irodalom
2012. 12. 17.
Szembesülni és felismerni - a Horthy-rendszer tanulmányozásával
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon
Kézbe vehető Ungváry Krisztián legújabb kötete, A Horthy-rendszer mérlege című munka, melyen a szerző egy évtizeden át dolgozott. A mű sok szempontból hiánypótló, hiszen számos feltáratlan összefüggéssel és megoldatlan problémával szembesít a Horthy-korszak kapcsán, ezért ajánlott elolvasni. A Jelenkor Kiadó sajtóreggelijén jártunk.
A művet hármas alcím fogja össze: diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus. A könyv a Horthy-rendszer szociális alapú átalakításának zsákutcáit és következményeit vizsgálja. És egy ilyen szempontú elemzés során a három kifejezés kapcsolata értelmet és létjogosultságot nyer. A szociálpolitika mindig újraosztást jelent, ennek legszélsőségesebb formája nemritkán a perifériára szorult emberek, a hátrányosok és kisebbségiek megsemmisítését is eredményezheti. A Horthy-rendszer szociálpolitikája Ungváry állítása szerint pedig éppen etnicista, faji alapú újraosztásra épül, aminek egyik következménye a zsidóság kifosztása.
A magyar zsidóság történetét és a holokausztot számtalan szempontból értelmezték, sokféleképpen igyekeztek megközelíteni a problémát. Ungváryt az érdekli, hogy a holokausztnak és az antiszemitizmusnak milyen előzményei lelhetők fel a Horthy-korszakban. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, tehát nem az áldozatok, hanem a tettesek felől közelít a problémához. Ungváry nemcsak eseménytörténeti rekonstrukciót végez el, hanem bemutatja a magyar holokauszthoz vezetőt utat, és a diszkrimináció dinamikáját.
A könyvbemutatón a történész elmondta, a mű akár már 10 évvel ezelőtt is megszülethetett volna, hiszen nem sok új forrást használt fel, viszont ez az újfajta narratíva csak e korban nyerhetett érvényt, most válhatott igazán aktuálissá. Korábban egyébként sem merült fel senkiben, hogy ezt a történetet a tettesek szemszögéből is meg lehet vizsgálni, sőt nem is merülhetett fel, hiszen a rendszerváltás előtt nem létezett szabad történetírás. Érdekes, hogy a könyv szellemi előzményeként számon tartott szerzőpáros, Christian Gerlach és Götz Aly is csak a 90-es években forradalmasította Németországban a holokauszt-kutatást.
Ungváryt a 10 év alatt persze nemcsak e két szerző inspirálta, hiszen rengeteg impulzus érte az évek során. Megtudtuk, hogy legtöbbször nem lepődött meg azon, amit talált, kutatási eredményei a prekoncepcióit erősítették meg, viszont az egyház antiszemitizmusának nagysága és az újraosztási programok szerény mértéke még őt is megdöbbentette. A szerző e kutatási eredményekkel alátámasztva azután olyan válaszokat írt meg könyvében, melyekkel számos politikai nézetet és stratégiát megdönt. Például egy meglehetősen negatív képet fest a Horthy-korszakban létező magyar középosztályról, ezzel szemben a magyar arisztokrácia vagy elitréteg pozitív fényben tűnik fel.
Magáról Horthyról a könyv elolvasása után ambivalens kép rajzolódik ki előttünk: az 1944 márciusa előtt megjelenő Horthy szimpatikus alak, aki nem áll ki a zsidótörvények mellett, és folyamatosan küzd azért, hogy a magyar zsidók itthon maradhassanak, és ne kelljen munkaszolgálatra menniük. Azonban ez az 1944-es évvel megváltozik: Ungváry azt állítja, Horthy ezután sem fordul a zsidók ellen, viszont megsértődik, nem foglalkozik velük, nem érdekli a sorsuk. A könyv emiatt is sokak számára kényelmetlen lehet majd, és érzékenyen érinthet bennünket, de a szerző szerint ez teljesen természetes, mivel mindenki számára kellemetlen, ha a saját felelősségét firtatják. Márpedig itt éppen ez történik.
Ungváry azonban úgy látja, hogy muszáj ilyen kérdéseket és problémákat feszegetni, és nem tartható fenn Heller Ágnes gondolata, mely szerint a holokauszt történelmen kívüli és felfoghatatlan, éppen ezért nem lehet róla beszélni. A történész szerint ez kártékony szemlélet, hiszen a holokauszt ma is megtörténhet, így, ha nem vagyunk hajlandóak megérteni vagy felismerni egyes elemeit, akkor nem védekezhetünk ellene. Ungváry Ktisztián szerint a társadalom is elmulasztotta, hogy ezekkel a dolgokkal szembenézzen. Ha jól értjük, kötetével ehhez a munkához kíván hozzájárulni.
