük, hogy a kezdeményezés a jövőben tovább folytatódhat, hiszen a Vagány Históriák korábbi vetítéseihez hasonlóan ezen az estén is bebizonyosodott, hogy van igény az ilyen irodalmi programokra.