A háború sámánja egy különleges – de mindenesetre különlegesnek vélt – kislány személyes sorsán keresztül enged betekintést az afrikai országok polgárháborúinak és a gyerekkatonák hétköznapjainak poklába. A tizenkét éves Komona egy eldugott, kis faluban él családjával, melyet a történet kezdetén – könyörtelen in medias resszel – egy csapat felkelő dúl szét, a katonáknak kiválasztott gyerekeket pedig arra kényszerítik, hogy egyfajta iszonyatos beavatás gyanánt maguk öljék meg saját szüleiket. Az ilyen módon megtört és tönkretett gyerekeket azután magukkal hurcolják a dzsungelbe, ahol csakhamar mindenki megtanul alkalmazkodni az új feltételekhez a puszta túlélés érdekében. Komona sorsa ismét nem várt fordulatot vesz, amikor egy véres ütközet során halott katonák szellemeinek segítségével időben elmenekülvén egyedül ő marad életben a gyerekcsapatból. A hihetetlen megmenekülést látva parancsnoka sámánnak kiáltja ki a kislányt, s egyfajta talizmánként egyenesen a lázadók vezére, Nagy Tigris elé vezeti.

Miután a legfőbb vezető is kegyeibe fogadja Komonát, egyre inkább félni kezdik a lányt, aki azonban tudja, hogy élete így is egyetlen hajszálon függ csupán. Napról napra a túlélésért küzdve Komona és csapattársa, a Mágusnak nevezett albínó fiú lassanként vonzódni kezdenek egymáshoz, egy kivételesen szerencsés helyzetnek köszönhetően pedig lehetőségük adódik együtt megszökni a csapattól. A háború árnyéka azonban rávetül a boldogságukra, Komona nem szabadulhat sem a véres harcok poklából, sem önnön lelkiismeretének démonai elől.

A filmi ábrázolás legnagyobb erénye a távolba révedő, üres gyermektekintetek lenyűgöző erejű megmutatása, ez a rendkívüli hatás pedig szükségképpen a legtöbb vászonidőt kapó főszereplő, Rachel Mwanza esetében működik elementáris erővel. Mwanza minimumra szorítkozó gesztusai és visszafogott mimikája minden energiát a fáradt-szomorú szempárba koncentrál, a szótlan kislány afféle monolitként van jelen a vásznon, zárkózott arcára és messzejáró tekintetébe pedig a néző olvassa bele a maga jelentéseit.

A háború sámánjának ezen túlmenően a leginkább szembetűnő jellegzetessége, hogy kivételesen húsbavágó és megrázó témájához különös, kétarcú ábrázolásmód társul; tulajdonképpen nehéz eldönteni, milyen pozícióból szól a nézőhöz ez a film. Komona születendő gyermekéhez szóló, belső narrációja rendkívül személyessé teszi a történetmondást, valamint égetően sajáttá és belsővé a problémát, az igazi hatást mégis a nyugati kultúrából ismert elbeszélői és filmnyelvi fogások váltják ki. A film egy nyugati módra individuális történeten keresztül mondja el egy hiteles hős és egy leplezetlenül ábrázolt társadalmi helyzet nagyon is aktuális és égbekiáltó problémáját.
 

Az elénk táruló képi világra ugyancsak jellemző ez az oszcilláció a naturalisztikus hatásra törekvő, remegő kézikamerával felvett dzsungelbeli jelenetek torokszorítóan közeli képsorai és a meglepően lírai fogalmazásmód között, mely a maga hosszan kitartott, statikus képeivel és gondosan megszerkesztett kompozícióival egy egészen más szféráját tárja fel az ábrázoltaknak. A különböző világok egymással párhuzamos jelenléte ugyanakkor a történetnek is kulcsmotívuma. A kezdetekkor megismert Komona egy hétköznapi, tizenéves kislány, akit brutálisan elszakítanak a szüleitől és minden addigi vonatkozási pontjától, hogy egy embertelen helyzethez való alkalmazkodásra kényszerítsék, eközben pedig lassan kibontakozik előttünk egy természetfeletti szféra, melyben Komona útját holtak mészfehér szellemei egyengetik, s melynek következtében a lányt sámánnak kiáltják ki és különleges képességeket tulajdonítanak neki.

Ennek az eldönthetetlen kettősségnek a folyamatos billegése sajátos dinamikát ad a filmnek, melynek tökéletesen megnyugtató, végleges megoldása nincsen – nem is lehet, hiszen ezt a történetet nem egy mindenható mesemondó írja, hanem az emberi kegyetlenség véres valósága. Nem véletlen, hogy a helyszínek csupán részletgazdag díszletekként szolgálnak, nem ismerjük meg közelebbről vagy név szerint sem az országot, sem a harcoló törzseket, s tulajdonképpen azt is csak megbecsülni tudjuk, hogy milyen évszámot írunk. A történet maga is modellszerű, lényege nem az egyedi és konkrét eseményekben áll, hanem a rémítő feltételes módban, hogy ilyesmi ezen a világon egyáltalán megtörténhet. S ez a film igazi tétje: minél szélesebb körben felhívni a figyelmet a benne ábrázolt égető problémákra a bolygó boldogabb vidékein, melyek ahhoz, hogy mindez szabad szemmel látható legyen, túlságosan messze esnek Afrikától.


A háború sámánja (Rebelle/Warwitch)

Színes, feliratos, kanadai filmdráma, 90 perc, 2012
Tizenhat éven aluliak számára nem ajánlott!

Rendező: Kim Nguyen
Forgatókönyvíró: Kim Nguyen, Pierre Magny, Michel Coulombe, Alexandre Mangona, Simon Trépanier
Operatőr: Nicolas Bolduc
Producer: Pierre Even, Marie-Claude Poulin
Vágó: Richard Comeau

Szereplők: Rachel Mwanza (Komona), Alain Lino Mic Eli Bastien, Serge Kanyinda, Mizinga Mwinga, Ralph Prosper

Bemutató dátuma: 2013. június 27.
Forgalmazó: PARLUX Entertainment