Mindig is kedveltem Winkler Róbertet. Régi motorosként már a Ladybird’s Bite zenekarban elkövetett muzsikáért (később jövőknek: az amerikai Five Finger Death Punch zenekar gitárosa, Báthory Zoltán tettestársa volt itt), majd a Magyar Narancs újságírójaként, amint a nagyvárosi természetben búvárkodott, vagy a TotalCar televíziós autósmagazin műsorvezetőjeként, de még a népszerűségére alapozó reklámarcként is. Ha nálam el tudta érni, hogy megnézzek egy autós műsort, sőt, rendszeresen leüljek a doboz elé a sugárzási időben – nos, aki erre képes, egyéb megbecsült gazemberségekre is kapható.

A fiam kétéves kora óta párszáz méter távolságból kiszúrja, melyik kocsi olyan, mint a papáé, mamáé, apué… Ismeri a márkajeleket, a krómozást, a fényezést… Alig várja, hogy brrr, menjünk autókázni. Az apja ma is csak odaadja a slusszkulcsot a megbízhatónak ítélt szerelőnek, s menekül a műhelyből, neki csak a számlát, meg a totálra jó autót adják vissza! Az autómárkákról ma is csupán annyit tud: vannak a keleti meg a nyugati kocsik… no meg, amit a régi autóskártyák révén föl tud idézni: Lola T.



Na, pont ez az apuka van hivatott a Baranyai (b) Andrással közösen alkotott könyv segítségével bevezetni a kisfiát a szerelőműhely, a gumis és a fényezőműhely szerszámokkal teli világába. Tény, a felsoroltak mindegyikében járt már, szerelőaknába is esett bele, nézett már gondterhelten felnyitott motorháztető alá, nem értve, mit keresnek itt a kofferek…

Ez az autóbolond szülő persze már attól prüszkölt, hogy a kötetnek projektszaga van, sorozatnak indul ("A következő részben Micike a tűzoltóságra és egy építkezésre szökik majd be."), mondvacsinált a téma, amit két ismert ember nevével jól el lehet majd adni. Bizony, a rajzoló sem akárki, többek között Kiss Ottó egyes gyermekköteteinek illusztrációi is a nevéhez fűződnek, dolgozott már a Csimotának, Pagonynak is – a recenzensnek bejönnek a ’80-as éveket idéző munkái.

Nem csak a téma tűnik erőltetettnek: a címszereplőként beharangozott, aztán a történetben csak félig-meddig jelenlévő (elszökött) Micike nevű kutya bizonyára az ebőrült Winkler találmánya (lásd a témával foglalkozó könyveit – ebben a recenzens nem követte érdeklődését). De nem túl életszerű, hogy egy kisfiú egymagába rohangál a városban eltűnt kedvencét keresve, majd egy ismeretlen néni útmutatása szerint csak úgy beóvakodik egy szerelőműhelybe, ahol a szerelő, bizonyos Pista bácsi hosszas idegenvezetést tart neki az illusztrátor által felbillogozott műszaki tárgyak közt haladva. A gyerek meg persze érdeklődik, időnként a kutyája is eszébe jut (ilyenkor mennek át egyik műhelyből a másikba). Szóval akár az is lehetett volna, hogy "apának elromlott a kocsija", "apa autójának kilyukadt a kereke" (tudom: gumija), "apa autójába belehajtott egy kamion…". Vagy anyáéba! Mert a hátsó borítóra szánt "ötletes" kitétel, miszerint: "(Nem csak) apáknak és fiúknak!" éppen hogy diszkriminálja a női nemet a tárgykörben – fentebb említett néni fara kap csak némi megjelenítést, slussz!



Mindenesetre nagyon sok a szöveges rész, ami az 5+-os gyerkőcök számára épp annyira (nem) érdekes, mint az olvasást művelő apák többségének. Ahogy valószínűleg a vicces kiszólások ("a naptáron pózoló meztelen nőn kívül senkit sem látott") sem ülnek a kiskorúaknál. Az ilyen mondat pedig, bár élőbeszédet imitálva a már említett Pista bácsi szájából hangzik el : "A fényezőműhely elé mindig van kirakva macskakaja." – nem túl szerencsés. Böngésző(bb)nek talán jobb lett volna a kötet – a rajzok ugyanis nagyon rendben vannak, kifejezőek, külön életet (is) élnek a szövegtől. Winkler neve autóügyi tanácsadóként akkor is frontborítóra kerülhetett volna. Az sem világos, hogy a fényezőműhely miért nem kapott külön belső fejezetcímet és -oldalt, ha a gumisműhely igen.

Azért a kötözködő apuka a szépséget és a humort is megtalálta a kötetben (ezek jobbára csakis a felnőtt olvasóhoz szólnak – pl. Fényező Sanyi esete, kutya-leheletszag), sőt, még a kezdeményezés hasznosságát sem vitatja el: legalább a gyerek ismerje meg tárgyi környezetét, s majd ő magyarázza meg a szemlesütve szégyenkező felmenőjének, ha már az csak a könyvekből tájékozódik a világ (nyelvi) dolgai felől. Az autószerelő szakma talán egy ideig még valóban létező mesterség lesz… De ugye, Micike aztán nem szökik be a katonasághoz, rendőrséghez, adóhivatalhoz…

Winkler Róbert – Baranyai (b) András: Márton és Micike – Az autószerelő műhelyben
Budapest, Kolibri Kiadó, 2012.
28 oldal, 1990 Ft