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, könyvbemutató, 2012. 12. 07.
A magyar zsidóság történetét és a holokausztot számtalan szempontból értelmezték, sokféleképpen igyekeztek megközelíteni a problémát. Ungváryt az érdekli, hogy a holokausztnak és az antiszemitizmusnak milyen előzményei lelhetők fel a Horthy-korszakban. A szerző a kérdést a társadalom nemzsidó részének oldaláról vizsgálja meg, tehát nem az áldozatok, hanem a tettesek felől közelít a problémához. Ungváry nemcsak eseménytörténeti rekonstrukciót végez el, hanem bemutatja a magyar holokauszthoz vezetőt utat, és a diszkrimináció dinamikáját.
A könyvbemutatón a történész elmondta, a mű akár már 10 évvel ezelőtt is megszülethetett volna, hiszen nem sok új forrást használt fel, viszont ez az újfajta narratíva csak e korban nyerhetett érvényt, most válhatott igazán aktuálissá. Korábban egyébként sem merült fel senkiben, hogy ezt a történetet a tettesek szemszögéből is meg lehet vizsgálni, sőt nem is merülhetett fel, hiszen a rendszerváltás előtt nem létezett szabad történetírás. Érdekes, hogy a könyv szellemi előzményeként számon tartott szerzőpáros, Christian Gerlach és Götz Aly is csak a 90-es években forradalmasította Németországban a holokauszt-kutatást.
Ungváryt a 10 év alatt persze nemcsak e két szerző inspirálta, hiszen rengeteg impulzus érte az évek során. Megtudtuk, hogy legtöbbször nem lepődött meg azon, amit talált, kutatási eredményei a prekoncepcióit erősítették meg, viszont az egyház antiszemitizmusának nagysága és az újraosztási programok szerény mértéke még őt is megdöbbentette. A szerző e kutatási eredményekkel alátámasztva azután olyan válaszokat írt meg könyvében, melyekkel számos politikai nézetet és stratégiát megdönt. Például egy meglehetősen negatív képet fest a Horthy-korszakban létező magyar középosztályról, ezzel szemben a magyar arisztokrácia vagy elitréteg pozitív fényben tűnik fel.
Magáról Horthyról a könyv elolvasása után ambivalens kép rajzolódik ki előttünk: az 1944 márciusa előtt megjelenő Horthy szimpatikus alak, aki nem áll ki a zsidótörvények mellett, és folyamatosan küzd azért, hogy a magyar zsidók itthon maradhassanak, és ne kelljen munkaszolgálatra menniük. Azonban ez az 1944-es évvel megváltozik: Ungváry azt állítja, Horthy ezután sem fordul a zsidók ellen, viszont megsértődik, nem foglalkozik velük, nem érdekli a sorsuk. A könyv emiatt is sokak számára kényelmetlen lehet majd, és érzékenyen érinthet bennünket, de a szerző szerint ez teljesen természetes, mivel mindenki számára kellemetlen, ha a saját felelősségét firtatják. Márpedig itt éppen ez történik.
Ungváry azonban úgy látja, hogy muszáj ilyen kérdéseket és problémákat feszegetni, és nem tartható fenn Heller Ágnes gondolata, mely szerint a holokauszt történelmen kívüli és felfoghatatlan, éppen ezért nem lehet róla beszélni. A történész szerint ez kártékony szemlélet, hiszen a holokauszt ma is megtörténhet, így, ha nem vagyunk hajlandóak megérteni vagy felismerni egyes elemeit, akkor nem védekezhetünk ellene. Ungváry Ktisztián szerint a társadalom is elmulasztotta, hogy ezekkel a dolgokkal szembenézzen. Ha jól értjük, kötetével ehhez a munkához kíván hozzájárulni.
Ungváry Krisztián: A Horthy-rendszer mérlege. Diszkrimináció, szociálpolitika és antiszemitizmus Magyarországon, könyvbemutató, 2012. 12. 07.
Fotó: Bach Máté
Szerzők
-- Kocsis Katica --
További írások a rovatból
irodalom
kabai lóránt el sem kezdett versek kötetbemutató és kiállításmegnyitó Miskolcon
