Tulajdonképpen már rögtön az est elején erről volt szó, amikor Tamás Zsuzsa a megjelenés előtt álló kötetekről faggatta a két vendéget. Megtudhattuk, hogy Takács Zsuzsa verseskötettel, Krusovszky Dénes pedig válogatott kritikáival jelentkezik az Ünnepi Könyvhéten. Ebben szerepel egy írás Takács Zsuzsa A test imádása - India című kötetéről is. Mint ahogy azt Krusovszky a későbbiekben elmondta, nem is igazán tekinti kritikának azt a szövegét, jobban illik rá az esszé megjelölés. A kérdésre, hogy mennyire tudott ennek a szövegnek az írása közben elvonatkoztatni saját költői világától (hiszen nagyjából egy időben készült ez az írás illetve A felesleges part kötet), Krusovszky úgy reagált, hogy mivel már korábban is olvasta Takács Zsuzsa verseit, otthonosan mozgott ebben az életműben, s bár természetesen próbált távolságot tartani, erőszakosan mégsem akarta eltolni magától a hatást.



Az est folyamán a legalaposabban körüljárt téma a szerepvers volt. Elsősorban Takács Zsuzsa hozta fel több kontextusban is, újra és újra, például amikor A test imádása - India kötetéről beszélt, vagy később arról, hogy senki sem száz százalékosan nő vagy férfi. "Vannak írásaim, amit férfi írt, és vannak, amiket nő írt", fogalmazott, s példaként A megtévesztő külsejű vendég című novelláját hozta fel, amiben férfi az elbeszélő. Majd elmesélte, hogy mivel a narrátor neme a magyarban nem egyértelműen jelölt, angol, olasz és orosz fordításban is a szerző neméhez igazították, nő lett az elbeszélő, amivel persze megváltozott az egész szöveg.

Takács Zsuzsa egyébként úgy fogalmazott, minden vers szerepvers, hiszen általános költői, sőt általános emberi tapasztalat, hogy akár egy idegenben is magára ismerhet valaki. Ráadásul mihelyt egy költő megszólal, már azonnal másítja is egyben, amit le akar írni, igazítja ahhoz, hogy ezt másoknak szeretné elmondani. Tulajdonképpen minden megszólalás szerep, s Takács ezzel összefüggésben említette meg azt is, hogy szinte már csak első számú, első személyű szövegeket ír. A szerepvers, de még inkább a szerepnovella ugyanis számos ironikus lehetőségeket rejt magában.



Bár mindezeken túl Takács Zsuzsa is problémásnak tartotta magát a szerepvers kifejezést, Krusovszky Dénes sokkal határozottabban kívánt elhatárolódni ettől a besorolástól, úgy fogalmazott, saját szerepébe sem tud belehelyezkedni, nemhogy másokéba. A felesleges part kapcsán azonban mégiscsak részletesebben szóba került, hogy az ő versei miként is (nem) sorolhatók a szerepvers kategóriájába. Szerinte ehhez a hagyományhoz leginkább a Hart Crane-szövegek közelítenek. Ugyanakkor például a Chris Burden-átiratok esetében nem szerepversekről, hanem performanszátiratokról van szó, míg Marsyas esetében is inkább maga a marsyasi helyzet izgatta.

A másik nagyobb és közös pontokat rejtő téma a szenvedés költészete volt, s a kérdés, hogy mennyire érzik saját maguk is költészetükre illőnek ezt a meghatározást. Krusovszky afelől közelített, hogy bár vannak olyan írásai, melyekben hasonló témák merülnek fel, mint Takács Zsuzsa verseiben, egy fokkal kevésbé személyesebb az ő költészete, és ő most még inkább költői, művészeti problémaként kezeli ezeket a motívumokat. A katolicizmus, illetve a tágabb értelemben vett vallásosság felől próbálta a kérdést megragadni Benedek Anna, amit mindkét vendég valamiképpen hárítani igyekezett. Takács Zsuzsa Pilinszky Jánost idézte, hogy ő ugyanúgy nem szerette, ha a költészetéhez odaillesztették a katolikus jelzőt, függetlenül a vallásosságától, míg Krusovszky saját nem vallásos neveltetése felől közelített, s arról beszélt, hogy bár olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a teológiai diszkurzusnak is részei, ő profánabb világnézettel közelít hozzájuk, így sokkal jobban illene az ő költészetére az elsőre talán furán hangzó természettudományos líra megjelölés.



Végezetül pedig ismét az irónia, annak felszabadító hatása került szóba, Takács Zsuzsa Kornis Mihályt idézte, amikor egyszer azt mondta, hogy a fiatalok mennyire süketek ma Takács Zsuzsa humorára. 

Az est folyamán Takács Zsuzsa a megjelenés előtt álló, míg Krusovszky Dénes a legutóbbi kötetéből olvasot fel, valamint egy még nem publikált verset is megosztott a hallgatósággal.