Bár nyilvánvalóan van egy közös halmaz – a kulturális élet iránt érdeklődő olvasók csoportja –, a különböző portálok útja mégis mindig kicsit másfelé visz, ahogyan ezt Valuska László, a KönyvesBlog főszerkesztője is megfogalmazta. Ők például a napi hírszolgáltatás felől közelítették meg, mit szeretnének csinálni, s a Literához viszonyítva szerettek volna más stílusban, más hangnemben és más sebességen megszólalni. Így van ez a különböző programok esetében is, Esterházy Péter például fontos szereplő a Litera előszilveszterén is, de a Margó Fesztiválon is, ahol a szervezők igyekeznek a szerzőket a megszokottól eltérő helyzetekbe hozni.

A prae.hu összművészeti jellegére hívta fel elsősorban a figyelmet az oldal főszerkesztő-helyettese, Pál Dániel Levente. Ez a struktúra a portálhoz köthető programok összeállításában is megmutatkozik, ahogyan az a tavalyi Jövőnéző Fesztivál esetében is történt. Említette még, hogy ugyancsak a portálon érhető el egy társlap, a Gyógypedagógiai Szemle online változata, ami egy tudatos együttműködés eredménye: mindkét terület felől érkező érdeklődőket megpróbálni a másik téma felé is orientálni. Ennek az együttműködésnek-együttgondolkodásnak a gyümölcse két mesekönyv, a Péterke hallani fog és a Péterke beszélni fog. 

Keresztury Tibor, a Litera főszerkesztője a Litera és a többi oldal közti nemzedéknyi különbségről beszélt, s arról, hogy mint első irodalmi portál majdnem a semmiből kellett felépíteniük valamit, ami még nem volt előtte. Keresztury Hamvay Péter válsággal kapcsolatos kérdésére elmondta, hogy 2013-ban az is sikerként könyvelhető el, ha egy ilyen oldal fenn tud maradni, és hogy ehhez szükségesek az olyan projektek, mint például a Litera előszilvesztere. Hiszen végeredményben a cél minél több olvasót megnyerni maguknak, akik rákattintanak az oldalra, és remélhetőleg idővel odaszoknak. Szerinte az utóbbi időben radikálisan megváltoztak a kultúrafogyasztási szokások, igény van az olvasók részéről is fogyasztható, népszerű dolgokra, ami azonban nem jelent minőségi engedményeket. Keresztury fontos kérdésnek tartja, hol van a határ a minőségi kulturális szórakoztatás és a bulvár között.

A beszélgetés során szó esett a nyomtatott formában történő megjelenésről is. A prae.hu esetében a folyamat hagyományos módon zajlott, előbb volt a nyomatott folyóirat, az akkori szerkesztők alapvetően ebben a formátumban gondolkoztak, s csak később jelentek meg az online felületen. A nyomtatott folyóirat, ami kinézetében a magazinokhoz hasonlítható, továbbra is létezik, az évi négyszeri megjelenés pedig lehetővé teszi, hogy egy-egy,  a szerkesztők és szerzők számára érdekes és fontos témában elmélyülhessenek. A megjelenés előtt álló Hans Ulrich Gumbrechtről szóló két lapszámot például közel egyéves műhelymunka, előkészítés előzte meg. Fontos azért is, mert "hardcore" irodalomelméleti, több tízezer karakter hosszúságú szövegeket nem nagyon olvasunk neten, ugyanakkor ezek a szövegek is színesítik, gazdagítják a világot.

Valuska László a másik végletet képviselte. Egyrészt a Könyves Magazin KönyvesBlogból kinőve jött létre, s inkább a Nők Lapjával vagy a Cosmopolitannel szeretnék felvenni a versenyt –, hiszen Valuska szerint lehet olyan kulturális magazint létrehozni, amit az olvasó a strandra is magával visz.

A Lilteránál a nyomtatott megjelenés esetében inkább csak kudarcokról beszélhetünk, így Keresztury, bár az Eurovízió című antológiájuk szerinte nagyon erős kötet volt. Örömtelinek tartotta ezzel szemben, hogy egy sor fontos helyszínnel tartanak jó kapcsolatot, a Nyitott Műhelytől kezdve a Pepita Ofélián át egészen a Trafóig. A könyvpiac haldoklik, a folyóiratokat alacsony példányszámban adják el, de a különféle rendezvényeken mindig sokan vannak, kíváncsiak rá az emberek.

A negyedik meghívott vendég, Szabó Tibor Benjámin, az Új Könyvpiac felelős szerkesztője és az Olvasás Éjszakája programmenedzsere később kapcsolódott a beszélgetésbe, és a nemrég lezajlott esemény sikeréről, pozitív visszhangjáról beszélt. A Supka Géza Alapítvány által támogatott programon az volt a cél, hogy úgy tálalják az olvasást, hogy az az olvasónak jó legyen. Születtek komolyabb írások is a programok kapcsán arról, hogy milyen mértékben kell részt vennie egy szerzőnek saját műve promotálásában, mennyire kell showmannek lennie, van-e esélye egyáltalán enélkül megjelenni és megmaradni a könyvpiacon.

Pál Dániel Levente arra figyelmeztetett, hogy végeredményben a reklámozandó termék mégiscsak a könyv, míg Szabó Tibor Benjámin szerint a fogyasztókat a personal brandek érdeklik. Pál szerint az is fontos, hogy az emberek többféle módon szeretnek kultúrát fogyasztani, nem mindig harsány nevetéssel, vágyunk néha csendes, de fontos beszélgetésekre is. Feltette a kérdést, egy 8-10 főt vonzó esemény vajon kevésbé jó rendezvény? Szerinte úgy kellene inkább erre tekinteni, mint egy színházban a nagyszínpad és a kamaraszínpad viszonyára. Szabó szerint azonban ami 8-10 embernek szól, az csak állami támogatással tartható fenn, az pedig egyet jelent a függéssel és frusztráltsággal.

Az eredeti témára visszatérve Pál Dániel Levente a kulturális programok terén pozitív példaként említette még Juhász Anna folyton teltházas szalonjait (Hadik Irodalmi Szalon, New York Művész Páholy), illetve Vári György százezres hallgatóságot is elérő Belső közlés című műsorát a Klubrádión. 

Zárszónak pedig Valuska László gondolatmenetét érdemes megemlíteni arról, hogyan definiálja saját tevékenységét. Szerinte ma a kultúrával foglalkozni egyfajta gerillamozgalom, neki egyébként tetszik ez a szerep, és úgy gondolja, csak türelmesnek kell lenni, és meglesz a hatása a törekvéseinek.