bezár
 

irodalom

2013. 04. 20.
Erdély mitológiája – olasz, és most már magyar nyelven
Szőcs Géza és Szkárosi Endre beszélgetése Tomaso Kemenyvel
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Erdély mitológiája – olasz, és most már magyar nyelven Tomaso Kemenynek hétéves korában el kellett menekülnie Magyarországról. Olaszország egyik legnagyobb költője lett. Szőcs Géza és Szkárosi Endre arról beszélgetett vele, hogy a szíve miért húzott vissza mindig Budapestre, illetve Erdélybe. A két igaz barát és Erdély aranypora könnyeket csalt a most már "mi Tamásunk" szeméből.
Szőcs Géza, aki Szkárosi Endre szerint Kemeny költészetének a legjobb ismerője Magyarországon, kezdte a poéta bemutatását. Teszt lesz ez – fűzte hozzá viccesen –, hogy Tomaso elfelejtette-e vajon a magyar nyelvet. Dehogy is felejtette. Ahogy azt sem, hogy hétéves korában, 1947-ben el kellett menekülnie a városból, és egészen a nyolcvanas évekig nem jött vissza. "Féltem attól, hogy újra lássam azt a kisfiút a Duna partján" – mondja. Szőcs Géza elgondolkodott azon, hogy vajon mi lett volna, ha mindez nem így történik. Egy dolog biztos: a magyar irodalom gazdagabb lenne egy költővel, és egy tökéletes Byron fordítóval, hisz Olaszországban Kemeny fordításai a legmodernebbek, és legelismertebbek.

Tamásnak – ahogy Szkárosi Endre is nevezte – József Attila fordításai is kimagaslóak. Szőcs Géza szívéhez Kemeny akkor került igazán közel, amikor megírta az Erdély aranyporát (nyers fordításban a Megszabadított Erdélyt). Ezt a művet a baráti költőtárs azért is tartja kimagaslónak, mert az emberiség mítosza a személyes érzelmekkel találkozik benne.

A "mi Tamásunk" tolla alól úgy született meg az Erdély aranypora, hogy még sosem járt ott. Édesanyja emlékeiből építkezett. Szőcs Gézával utazott el először személyes mitológiája helyszínére. Meghatódott, miközben arra az ajándékra gondolt, amit barátja ezzel a gesztussal adott neki: a helyszínen olvashatta fel a Transilvania Liberatát, és elsírta magát, ahogy visszaemlékezett: akkor értette meg, hogy a mamák nem halnak meg. A helységnevek sokszor csak románul voltak olvashatók, "még a neveket is ellopták" – mondta, "de nincs ezzel semmi baj. Ami megmarad, az a mítosz, az egyetlen dolog, ami nem hazug. Hisz az ember is, amikor megöregszik, elveszti a haját, elveszti az édesanyját."
Szkárosi Endre
Szkárosi Endre 1985-ben találkozott először személyesen Kemenyvel. Az olasz költő verseit olvasva arra lett figyelmes, hogy azok képekben sokkal gazdagabbak, mint általában egy olasz vers. De csak akkor győződhetett meg róla, hogy Kemenynek valóban magyar kötődései vannak, amikor elolvasta az Erdély aranyporát.

Tamás szavai és könnyei zárták a beszélgetést: "Nem lehet tudni, hol kezdődik egy vers, de vannak versek, melyek sosem fejeződnek be. Van két igaz barátom, és egy saját mitológiám. Csak egy ember vagyok, ennél többet nem tudok csinálni."

A beszélgetés április 20-án zajlott, az Olasz Standnál.
nyomtat

Szerzők

-- Kovács Rita --


További írások a rovatból

Interjú Wéber Kristóffal a klasszikus művészetekről és a Keringőről
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
Bemutatták Márton Ágnes drámakötetét
Lengyel riportirodalom - Prae 2023/2 lapszámbemutató

Más művészeti ágakról

gyerek

Kabóca Bábszínház: Dödölle
A 14. Frankofón Filmnapokról
Lugosi LUGO László utánkövetése – elhangzott az emléktábla avatásán


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés