zene
2013. 07. 19.
Egész jó kis izé
Az Átjárók zenekar koncertje a Szilvupléban, 2013. július 12.
A budapesti klubokban, néha kisebb fesztiválokon fellépő Átjárók zenekar ezúttal a Szilvuplé Varietében mutatta meg magát. Velük kapcsolatban nem udvariasságból állapítja meg az ember, hogy igen, ma is nagyot játszottak, meg hogy több teret, komolyabb érdeklődést, nagyobb közönséget érdemelnének. A zenekar tagjai sokoldalúan tehetségesek, és bár fiatalon, egyetlen albummal a tarsolyban van még hova fejlődniük, legjobban a marketing hiányzik a csapatból.
Erről beszélgetünk Jankovics Marci szólógitárossal is a koncert után: a piac kicsi, kevés zenekar él meg, a versenyhez pedig a tehetségen kívül jó szervezőmunka, komoly marketingtevékenység szükséges.
A Szilvuplé hangulatos pincéjében, a fesztiválszezon kellős közepén, egy fülledt nyári estén rövid ideig és viszonylag kis létszámú közönség előtt muzsikál az Átjárók zenekar - igaz, mindezt szívből teszi, ami a koncertjeikre járók számára nem újdonság. Közhelyes a közmondás, hogy jó bornak is kell a cégér, de itt és most hatványozottan igaz.
Mert többen ismerik azokat a zenekarokat, akikről akkor is futószalagon jönnek a hírek, születnek fényképek és videók, akkor is jelen vannak a közösségi térben, amikor éppen nem koncerteznek és nem adnak ki új lemezt.
Viszont a marketing hiánya akár szimpatikus is lehet, s ha valaki túl sokat beszél az eladhatóságról, biztosan a képébe vágják, hogy ugyan már, hány előadó töltött meg stadionokat anélkül, hogy naponta reklámozta volna magát?
Az Átjárók tipikusan alulról jövő, szép lassan építkező zenekar. Története az utcazenélésből indult, amit igazán jól csinálni legalább akkora kaland és kihívás, mint fellépni egy klub- vagy fesztiválkoncerten.
A dalszerző, énekes-gitáros Lőrincz Sándor és a gitáron, szájharmonikán játszó Jankovics Márton gimnazista korukban kezdtek együtt zenélni. A zenekar 2010-ben alakult, amikor énekesként csatlakozott hozzájuk Lass Bea, illetve az utcazenélés során megismert amerikai dobos, Danny Bain és a basszusgitáros-fuvolista Bóna Enikő. A felállás azóta változatlan, illetve olykor-olykor mégis változik: a tagok duóként, trióként, kvartettként is fellépnek néha.
A Szilvupléban éppenséggel teljes a csapat, sőt az egyik előző koncerten már letesztelt vendégzenész, a basszusgitáros Királyhegyi Ádám is velük zenél, ami sokat változtat a hangzáson, mivel Bóna Enikő ilyen alkalmakkor két hangszere közül csak a fuvolára koncentrál, így bizonyos dalok új köntöst kapnak.
Ilyen dal például a zenekar egyik legjobban sikerült, slágernek is beillő dala, az Ébrenalvó.
A dal refrénjének első két sora (Ember, szedd össze magad! | Nem rossz kis izé ez az élet, csak szalad) sok mindent elárul a zenekarról. Van benne egy nagy adag lazaság és életöröm, s mivel innen származtatható a 2011-es bemutatkozó lemez címe (...nem rossz kis izé), lemezcímként van benne önbizalom és szerénység is.
A koncerten elhangzik még az albumról a címében is önmagáért beszélő Delírium és a Varázsliget, a boldog-szerelmes Ungi-bungi, meg a fájdalmas-szerelmes Átok.
És bár a régebben íródott nóták alkotják a koncert gerincét, az újak (Manhattan song, Esőváró) is részei a programnak, a feldolgozások pedig a fűszert jelentik. Ilyen a Takács Eszter-féle Első benyomás és Wilson Pickett-től a Midnight hour, na meg egy cigány népdal (Mikor kicsi gyerek voltam) adaptációja.
Mert bár az Átjárók zenéje alapvetően az amerikai bluesból táplálkozik, hozzáadható még sok más összetevő is - ilyen többek között a cigányzene a maga sajátos érzelmi mélységeivel. S ezekből az érzelmi mélységekből a frontember, Lőrincz Sanyi nemcsak átél, de át is ad valamit a közönségnek, ami nem véletlen, mivel tanult szakmája szerint színész.
Mint ahogy Lass Bea is a színház világából érkezik, és bár megmutatta magát az X-Faktorban, alapvetően színésznő.
Jankovics Marci gitár- és szájharmonika-, illetve Bóna Enikő fuvolajátékának az énekhez és színészi játékhoz illeszkedve szintén megvan a maga mélysége, az amúgy blues-énekesnek sem utolsó Danny Bain pedig ügyes kézzel és elemi erővel püföli a dobokat.
