Schein Gábor az esemény szervezője először egy levélből idézett, amit egy Gelléri Andor Endre utcai lakos írt. A levélíró 50 éve lakik ezen a helyen és úgy érzi, hogy egy kicsit többet tud a világról, mikor rákérdeznek arra, hogy ki is pontosan Gelléri. Mélységes ellenérzését fejezte ki a döntés ellen, sőt azt is elmondta, hogy a XVI. kerületi Önkormányzat semmibe veszi azon lakosok véleményét, akik nem szeretnék, hogy utcájuk más nevet kapjon. Ugyanakkor hiszi, hogy a civil kezdeményezéseknek van ereje, ezért reméli, hogy sikerül megtartani az utca régi elnevezését. De ez nemcsak e levélíró, hanem még számos lakos vágya is. Sőt a Bölcsészkar két intézete mellett még a Katona József Színház, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a József Attila Kör és a Tranzit Művészeti Társaság is csatlakozott a kezdeményezéshez és az eseményen részt vett Gelléri Andor Endre lánya, Ágnes is, hogy közösen felavathassuk e két nagyszerű alkotó fényképét, ezzel örökké megőrizve őket a kulturális emlékezetben.

A Katona József Színház színészei a két író egy-egy művét olvasták fel, így elevenítve fel Gelléri és Tersánszky emlékét. Fekete Ernő Gelléri Apám című írását jelenítette meg, Kocsis Gergely Tersánszky Hájfeő úr történetét olvasta fel, Fullajtár Andrea pedig az Álomország elnöke elbeszélés egy részletét tette újra jelenvalóvá. Fekete rendkívül érzékletesen mutatta be a novella hangsúlyainak váltakozását, szenvedéllyel ábrázolta azt a személyt, aki az írásért jött a világra és aki mérhetetlenül bensőséges viszonyt ápolt főszerkesztőjével, Mikes Lajossal. Az írásban Gelléri stílusa is tetten érhető: egyszerű nyelvezetében, világos tagolásában a periférián élő kisember jelenik meg, aki a hétköznapok kemény sodrásában próbál felszínen maradni. Gellérinek ebből az írásából is kitűnik, hogy a munkásélet tragédiáit kitűnően képes ábrázolni, a műveiben megjelenő társadalomkritika meglehetősen éles. Tersánszky e két felolvasott írásából egy könnyedebb hangnem tárul fel, azonban a társadalomkritikai vonal ugyanolyan erősen jelen van, mint Gellérinél. Az író nyelvezete teljesen hétköznapi, egyszerűségét néha-néha azonban nyelvteremtő szellemességekkel szövi át.

A felolvasások között az eseményen két videofelvétel is bemutatásra került. Az első felvételen a két utcát és annak környékét mutatják be, sőt még Kiss Róbert, a XVIII. kerület önkormányzati képviselője is megszólításra került. A képviselő azt állította, hogy az átnevezés egy összehangolt kezdeményezés, egy közös indítvány eredménye. Állítása szerint nem politikai okokból történt a közetület átnevezése, hanem a lakók kívánságainak kívántak eleget tenni. A havannatelepi egyházközösség Somogyi László plébánosnak, a telep első díszpolgárának kívánt emléket állítani azzal, hogy utcát neveznek el róla születésének 100. évfordulója alkalmából azon a helyen, ahol élt és szolgálta a közösséget. A videóban néhány járókelő is megszólal, megnyilatkozásaiból leginkább az derül ki, hogy nem igazán tudják, hogy ki is volt pontosan Tersánszky. A másik videóban Tersánszkyról, valamint az író művészetéről beszél. E videóból nemcsak életének részleteibe pillanthatunk bele, hanem megtudjuk azt is, hogy az olyan irodalmárok, mint Lőricz L. László vagy Németh László elismeréssel nyilatkoznak a művészről és állítják, hogy a csuklójában volt az írás.

A Fényképavatáson Takács Zsuzsa erre az alkalomra írt Az egyetlen lehetőség című írása is felhangzik. Az írónő arról beszél, hogy ha hinne abban, hogy valami eltűnhet, akkor nem ünnepi, hanem gyászbeszédet kellene írnia. Azonban úgy gondolja, hogy e két művész addig nem fog kiveszni a kulturális emlékezetből, amíg írásaikat újra és újra elolvassuk. “A hallhatatlanság a többiek emlékezete." Az írásban sokat idézi Füst Milánt, aki elismeréssel beszél Gellériről és azt állítja róla, hgy képes volt megidézni a Poklot.

A következőkben Esterházy Péterre kerül a sor, hogy felolvassa az utca áznevezések kapcsán megírt esszéjét. Az író szokás szerint remekel, nyelvi fordulatai, kiszólásai többször mosolyra fakasztják a közönséget. A mű végén komolyra fordítja a szót, amikor azt mondja, hogy a kulturális emlékezethez csak óvatosan illik hozzányúlni, viszont innen nem egyszerű kitörölni és áthúzni neveket. Mert azzal, hogy Gellérit és Tersánszkyt el akarják távolítani a közterekről, újból el kezdünk rájuk figyelni és e “népszerűségüknek" köszönhetően még többen fogják majd olvasni. Esterházy szerint a művészet ereje erősebb, mint a művészetpolitikáé, ami jelen esetben is világossá válik.

Az est befejező részében egy pódiumbeszélgetésre került sor Cziglényi Boglárka, Gács Anna, Gintli Tibor, György Péter és Poros András részvételével, ahol az aktuális kultúrpolitikai helyzet került megvitatásra.


Első rész:


Második rész: