PRAE.HU: Biztosan nagyon sok mindenkit érdekelne, hogyan született meg Bogyó és Babóca figurája! Mesélnél erről?

Bartos Erika: A két főhős könnyen formálódott. Szerettem volna egy bátor, eleven, kíváncsi fiúszereplőt, akinek emellett óriási szíve van, jólelkű, szeretetreméltó, barátságos, és természetesen mellé egy kislányt, aki törékeny, óvatos, félénk, megfontolt. A nevükön sokáig gondolkodtam, még ma is őrzöm azt a noteszt, amibe 12 éve a lehetséges neveket felírtam. Babóca nevét a baba és a katica szóból tettem össze, Bogyó pedig csak úgy eszembe jutott. A sorozat kettejük barátságán alapszik, de fontosak a mellékszereplők is: Pihe, a lepkelány, Baltazár, a méhecske, Vendel a szarvasbogár és Gömbi, a virágbogár. A kis társaság történetei (összesen már több, mint 70 szereplő tűnt fel a sorozatban) az óvodás korosztály mindennapjait jelenítik meg, annak konfliktusaival, küzdelmeivel, szépségeivel, barátságaival.



PRAE.HU: A Bogyó és Babóca meséket idén is sok moziban vetítik a Rajzfilmünnep alkalmából. Miért tartod fontosnak ezt az eseményt?

A mozik világa sokat változott a mi gyerekkorunk óta, de az most is ugyanúgy igaz, hogy egy filmet összehasonlíthatatlanul nagyobb élmény moziban látni, mint tévéképernyőn. Ez érvényes a rajzfilmekre is, a hatalmas képernyő szinte életre kelti a filmet, egészen más, mint otthoni környezetben. A régi rajzfilmek újbóli vetítésének nagyon örülök, hiszen ami nekünk tetszett, miért ne tetszene a mai gyerekeknek is? Nekem (mint sok más mai harminc-negyvenesnek) nagy kedvencem volt a Vuk, ma is örömmel nézem, ma is képes vagyok sírni, amikor meghal Karak. Kicsit olyan, mint egy időutazás, visszaidézi az egykori gyerekkort. Pogány Judit különösen megtisztelő kapocs Vuk és Babóca között, ki más tudna hetven különböző szereplőt ilyen szívvel-lélekkel megszólaltatni? A Színházak Éjszakája alkalmából az Örkény Színházban is műsorra kerülnek Bogyó és Babóca meséim, Pogány Judit utánozhatatlan előadásában.

A Bogyó és Babóca rajzfilm készítése hatalmas élmény volt nekem. Hosszú és nehéz munka volt, magam is kivettem a részem a rajzi feladatokban. Rengeteg ember, egy nagy csapat munkája rejlik abban, hogy az első 26 rész elkészült, és remélhetően hamarosan folytatjuk. Számomra az volt a legfontosabb, hogy a figuráim kisugárzása épp olyan szeretetteljes és odaadó legyen, ahogyan a könyvben megszokták a gyerekek, és ez sikerült is. Végtelenül hálás is vagyok ezért, nagyon jó kezekbe került a sorozatom a Kedd Animációs Stúdiónál. M. Tóth Gézával az első perctől jól tudtunk együtt dolgozni, a rendezőnek, Krizsanics Antoninnak, a figuratervezőnek, a háttérrajzolónak, az animátoroknak mind részük van abban, hogy ezek a megfilmesített mesék ma sok kisgyereknek okozhatnak örömöt.

PRAE.HU: A Rajzfilmünnephez kapcsolódó pályázatok elbírálásában is részt veszel. Milyen szempontok alapján értékeled a szövegeket és a képeket?

Nem állítottam fel szempontokat. Elolvastam az összes beérkezett művet, és megpróbáltam választani. Ez nehéz döntés, mert csodás dolog, ha egy gyerek mesét ír, és ha már tollat ragadott, máris dicséretet és elismerést érdemel. Így szívem szerint mindenkit jutalmaznék és díjaznék. Szebbnél szebb mesék érkeztek, és némelyikhez gyönyörű, gondos rajz is készült. De választani kellett, így választottam öt írást, emellett adok néhány személyes különdíjat is. Igyekezetem a kisebbek és a nagyobbak közül is választani, a különdíjas mesék pedig mind nagyon megható, érzékeny, könnycsalogató történetek. Nagyon sok rajzversenyen és meseíró-pályázaton zsűriztem az elmúlt években. Ez mindig felemelő feladat, mert nincs beszédesebb, mint a gyerekrajz és a gyermekszáj. Tisztalelkű, naiv, néha meghatóan szép írások, végtelenül kedves rajzokkal.

Az elmúlt 12 év alatt nagyon sok támogatást, bíztatást, jó szót kaptam az előttünk járó nagy generációtól. Marék Veronika, Halász Judit, Kányádi Sándor bácsi, Csukás István, Vekerdy Tamás, Richly Zsolt, Bródy Vera, Foky Ottó adták szeretetteljes ajánló soraikat munkáimhoz, és folyamatosan, évek óta láthatatlanul fogják a kezem. Sosem tudom ezt eléggé megköszönni. Az előttünk járóktól kapott segítséget én a következő generáció felé igyekszem meghálálni, támogatni a jövő tehetségeit. Ezért adok minden versenyen különdíjakat, hogy bíztassam a kis alkotókat.

     

PRAE.HU: Mit jelentenek számodra a mesék és a rajzfilmek?

Kapaszkodót. Jól emlékszem rá, hogy gyermekkoromban a Moha és Páfrány sorozat volt a kedvencem. Ez a mese akkoriban még nem jelent meg könyvben, csak filmen láttuk, a hetvenes évek végén. Számomra ez a két kis mesefigura olyan szeretetreméltó volt, ma is a szívem legféltettebb csücskében őrzöm őket. Ha nehezen aludtam el, vagy rosszat álmodtam, mindig rájuk gondoltam, felidéztem egy-egy részletet a rajzfilmből, és megnyugodtam tőle. Csodálatos dolog, ha egy mese képes erre. El sem tudom mondani, milyen jó érzés szembesülni azzal, hogy sok kisgyermeknek az én meséim jelentenek hasonló megnyugtató kapaszkodót.

PRAE.HU: Szerinted milyen egy igazi mesehős?

Erre nehéz válaszolni. Szerintem egy mesehős feladata, hogy elérjen a gyermek lelkéig, hogy a kis olvasó a szívébe zárja. Egy mesehős akkor éri el a célját, akkor tud kapaszkodót, biztonságot nyújtani a legkisebbeknek, ha megtalálja ezt az utat, ha képes ezt a lelki közösséget megteremteni. Erre nincs recept, nem lehet meghatározni, hogy ez mitől sikerül, a gyermeklélek kifürkészhetetlen, nem lehet tanulni, érezni kell. Marék Veronika például zseniálisan érzi. Időtlen könyveket ír és rajzol, gyermekek generációi zárták és zárják szívükbe a meséit.



A Rajzfilmünnepről további információk a rendezvény weboldalán.