A Szilvuplé közönségétől kapott taps magától értetődő, egy fesztivál eldugott kis zugában az őszinte "Nagyszínpad, nagyszínpad!" rigmust is kiérdemelné a zenekar az arra járóktól.
Az mindenesetre jó hír, hogy jönnek az újabb fellépések, és készül az új album. Ha már az első sem volt rossz, a második valószínűleg egész jó kis izé lesz.
A Szilvuplé hangulatos pincéjében, a fesztiválszezon kellős közepén, egy fülledt nyári estén rövid ideig és viszonylag kis létszámú közönség előtt muzsikál az Átjárók zenekar - igaz, mindezt szívből teszi, ami a koncertjeikre járók számára nem újdonság. Közhelyes a közmondás, hogy jó bornak is kell a cégér, de itt és most hatványozottan igaz.
Mert többen ismerik azokat a zenekarokat, akikről akkor is futószalagon jönnek a hírek, születnek fényképek és videók, akkor is jelen vannak a közösségi térben, amikor éppen nem koncerteznek és nem adnak ki új lemezt. Viszont a marketing hiánya akár szimpatikus is lehet, s ha valaki túl sokat beszél az eladhatóságról, biztosan a képébe vágják, hogy ugyan már, hány előadó töltött meg stadionokat anélkül, hogy naponta reklámozta volna magát?
Az Átjárók tipikusan alulról jövő, szép lassan építkező zenekar. Története az utcazenélésből indult, amit igazán jól csinálni legalább akkora kaland és kihívás, mint fellépni egy klub- vagy fesztiválkoncerten.
A dalszerző, énekes-gitáros Lőrincz Sándor és a gitáron, szájharmonikán játszó Jankovics Márton gimnazista korukban kezdtek együtt zenélni. A zenekar 2010-ben alakult, amikor énekesként csatlakozott hozzájuk Lass Bea, illetve az utcazenélés során megismert amerikai dobos, Danny Bain és a basszusgitáros-fuvolista Bóna Enikő. A felállás azóta változatlan, illetve olykor-olykor mégis változik: a tagok duóként, trióként, kvartettként is fellépnek néha. A Szilvupléban éppenséggel teljes a csapat, sőt az egyik előző koncerten már letesztelt vendégzenész, a basszusgitáros Királyhegyi Ádám is velük zenél, ami sokat változtat a hangzáson, mivel Bóna Enikő ilyen alkalmakkor két hangszere közül csak a fuvolára koncentrál, így bizonyos dalok új köntöst kapnak.
Ilyen dal például a zenekar egyik legjobban sikerült, slágernek is beillő dala, az Ébrenalvó. A dal refrénjének első két sora (Ember, szedd össze magad! | Nem rossz kis izé ez az élet, csak szalad) sok mindent elárul a zenekarról. Van benne egy nagy adag lazaság és életöröm, s mivel innen származtatható a 2011-es bemutatkozó lemez címe (...nem rossz kis izé), lemezcímként van benne önbizalom és szerénység is.
A koncerten elhangzik még az albumról a címében is önmagáért beszélő Delírium és a Varázsliget, a boldog-szerelmes Ungi-bungi, meg a fájdalmas-szerelmes Átok.
És bár a régebben íródott nóták alkotják a koncert gerincét, az újak (Manhattan song, Esőváró) is részei a programnak, a feldolgozások pedig a fűszert jelentik. Ilyen a Takács Eszter-féle Első benyomás és Wilson Pickett-től a Midnight hour, na meg egy cigány népdal (Mikor kicsi gyerek voltam) adaptációja. Mert bár az Átjárók zenéje alapvetően az amerikai bluesból táplálkozik, hozzáadható még sok más összetevő is - ilyen többek között a cigányzene a maga sajátos érzelmi mélységeivel. S ezekből az érzelmi mélységekből a frontember, Lőrincz Sanyi nemcsak átél, de át is ad valamit a közönségnek, ami nem véletlen, mivel tanult szakmája szerint színész.
Mint ahogy Lass Bea is a színház világából érkezik, és bár megmutatta magát az X-Faktorban, alapvetően színésznő. Jankovics Marci gitár- és szájharmonika-, illetve Bóna Enikő fuvolajátékának az énekhez és színészi játékhoz illeszkedve szintén megvan a maga mélysége, az amúgy blues-énekesnek sem utolsó Danny Bain pedig ügyes kézzel és elemi erővel püföli a dobokat.
A Szilvuplé közönségétől kapott taps magától értetődő, egy fesztivál eldugott kis zugában az őszinte "Nagyszínpad, nagyszínpad!" rigmust is kiérdemelné a zenekar az arra járóktól.
Az mindenesetre jó hír, hogy jönnek az újabb fellépések, és készül az új album. Ha már az első sem volt rossz, a második valószínűleg egész jó kis izé lesz.
Szerzők
-- Szarka Károly --
