Aki még nem tette, most [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=457[text]elolvashatja[/a] bevezetőmet a MIDI-szabványba. Ott elmondtam, hogy a MIDI-szabvány tulajdonképpen szabványosított üzenet, amelyet a hangszerek, komputerek, szekvenszerek, és különböző más MIDI-eszközök közötti kommunikációra használnak. Ez a szabvány arra a rendkívül gyümölcsözőnek bizonyuló különbségtevésre épül, amivel elválasztja a hangszer hangját (hangszínét) a hang kifejezésétől, azaz az intonációtól, tremolótól, vibratótól, a hangleütés erejétől/sebességétől és a különböző effektektől. A hangszer hangja a MIDI-üzenetben egy kód a hangszer (instrument, patch, és még sok más elnevezéssel) típusával, ezt követi a hangmagasságának, valamint hangerejének (velocity - azaz sebesség) jelölésére használt kód. Az eredeti MIDI-üzenet real-time: a hangot meg kell „szólaltatni” - és el is kell hallgattatni (zéró "sebességgel").

A MIDI-szabványt később rendszer-üzenetekkel egészítették ki: ezek között szerepel az a kód (time-stamp), amely idő-értékeket tartalmaz a real-time játék „kinyújtására”, még később rögzítésére és visszajátszására, valamint kódokat a „hangszer-” és csatornaváltásra, a különböző effektek aktiválására, deaktiválására, paramétereinek módosítására.

A MIDI egyik legfőbb előnye ma az, hogy a kifejezésről leválasztva a hangszerre jellemző hang tetszés szerint manipulálható, például tömöríthető. Egy viszonylag tűrhető tömörítési mód azon a megfigyelésen alapul, hogy a legtöbb hangszer hangja három jellemző időtartományba esik: a megszólaltatás (attack), a fenntartott hang (sustain) és a lecsengés tartományába.

A három közül a megszólaltatás a legjellemzőbb és a legtöbb információt tartalmazó (tranziensek formájában) - szerencsére azonban a legrövidebb is. Ezt a szakaszt célszerű egy az egyben rögzíteni. A fenntartott szakasznak azonban elég csak az elejét tárolni, és ezt ismételni a kívánt ideig, ahogy a lecsengési szakasz is meggyőzően hangzik a megfelelő mintázat alapján intenzitásában csökkentett hangmintával.

Kisebb hangminták ismétlődése alkot egy-egy hangot (hangszerhangot, illetve hangszerhang-mintát). Az elv, a kisebb minták ismétlődése radikálisan átalakította a hangokról való gondolkodást: eddig a hang részfrekvenciák összege volt, mától hanghullám-formák ismétlődése. A hang eddig matematika volt, ma grafika.

A grafikus hullámforma (wave-table) ismételt lejátszásakor azonban a számítógép hangot számol a pixelekből. Bináris számokkal ugyan, de hasonló számításokat végez, mint ezelőtt a hang-matematika: csak a figyelem fókusza, a tudat költözött át a frekvenciákról a pixelgrafikára. A számítógép tudattalan - számol és villantja a képeket a felhasználónak.

Hogy világosabb legyen az új gondolkodás hordereje, lássuk be, hogy MIDI-hangszer, illetve -eszköz bármi lehet. Mondjuk egy reflektor a színpadon. Ekkor rendkívül könnyen elérhetem azt, hogy amikor mondjuk egy G-hangot játszok a gitárom A-húrján, akkor ez a reflektor - a húr megpengetési erejével/gyorsaságával arányos fényerővel - felvillanjon. Gyakorlatilag az összes hangra „köthetek” egy-egy reflektort, és élő vetítést kreálhatok a zeném mellé.

A zene digitális pixel-képpé (illetve videóvá) is formálható, ahogy azt például Eric Wenger, szinesztéta programozó [a]http://www.uisoftware.com/MetaSynth/[text]MetaSynth[/a] szoftvere teszi. Vagy éppen fordítva: a kép hangokká alakítható. Még általánosabb alkalmazásban: a MIDI segítségével egy szoba egész belső tere interaktívvá alakítható (ami részben megvalósult az idei [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=529[text]Making New Waves IX. Hallható fény[/a] installációiban).

2000-ben volt olyan szerencsém, hogy doktoranduszként [a]http://www.ru.nl/socialewetenschappen/nici/[text]Nijmegen[/a]ben, Hollandiában tanulmányozhattam a zenepszichológiát. Ott egy (a Yamaha szoponzorálásával) jól felszerelt stúdió volt egy Yamaha (MIDI-)zongorával, amely lejátszotta a MIDI-üzeneteket, vagy MIDI-üzenetekké alakította a zongorán játszott zenét. A MIDI-üzenetek egy Macintosh gépre jutottak, amin rögzítették és elemezték azokat. Akkoriban a hangok intonációját tanulmányozták, és már több hírneves zongorista játékát rögzítették.

