Az újrainduló New York Művész Páholy első estjén ezt a kávéházi életformát és a New York korabeli világát idéztük fel, illetve Bródy Sándor unokája, a 80. évét ünneplő Alexander Brody előtt tisztelegtünk. Az est nyitányaként felhangzó 1977-es Fonográf-szám, az Álomszép regény egy szempillantás alatt száz évvel korábbra repített minket, és Juhász Anna köszöntője után azonnal 1894-ben találtuk magunkat, a New York Kávéház megnyitóján.

Saly Noémitől megtudtuk, hogy a New York nem mindig volt ilyen pompás és nyüzsgő, viszont képes volt újra és újra feltámadni hamvaiból. A historizáló berendezésű kávéház már a kezdetektől fogva szintekre és több, egymástól csavart oszlopokkal elkülönített térre tagolódott. A helynek volt külön női szárnya is, a Hölgyterem és a tulajdonos, Stauer Sándor egy játék- és biliárdtermet (Mélyvíz) is fenntartott a tehetős vendégek számára. Saly Noémi szerint a pazar belső tér ellenére a New York egy cigány- és katonamuzsikát játszó hodály volt, ahol mindenféle alvilági népség megfordult. 1900-ban azonban a Harsányi testvérek veszik át a kávéház tulajdonjogát és a biliárdasztalok helyére vacsorasztalokat tesznek. Az épület csakhamar a főváros legnépszerűbb találkahelyévé növi ki magát. Egy anekdota szerint ennek Heltai Jenő volt az oka, aki Harsányi Adolf kérésére mindennap elfogyasztott itt egy kávét. Ennek köszönhetően nemcsak Heltai, hanem A Hét munkatársai és hölgyrajongói is ideszoktak a New Yorkba. Megkezdődött a kávéház első aranykora: kialakultak az irodalmi és művészi asztaltársaságok és megjelentek az asztalok körül a legfontosabb hazai és külföldi napilapok, valamint a klasszikus művek és lexikonok. Alexander Brody megjegyzi, hogy nagyapja és írótársai azért jártak ide rendszeresen, mert a legendás főpincér, Reisz Gyula sokszor hitelezett a számukra.



Az első világháborút követően a New York Kávéház irodalmi rangja megkopott. 1920-ban azonban új aranykor érkezett el, mikor Tarján Vilmos vette át az üzemeltetést. A kávéház a fővárosi éjszakai élet központjává vált. A helyiség ekkor nyerte el mostani fényűző formáját. Tarján 1936-ban csődbe megy, így máshoz kerül a kávéház, aminek híre is hanyatlani kezd. 1947-ben még be is zárják az épületet, ami csak 1954-ben Hungária étterem néven nyit meg újra. A tulajdonosok igyekeztek újra megteremteni az irodalmi kávéházi jelleget, de ezt a Kádár-korszak nem tette lehetővé. Saly Noémi úgy gondolja, hogy éppen azért akadályozták ezt meg, mert a diktatúra egyik legnagyobb ellensége maga a kávéház, ami a szabad szellem tere és az információ fókuszpontja: itt az emberek ugyanis a napilapokból minden információt megtudnak, ráadásul egy ital mellett órákon keresztül képesek civilizált módon, értelmesen beszélgetni és meghallgatni egymás véleményét.



A New York Művész Páholy újra behozza a művészetet a kávéházba, hogy visszahozzon valamit a korabeli létformából. Első alkalommal Bródy Sándor emlékével és unokája 80. születésnapjának megünneplésével igyekeztek a kávéházi életformát feltámasztani. Juhász Anna elsőként Bródy jellemét Vajda Miklós sorain keresztül idézte fel, majd Nyáry Krisztián olvasta fel Bródyról írt szövegét. Nyáry mély elismeréssel és tisztelettel beszél az íróról, a generációkat és szellemi műhelyeket átfogó irodalmárról, aki a nagypolgári szalonokban és a józsefvárosi kiskocsmákban is meglehetősen otthonosan mozgott. Majd így szól: “Most itt, a New York Kávéházban, Alexander mellett állva nem tudok nem arra gondolni, hogy egyetlen kézfogásra vagyok Szép Ernőtől, Molnár Ferenctől, és ami számomra a legfontosabb, az egyik legnagyobb magyar novellistától, Hunyady Sándortól. Tőlük pedig már csak egy újabb kézszorításra vagyunk a New York fénykorának teljes törzsközönségétől, Karinthytól Kosztolányiig, Hatvanytól Ignotusig, Adytól Kaffka Margitig." A felolvasást egy 1913-as felvétel követi: Bródy Sándor felolvasásában hallgatunk meg egy részletet Ádám Anna című regényéből, ezután pedig Bródy János előadásában felcsendült az Édes életünk című szám.



A következőkben Alexander Brodyt Csányi Vilmos köszönti, akiről Brody Barátaim könyvében azt írja, hogy gondolkodás nélkül magával vinné egy lakatlan szigetre, hiszen ők ketten bármeddig képesek elbeszélgetni. Csányi a lakatlan szigeten töltött három hónapot vizionálja szövegében. Rengeteg humorral fűszerezett szövegéből Alexander úgy tárul elénk, mint egy minden helyzetben elegáns, nagypolgári úr, akinek a világ minden táján vannak ismerősei, barátai, akik igyekeznek a kedvében járni. “Rövidesen egy tengeralattjáró emelkedett ki a vízből a szigetünk mellett, a kapitány Alex régi jó barátja, elvitt bennünket egy egészen aprócska szigetre, amelynek különleges, kecsua étterme tulajdonképpen minden hétfőn zárva van, és éppen hétfő volt, de Alex kedvéért természetesen kinyitottak."

Csányi meglehetősen vidám hangulatba hozta a közönséget, ezt követően pedig Juhász Anna olvasta fel a Barátaim könyvéből azokat a méltató sorokat, amiket Alexander Brody Bächer Ivánról írt. Majd a publicista köszöntötte a 80 éves írót. Bächer kissé negatívan beszél a világ digitalizálódásáról, a korabeli értékes könyvtárak szétdúlásáról és a kávéházi irodalmi élet hanyatlásáról. “Én mindig a leépülést láttam és ezért nagyon jó azt megélni, hogy jön egy barát, aki megpróbál ezzel a trenddel szembefordulni." Szerinte Brody képes megőrizni valamit az elveszett kultúrából, képes visszaadni belőle valamit a számunkra, akikben már csak nyomokban van jelen a korabeli irodalmi-kulturális világ. Az ünnepelt igen szép gondolattal reagált Bächer szavaira: “Én is látom, ami történik, de én bírom abban, hogy amikor én is a 150 éves jubileumot élvezem, mint most nagyapám, akkor itt sokkal jobb lesz a helyzet. Azért lesz jobb, mert az emberek boldogabbak lesznek, s együtt fognak dolgozni. És persze kávéházakba járni."



A méltatás után egy meglepetésvendég következik: Jaksity György érkezik, aki egy fiktív levelet olvas fel Krúdy Gyulától. A levél szintén Brodyt méltatja, aki ugyan távol él hazájától, mégis továbbra is ezt tartja az “itthonának". “Az embernek sokféle otthona lehet, de itthona csak egy." A levél Brody kultúraápoló tevékenységéről elismerősen szól és beszél arról is, hogy Magyarországon nem sok minden változott az elmúlt nyolcvan évben. Az est végén Bródy Jánossal együtt énekeljük Alexandernek a Boldog születésnapot című számot.