Milyen fantasyregény az, amelyben a huszadik századi London szociális problémái legalább olyan fontos szerepet játszanak, mint a különféle, szerves és mechanikus elemekből összegyúrt hibrid lények? Miféle világ az, amelyben a dokkmunkások mágiával sztrájkolnak, és egy teljesen átlagos hétköznapi karakter nem kér a megváltó szerepéből? Ez China Miéville, angol fantasy író világa.

A szélsőbaloldaliként aktívan politizáló, a nemzetközi jog marxista értelmezéséből doktoráló szerző regényeiben mindig valamiféle válságszituációról van szó, szinte a forradalom kirobbanása előtti pillanatról, a szereplők próbatételeihez az ezeken a helyzeteken történő továbbjutás is hozzátartozik. Erről Sirokai Mátyás, az est egyik vendége beszélt, aki többször hangsúlyozta azt is, hogy mennyire bátor, tökös szerzőnek tartja Miéville-t, hiszen a regényeiben az olvasó rögtön egy idegen világban találja magát, mindenféle bevezető magyarázat nélkül zajlanak az egyébként is fordulatos események. Ez a megoldás akár sokakat el is ijeszthet, ehhez kell a bátorság, hogy a szerző ennek ellenére is kitartson koncepciója mellett. Juhász Viktor, a magyarul megjelenő Miéville-regények (Perdido páyaudvar, végállomás, Armada Konzulváros, Kraken) fordítója számára pedig egyrészt a szerző által használt nyelv (Miéville szerinte egy két lábon járó szinonimaszótár), valamint a teljesen kiszámíthatatlan, bizarr fordulatok jelzik leginkább, hogy éppen egy China Miéville által írt regényt olvas.
 


Sepsi László, a beszélgetés házigazdája többek között arra is kíváncsi volt, hogy mennyiben más az, amit Miéville csinál a J. R.R. Tolkien nevével fémjelzett klasszikus fantasyhoz képest, egyáltalán össze lehet-e hasonlítani a kettőt? Juhász abban határozta meg Miéville és egyben a New Weird néven ismert irányzat jelentőségét, hogy az író a hagyományos fantasy zsánerbe olyan elemeket is belepakolt, amit előtte még senki. Mivel Miéville esetében egy nagyon jó szerzőről van szó, ez a bizarr mixtúra működik is. Más írókat is olvasva, akik hasonlóval kísérleteztek, Juhász nem feltétlenül érezte így.

Nem csak a társadalmi problémák megjelenítése, de a szereplők is szokatlanok a Miéville képviselte újfajta fantasyben. Nem különleges képességekkel ellátott hősökkel, hanem hétköznapi emberekkel ismerkedhetünk meg, akik adott esetben nem is akarnak többek lenni hétköznapi kisemberi mivoltuknál. Sirokai szerint a környezet, amibe a szerző belehelyezi ezeket a szereplőket, sokkal komplexebb felépítésű, mint a karakterek személyisége.

Persze ebben a világban is vannak különleges, hibrid lények. Miéville vonzódása a szörnyekhez közismert, Juhász Viktor egy anekdotát is elmesélt az íróról: még egy hétköznapi szituációban is képes úgy félreérteni egy kifejezést, hogy mögé bizarr lényeket képzel. Ahogy a beszélgetésből kiderült, a hibrid lények, illetve az, hogy miből és milyen módon jönnek létre, vagy mennyit mesél el explicit módon erről az elbeszélő, fontos szövegszervező elvnek bizonyulnak. Juhász Viktor azt hozta fel példaként, amikor az elítélteket tettükre emlékeztető módon plusz testrészek felvarrásával büntetik, Sirokai  Mátyás pedig arról beszélt, hogy Miéville nem mindig ad pontos leírást szörnyeiről, esetenként csak érezteti, hogy egy félelmetes alakról van szó.

Másképp is szóba került a hibriditás, ahogyan China Miéville például egy bűntény felderítésének történetébe vallásfilozófiai kérdéseket illeszt, vagy egy tanulmánynak, komoly tudományos esszének is könnyen alapjául szolgáló nyelvfilozófiai problémát végül is egy történet keretei között mond el. Utóbbi a Konzulvárosból vett példa, melyben hiába egy másik bolygón játszódik a történet, Sirokai szerint az olvasó nagyon hamar elkezd gondolkozni a saját világáról, a nyelvről, annak határairól, a különféle kommunikációs formákról.

Akik eddig nem ismerték Miéville alkotásait, ezen az estén azt is megtudhatták a szerzőről, hogy szándékosan igyekszik mindig más műfajban alkotni. Ígéretét, végigtekintve eddig megjelent regényein, többé-kevésbé tartja is, de azért akadnak itt-ott átfedések. Más szempontból is szó esett a műfaji szabályokhoz való szigorú ragaszkodásról. Sirokai egy olyan kritikusi véleményt idézett, miszerint Miéville lehet az első populáris műfajokban alkotó Booker-díjas szerző, egy gond van csak vele, hogy túlságosan is ragaszkodik az adott zsáner szabályaihoz. Sepsi László érteni véli, miért teszi ezt Miéville, szerinte egy szonettköltőn is furcsa lenne számonkérni, miért nem szabadverseket ír. Miéville belülről feszegeti a műfaji szabályokat, a hasonlatnál maradva, őt az érdekli, meddig szonett még egy szonett.

Juhász Viktor nagyon kíváncsi, az író legközelebb milyen műfajjal is áll elő, s reméli, nem szerelmes regénnyel. Sirokai Mátyás pedig azt a zsánert várja, amit maga China Miéville fog majd kitalálni.