Váradi Péter először néhány szóban bemutatta a Karádi Éva által szerkesztett Valahol Európában című sorozatot, amely Európa országainak regényirodalmát szándékozik bemutatni egy-egy alkotáson keresztül. Fontosnak tartotta kiemelni, hogy a sorozat esetében az európaiságot tágan értelmezik, példaként Törökországot hozta fel, ami kulturálisan ezer szállal kötődik az európai kultúrához, bár sem az Uniónak nem része, sem földrajzilag nem tartozik teljes terjedelmében a földrészhez. Beszélt még arról, hogy bizonyos esetekben egy adott ország irodalmából több művet is megjelentetnek, ilyen Belgium, ahol mind a flamand, mind a vallon irodalom képviselteti magát a sorozatban, de hasonlót terveznek Svédország és Finnország esetében.

Verena Rossbacher Sóvárgás sárkányra című regényéről szólva Váradi Péter először saját olvasási tapasztalatait idézte fel, számára előbb kriminek, majd családregénynek tűnt a történet, s ezzel kapcsolatban kérdezte az írónőt, vajon melyik volt a kettő közül a koncepció. Rossbacher elmondta, hogy bár a hamarosan megjelenő könyve esetében a krimi eszközeit alkalmazta, a most bemutatásra kerülő regénynek nem volt semmiféle koncepciója. Rétegről rétegre dolgozott, így alakult ki ez a komplex, több síkon játszódó regény. A hatodik fejezettel kezdte az írást, egy jelenettel, amelyben minden szereplő részt vesz, és úgy érezte, hogy a figurák mindegyikének meg szeretné festeni a portréját. Mindegyik szereplő férfi, és valamiféle rokoni, szerelmi, vagy baráti szál köti ugyanahhoz a nőhöz őket. Valóban, már az első fejezetben összefonódnak a rétegek, és erős, vastag fonatként állnak össze, de ez szálanként jött létre az írás folyamán.

Ezek után szó esett a szövegben található intertextuális utalásokról, mint kiderült, Verena Rossbacher többek között Heimito von Doderer nagy tisztelője. A beszélgetés során többször is visszatért az ő alkotásaihoz, világképéhez, elmondta róla többek között, hogy egy művelt, nagy történeti tudású szerzőnek, az oszták irodalom egy példamutató egyéniségének tartja. Szerinte Doderer egy árnyalt és gazdag nyelvet használ, nagyszerű a humora, bár a többieknél cinikusabban és nyersebben fogalmaz. Rossbacher beszélt még Friedrich Torbergről és zsidó anekdotagyűjteményéről mint számára kedves könyvről. Majd hozzátette, ha valaki ír, elkerülhetetlen hogy a rá hatással lévő művek is beleáradnak a szövegeibe.

Mivel osztrák szerző alkotásáról van szó, egy olyan szerzőéről, akit foglalkoztat, mi teszi az osztrák irodalmat a némethez és a svájcihoz képest speciálissá, nem lehetett kihagyni a beszélgetés témái közül az osztrákok párbeszédíró képességét. Váradi Péter Dodereren kívül Thomas Stanglt említette meg, s hogy a nemrég ugyancsak a L’Harmattan által kiadott Az egyetlen hely című kötetén is ezt érezte. Az írónő szerint az osztrákok  éppen a párbeszédekben jók, és ő is ehhez az tradícióhoz tartozónak érzi magát. Korábban ugyan nem tudott párbeszédet írni, azonban miután megszületett a lánya, azóta már megy neki.

Szijj Ferenc közbevetésére, miszerint nem lenne-e érdemes akkor inkább drámát írni, Rossbacher azt válaszolta, hogy a dráma nem fekszik jól neki, a nagyobb lélegzetnyi történetmesélést kedveli inkább. Hozzátette még, hogy az a speciális megoldás, ahogy ezek a párbeszédek a könyvben megjelennek (ez a magyar fordításban is megjelenik), az ő találmánya, így tudta a leggyorsabban lejegyezni a képzeletében belső filmként lejátszódó jeleneteket.

Rossbacher azt is elmondta a bemutató során, hogy nagyon foglalkoztatta, hogy lehet Doderer-epizódokat továbbírni, mit lehet a figurákkal kezdeni. A regényben található ezzel kapcsolatos utalások így főhajtást is jelentenek az ihletet adó felé. A szerző arról is beszélt, hogy szereplői azokhoz a Doderer-figurákhoz hasonlítanak, akiknek gondjuk van a tárgyakkal, méghozzá a saját maguk által vásárolt, eleve használhatatlan és értelmetlen tárgyakkal. Szijj Ferenc a karaktereknek ezt a sajátosságát egyfajta válsághelyzettel hozta összefüggésbe. Valóban, hangzott a válasz Rossbacher részéről, a szereplők egy krízis tetőpontját élik át, Doderert is ez foglalkoztatta, egy adott fejlődési pont, ahol vagy megragadják az emberek az ezzel járó lehetőséget vagy visszautasítják. Az írónő szerint egyébként példaképe igazi humanista, hisz abban, hogy az ember képes jobb lenni, és egy krízisszituáció szólhat szerinte erről is.

A kötet címe kapcsán Rossbacher úgy fogalmazott, a sárkány az emberben rejlő sötét oldalt jelképezi. Felmerült még a kérdés, vajon a Teufel beszélő név-e a történetben, Rossbacher szerint lehet annak is tekinteni, bár nem az ördög, hanem a faragatlan figura jelentésében.

A bemutató végén a szerző németül, Szijj Ferenc pedig magyarul olvasott fel egy részletet a regényből.