Nem véletlenül említem a gép típusát: a használt program, a MAX ugyanis sokáig csupán Mac-en létezett. Márpedig a Mac-generáció ma használatban lévő legöregebb masináin (mondjuk egy Classic-on) is vígan „elpöfögött” legalább 16-szólamú polifón hangzással. Mivel 2000 óta gyakorlatilag minden komolyabb helyen, ahol hangokkal foglalkoznak (Making New Waves, Ultrahang fesztivál stb.) felbukkan ez a program, arra gondoltam, hogy felhívom rá olvasóim figyelmét. A teljes program [a]http://www.cycling74.com/downloads/maxmsp[text]letölthető[/a] (teljes referencia-anyaggal és példákkal), és egy hónapig (minden funkciójában) szabadon használható - csak tessék próbálkozni.
MAX

"A Max egy grafikus programozói környezet olyan emberek számára, akik eljutottak a MIDI-berendezés szokványos szekvenszer- és zeneszerkesztő-program lehetőségeinek határához.”
- Miller Puckette, Max referencia kézikönyv, 1988

A Max-ot az [a]http://www.ircam.fr/[text]Institut de Recherhe et de Coordination Acoustique/Musique[/a]-nál (IRCAM) fejlesztették ki 1986-ban, Párizsban: szerzője Miller Puckette, a Tennessee-i születésű matematikus , aki már évek óta a real-time komputer-zenei alkalmazások élvonalában dolgozott. Az eredetileg nem-grafikus programnyelvet arra szánták, hogy az IRCAM hatalmas 4X szintetizátorát kontrolálja, később mégis grafikus környezet lett a Macintosh MIDI-hez.

A Max lehetővé teszi, hogy a berendezéseidet úgy kontroláld, ahogy csak akarod. Programokat írhatsz a zeneszerzésre, zene improvizálásához, játékod mellé kíséretnek, üzenetet küldhetsz a szintetizátornak, hogy módosítsa a hangszínt (patch) - bármit, amit csak el tudsz képzelni egy számítógéppel és MIDI-vel. Minthogy a Max minden kontrol-információt egyszerű szám-folyammá változtat, bármit bármivel összekapcsolhatsz.

A Max egy magasszintű grafikus programnyelv: a programokat grafikus objektumokból készíted és nem parancsokból, szövegben. Kevesebb parancsot és szintaxist kell megtanulnod, mint egy hagyományos programnyelvben, ráadásul egészen világos, intuitív módja a programozásnak az, ahogy egyszerűen összekötöd egymással az objektumokat.

A Max-al készült programok real-time alkalmazások. Sebessége miatt a Max lehetővé teszi, hogy olyan programokat írj, amelyek közvetlenül az alapján generálnak kíséretet, amit éppen játszol, vagy módosítják az előadásodat játék közben.

Amikor a Max-al dolgozol, grafikusan készíted az alkalmazásokat: objektumok felhasználásával, amelyek a képernyőn dobozok, és szöveget vagy ikonokat tartalmaznak.

A Max-ban mintegy 200 különböző objektum van (amihez az MSP még kb. 200 továbbit ad az audio-feldolgozáshoz), amelyek egy vagy több meghatározott feladatot látnak el. Ehhez ráadásul még megírhatod saját programodat a Max-ben, és lementve ezt a programot objektumként használhatod egy másik programban, amit írsz (azaz programjaid korlátlanul egymásba ágyazhatóak).

Az objektumok különböző típusú dobozok, bemenetekkel a tetőn (a más objektumokból származó információ számára) és kimenetekkel az aljon (a más objektumokhoz küldendő információ számára).

Egérrel lehet összekötni az objektumokat: a kimenetre kattintva, és lenyomva tartva vonalat kell húzni valamelyik bemenet felé. A bemenet „megduzzad”: így jelzi, hogy elfogadja a kapcsolatot - már nincs szükséged az egérre.

Az objektum által végrehajtott akció attól a névtől függ, amelyet beleírsz. A név olyan, mint egy ige: leírja, hogy az objektum mit csinál. Gyakran további szavakat és számokat is kell írnod az objektum-doboz neve után, hogy megadd az induló információt az objektum számára, vagy meghatározd valamilyen jellemzőjét. Például csinálhatsz egy metronómot, és meghatározhatod, hány ms-enként „üssön” (metro 1000). A table objektum segítségével valószínűségi eloszlásokat rögzíthetsz és használhatsz a zenéd hangjainak, hangszínének, időtartamának vagy bármilyen más paraméterének véletlenszerű változtatásához (illetve a véletlenszerű változások elemzéséhez).

Néhány objektumnak nincs bemenete vagy kimenete, mert a patch-on kívülről kap információt, vagy onnan kifelé küld üzenetet (ilyen például a MIDI-üzenet). Vannak interfész-objektumok is, amelyek interaktív kontrol-lehetőséget (gombok, tárcsák, billentyűzetek, stb.) biztosítanak programod számára. Az egyik objektum az objektumok és a „drótozás” tetejére egy pixelképet tesz, amin csak az interfész-elemek látszanak: önálló programként lementett alkotásunknak ez lesz a külseje.

A programozásra használt Patcher Window (ahol a patch-okat, azaz programjainkat írjuk) mellett Text Window szolgál a jegyzetelésre, és Table Window a hullámformák, grafikonok, számtáblázatok megjelenítésére, szerkesztésére. A Max-üzeneteket a Timeline Window-ban grafikusan elrendezve is látod, ráadásul kezelőgombok segítségével visszatekerni és lejátszani is tudod.

Az MSP több, mint 170 további objektummal szolgál saját szintetizátorod, szemplered és effekt-processzorod megépítésére, valamint az audio-szignál feldolgozására és elemzésére. Rendkívül könnyen működő oszcillátort, illetve idő-amplitúdó görbét jeleníthetsz meg, vagy pillanatok alatt összedobhatsz egy Fourier-elemzést (a frekvenciaösszetevők meghatározására) és megjelenítheted az eredményét egy (interfész) grafikonon. Ha jól tudom, az újabb MAX verziókban már előre elkészített videót is szinkronizálhatsz a zenédhez.