PRAE.HU: A rendezvényről szóló felhívás szövegét olvasva úgy tűnik, az elmúlt időszakban megszaporodó, közéleti költészetről szóló beszélgetésektől eltérően ennek az estnek nem a műfaj léte vagy nem léte, hanem a költészet, mint közéleti funkciókkal (is) bíró jelenség lesz a központi témája. Ez egyfajta hangsúlyeltolódás, egy folyamat része, s most ennek jött el az ideje, vagy pedig számodra mindig is ez utóbbi megközelítés volt a hangsúlyosabb?

A berlini Litteraturwerstatt évente rendezi meg ezt az egyhetes költészeti fesztivált. Minden évben tematikusan kiemelnek egy-egy országot. Amikor felkértek, hogy szervezzek egy magyar rendezvénysorozatot, ami a kortárs költészet köré szerveződik, úgy gondoltam, az a változás a legfontosabb információ most a németországi közönség felé, amin a kortárs költészeti élet az elmúlt években átment, vagyis, hogy az előző évekhez képest most van közéleti költészet, és az része a közéletnek.

Németországban a politikus költészet fogalma létezik. Ha vita is van arról, hogy ezt műfajilag el lehet-e határolni, vagy sem, ezek mindig részletkérdések maradnak. Arról nem is beszélve, hogy most Németországban nagyon nehéz Magyarországgal kapcsolatban pozitív állítást tenni. Úgy gondoltam, hogy a költészet erre még leginkább alkalmas.Nos ennek a fesztiválnak keretein belül azt gondolom, igen. Reményeim szerint a beszélgetés, az azt követő felolvasás és Szemző Tibor Wittgenstein-előadása, de a Presszó Tangó Libidó zenéje, vagyis a személyes jelenlét, a költői hangvételek különbsége árnyaltabbá fogja tenni a rólunk alkotott képet, Nekem még az is belefér, hogy a német politikus költészethez szokott közönség bizonyos verseknél nem fogja érteni, hogy valami mitől politikus vers Magyarországon. Sőt, talán erre vágyom, hogy lehessen megint valamit nem érteni Magyarországgal kapcsolatban. Természetesen ez az én problémáimat is tükrözi, aki itt élek.

Persze az is érdekel, hogy mire jutnak  a közéletben aktivan résztvevö magyar szerzők egy olyan beszélgetésben, amit nem a megszokott közönség előtt folytatnak, ahol mások az előfeltevések, előitéletek és szándékok, klisék mint Magyarországon.

PRAE.HU: Miben más a német politikus költészet? Milyen témák esetében tartod elképzelhetőnek, hogy a közönség nem fogja érteni, az adott vers hogy kapcsolódik ide?

Ahogy én látom, Németországban a politikus vers nem aktuálpolitikával foglalkozik, nem is párpolitikával, hiszen a politika integritását maguk a politikusok jól felügyelik, hanem általánosságban a demokratikus eszmék védelmében, azokat számon kérve, kritikusan lép fel egy-egy témában, mondjuk Monika Rinck irt egy verset a szerencsejátékkal kapcsolatos állami szerződésről. De a társadalomkritikus költészet Németországban nem kötődik múltbéli hagyományokhoz, mint Magyarországon, ez például érdekes momentum lehet. A fordítások kapcsán nagyon sokszor idézik, akár magyar szpokenwordosok, de például az énekes Beck Zoli is egyik dalában Petőfi Egy gondolat bánt engemet híressé vált sorát, ágyban párnák közt halni meg, ez mindig meglepi a németeket. Nekik a politikus, vagy társadalomkritikus költészet mindig a ma nyelvén kell, hogy megszólaljon, pontosan azokat az aktuális fogalmakat felvéve, újraértelmezve, amikkel a gazdaság, a szociológia stb ezeket megjelöli.

PRAE.HU: Aki közéleti verset ír, szerinted valami ellen protestál, vagy hangjukat hallatni nem tudók érdekében szólal meg illetve fel?

Nem állítanám szembe a kettőt. Még nem is biztos, hogy minden esetben külön kell választani, de az utóbbi közelebb áll hozzám.

PRAE.HU: Mennyire befolyásolja a befogadói oldal elvárása azt, hogy most van politikai költészet? És mennyiben tekintik a költőt, nyilván nem függetlenül ennek a tizenkilencedik századba nyúló hagyományaitól, csupán azáltal, hogy verset ír, hiteles hangnak?

Általában is igaz az, ezt megtapasztaltam tizenöt éves fordítói munkám alatt, amikor szinte kizárólag kortárs magyar költészetet fordítottam németre, német költőkkel együtt. többek között Gerhard Falknerrel és Monika Rinckkel, mindketten neves német szerzők, hogy a fordítás korlátai nem nyelviek, hanem a közös nézőpontok hiányából fakadnak.

Hol van a határ, amíg egy versben az idegenség egy új felismerés örömét ígéri, és hol maradok kívül és ítélkező, mert túl kevés kapaszkodóm van?

PRAE.HU: Mind a beszélgetésen, mind a felolvasáson részt vesz majd Závada Péter, akiről sokan azonnal a slam poetryre asszociálnak. Valóban megkerülhetetlen ez a manapság rendkívül népszerű műfaj, ha a közéleti költészetről van szó?

Ezt a megkerülhetetlenség Magyarországra jellemző. Ezt a felfokozottságot én Németországban nem tapasztaltam úgy, mint Pesten. Ami Závada Pétert illeti, ö itt mint költő szerepel, a hagyományos értelemben, szabadversekkel, amikben még nyilvánvaló az útkeresés, de hangvételük nekem szép és határozott.

PRAE.HU: Esett már szó a különbségekről, de vajon találkozhat-e majd a német közönség valami számára ismerőssel és otthonossal? Akadnak-e közös pontok?

A Poesiefestival közönségében az a kivételes, hogy nagyon nyitott, szereti, ha új, első pillanatban még nem értelmezhető dolgokkal lepik meg. Ez kivételes állapot, de fesztiválokra jellemző. Az is igaz, hogy Kemény István verseit, akinek már van német kötete, sokan szeretik, hasonlóan Borbély Szilárdhoz. Remélem, hogy Szőcs Petra és Závada Péter versei is elindítanak valamit. Annyi bizonyos, hogy a fordítások, illetve a magyar versek és egy hangfelvétel felkerül a Literaturwerkstatt nemzetközi költészeti portáljára, bővül a magyar költök listája. A közös pont nyilván a jó fordítás titka.

A kérdésre nincs végleges válasz. Csak akkor, ha valami tényleg átmegy, de az akkor valami nagyon konkrét tény lesz. 
 
A program
2013. június 9. vasárnap
18:30 - Beszélgetés a kortárs költészet közéleti jellegéről.
Résztvevők: Borbély Szilárd, Kalász Orsolya, Péczely Dóra és Závada Péter. Moderátor: Dr. Wilheim Droste
20.00  - Kétnyelvű felolvasás és zene
Résztvevők: Beck Zoltán, Borbély Szilárd, Kemény István, Szőcs Petra, Závada Péter. 
Moderátor: Can Togay János