bezár
 

film

2012. 11. 25.
Az utókor hálája
Nikolaj Arcel: Egy veszedelmes viszony
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Noha a dán filmművészet csillaga immár csaknem két évtizede teljes pompájában ragyog a világ filmművészetének egén, és sajátos látásmódjával, különös, de nagyon is ismerős és átélhető történeteivel mindenütt hű rajongói táborra tett szert, a nagy, reprezentatív történelmi eposzra mindeddig várnunk kellett. Nikolaj Arcel rendező most pótolta a hiányt, melyben a hálás utókor ismét a győztesek mellett áll.
A látványban nagyszabású, epikus méretű, kosztümös történelmi film, ami a dicső múlt egy fontos eseményét ragadja ki és álmodja a vászonra, minden nemzeti filmgyártás számára kötelezően teljesítendő feladat, mellyel a nemzeti öntudat látványos és hatékony erősítéséhez járulhat hozzá. A dánoktól eddig ilyet nem kaptunk, hiszen jobbára a kilencvenes években rendkívül sikeres karriert befutó Dogma-mozgalom utórezgései tették ki a dán filmtermést. Ezek a mozik azonban nem is állhatnának messzebb a heroikus történelmi múlttól és annak rendkívüli hőseitől, minthogy legfontosabb tematikai ismérveik, az emberközpontú és emberi léptékű történetek, a kortárs közeg, a mély és hiteles pszichológiai realizmus, a gondosan árnyalt, hús-vér karakterek és a hétköznapi konfliktusok éppen a skála másik végére helyezik el őket.
 

 
A Dogma-mozgalom által kitaposott úton haladó dán film – miután mindennapi történeteivel és stiláris egyszerűségével kivívta helyét a világ filmművészetének élvonalában – szárnyra kapott, ipara egyre erősödött, s egy ideje olyan kiváló érzékkel megalkotott, markáns műfaji darabokkal is jelentkeznek, melyek éppúgy megállják a helyüket világszerte. Úgy tűnik, most látták elérkezettnek az időt egy nagy és reprezentatív történelmi film elkészítésére. Az Egy veszedelmes viszony pedig tisztességgel hozza az elvártat: felvonultatja a műfaj valamennyi kötelező elemét, hogy látványos, szórakoztató és felemelő módon hasson a büszke dán nemzettudatra.

 
A film Dánia történelmének egyik fontos fordulópontján, a felvilágosodás idején játszódik a királyi udvarban, VII. Keresztély király uralkodása alatt. Ez az időben és miliőjében is oly távoli világ a fiatal királyné retrospektív narrációján keresztül kerül közel a nézőhöz, s válik átélhetővé mindenki számára. Az idegen ország királylánya ifjú feleségként, nagy várakozásokkal érkezik a dán udvarba, ahol azonban az uralkodót a téboly környékezi, az ország vezetését pedig a nemesség és a papság elöljárói vették át a bábkirálytól. Keresztély állapotának romlása miatt orvost keresnek mellé, az udvari ármánykodás eredményeképpen azonban egy Voltaire-en nevelkedett szabadgondolkodó lesz a király barátja és jobbkeze. A felvilágosodás új eszméiben feltétlenül hívő és Keresztélyt mind nagyobb önállóságra nevelő Struensee doktor jelenléte csakhamar nemkívánatos lesz a feudális berendezkedéshez szokott, pöffeszkedő nemesség számára – ez azonban csak a kisebbik baj. Az új otthonában idegenül mozgó, magányos királyné is az orvos személyében találja meg a gyógyírt bánatára. E három ember összefogása és többé-kevésbé tudatos együttműködése pedig fordít egyet Dánia sorsán.

 
A forgatókönyv megfelelő érzékkel ágyazza bele a történelmi események szolgáltatta díszletbe a nagyszabású szerelmi történetet, mely úgy vezeti végig a nézőt az egész filmen, hogy egy pillanatra sem engedi sérülni érzelmi azonosulását, hiába az időben és térben tátongó szakadék a film és közönsége között. A szerelmi konfliktus fókuszba helyezésével tökéletesen átélhetővé válik a sodró lendületű történet, amelyet igényesen kidolgozott, részletgazdag képekben és alkalmanként igazán látványos beállításokban beszél el a film.
 



Az Egy veszdelmes viszony klasszikus iskolapéldája annak, miként kell a történelmi zsáner adta feladatot szépen megoldani. Ahhoz az igazán nagy nemzetközi sikerhez, amelyet a film elért, ez azonban valószínűleg még mindig kevés lenne, ha nem bízták volna a főszerepet, Struensee szerepét olyan kipróbált, nagyszerű színészre, mint a skandináv művészfilmekben és virtigli amerikai blockbusterekben egyformán bizonyított, kiváló Mads Mikkelsen (Ádám almái, Casino Royale, Esküvő után). Meglepő módon az igazi nagy dobás ezúttal mégis az ifjú Mikkel Boe Folsgaard (VII. Keresztély), akinek alakítását Berlinben már joggal díjazták. Elmondható tehát, hogy a következő idegennyelvű Oscar-díj dán nevezése rendkívül erősre sikeredett.


Egy veszedelmes viszony
(En kongelig affaere / A Royal Affair)

Színes, feliratos, dán-svéd-cseh-német történelmi dráma, 137 perc, 2012.
Tizenhatéven aluliak számára nem ajánlott.

Rendező: Nikolaj Arcel
Író: Bodil Steensen-Leth
Forgatókönyvíró: Rasmus Heisterberg, Nikolaj Arcel
Operatőr: Rasmus Videbak
Zene: Gabriel Yared, Cyrille Aufort
Producer: Karen Bentzon, Gillian Berrie, Anna Duffield

Szereplők: Mikkel Boe Folsgaard (VII. Keresztély), Mads Mikkelsen (Johann Friedrich Struensee), David Dencik (Ove Hoegh-Guldberg), Alicia Vikander (Caroline Mathilde)

Forgalmazza a Vertigo Media Kft.

Bemutató: 2012. november 22.
nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika.


További írások a rovatból

A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
Határátkelés címen rendezték meg a Kis Présházban öt kortárs költő közös estjét
irodalom

Mechiat Zina volt a Boggie: Költőim rendezvénysorozat februári vendége


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés