L. Varga Péter, a folyóirat szerkesztője és az est moderátora bevezetőjében beszélt arról, hogy a két Gumbrecht-szám összeállítása során nagyobb változásokat is eszközöltek a lap felépítésében. Bár a Prae esetében mindig tematikus lapszámokról beszélhetünk, a kiemelt témák mellett rendszerint helyet kap szépirodalmi és kritikai blokk is. A 2013/2-3. lapszámok esetében azonban ezek a rovatok elmaradtak és csupán Hans Ulrich Gumbrecht szövegei és a róla szóló írások kaptak helyet a folyóiratban.

Gumbrecht jelentőségét méltatva L .Varga beszélt arról a változásról, amely során a humán diskurzusokban az irodalomtudományról a szélesebb távlatokat is nyitni képes kultúratudományokra tevődik át a hangsúly – ennek a folyamatnak a részeként értelmezhető például az is, ahogyan nagyjából az ezredforduló környékétől kezdve az egyetemek magyar tanszékei beleillesztették elnevezéseikbe az utóbbi fogalmat is –, Gumbrechtre pedig az új beszédmódok egyfajta mindeneseként tekinthetünk. Hogy miben jelent elmozdulást a német származású tudós tevékenysége a hagyományos értelmezői gyakorlattól, leginkább a jelentés és jelenlét ellentétpár feszültségében ragadható meg.
 
A beszélgetés résztvevői mindannyian megemlítették azt a látszólag nagyon egyszerű stílust, világos formát, könnyen hozzáférhető fogalmiságot, amivel Gumbrecht dolgozik, Tóth-Czifra Júlia például azt a jó értelemben vett intellektuális provokációt tartotta fontosnak kiemelni, amellyel Gumbrecht bevonja a hallgatóságát az általa felvetett témába. Gumbrecht szinte azonnal arra késztet, hogy vitába szálljunk vele, s ennek tudatában is van. Mire azonban rájövünk, hogy a látszólagos egyszerűség mögött mégiscsak ott van Gumbrecht mondanivalójának komplexitása, addigra már sikerrel járt, bevonódtunk a témába. Tóth-Czifra említésre méltónak találta azt is, hogy Gumbrecht elsősorban nem új dolgokat tanít, hanem az emberek már meglévő tudását mozgatja nagyon jól. 

Vásári Melinda arról beszélt, hogy Gumbrecht folyamatosan megkérdőjelezi a hagyományos kérdésfeltevéseket, és olyan kérdéseket fogalmaz meg bátran, amelyeket mi magunknak sem merünk feltenni, mert tartunk attól, nem a nekünk tetsző választ kapnánk. Szerinte nagyon érdekesek azok az írások is, amelyek az időhöz mint társadalmi konstrukcióhoz való viszonyunk átrendeződéséről szólnak.

Smid Róbert szerint az aktuális témák és az újszerű megközelítésmód ellenére is egy régi vágású filozófusról beszélhetünk. Smid számára az volt fontos a világhírű tudós munkásságában, hogy nemcsak arra jött rá, hogy az esztétikai tapasztalat fogalmát bővíteni kell, hanem arra is, hogy azon a módon már nem lehet bővíteni, ahogyan eddig. Mezei Gábor pedig arról a hiányérzetéről beszélt, amelyet a nyelvi megelőzöttséggel kapcsolatos elméletek kapcsán érzett korábban, s hogy ezzel kapcsolatos kérdéseire Gumbrecht írásaiból kapott választ.

Jelenlét, atmoszféra, térbeliség, testiség, Hans Ulrich Gumbrecht számára fontos fogalmak, s a beszélgetés során láthattuk, az ő munkásságával foglalkozó irodalmárok számára is azok. Mezei Gábor a hatnapos kerékpárversenyekről szóló írást hozta fel példaként, amelyben az időbeliség térbeliséggé alakulásáról van szó, ezeken a versenyeken nincsen igazán történet, a nézők az idő személyes jelenlét általi megtapasztalásáért látogatnak el a helyszínre.  

Tóth-Czifra Júlia az éhségérzeten keresztül próbálta megragadni a problémát, s hogy Gumbrecht a test érzékelésével kapcsolatos fogalmakat elődeivel ellentétben nem metaforikusan érti. Smid Róbert ezt a gondolatmenetet folytatta azzal, hogy Gumbrechtnél a materialitás azért fontos fogalom, mert a szöveg iránti éhség és a fizikai éhség az ő gondolatmenete szerint egyaránt részét kell, hogy képezze a reflexióinknak, interpretációinknak. Amikor például a ritmus és az értelem fogalompárról beszélünk, akkor, ha jelentéscentrikusan gondolkozunk, csak egyik mezőre tudunk koncentrálni, Gumbrecht materialitásfogalma pedig egy olyan nézőpontot kínál, amelyből mindkét területre rá lehet látni.

Vásári Melinda arról beszélt, hogy a konkrét értelmezési gyakorlat során hogyan is lehet mindazt alkalmazni, amiről Gumbrecht beszél. Amikor az atmoszféráról van szó, konrkétan például arról, hogy a szöveg hangulata képes jelenné tenni valami múltbelit, ezt milyen értelmezői nyelv segítségével lehet leírni, hiszen a jelentések mentén ez nem lehetséges. Kitért arra is, hogy mivel prózával foglalkozik, számára az elbeszélő pozíciójára vagy éppen a történetszövés különböző szerkezeteire történő koncentrálás során lehet Gumbrecht belátásainak segítségével olyan, a szöveggel kapcsolatos érzetet kialakítani, ami révén a racionalitás által elsőre meg nem ragadható motívumokat végül mégis meg lehet ragadni.
 
Az est folyamán több olyan kifejezés is szóba került, amelyek elsőként meglepően hangozhatnak egy tudományos diskurzusban. Ilyen volt például a Smid Róbert által felhozott vigasz. A Google által uralt, lenyomozható világban ugyanis a szubjektum helyzete megváltozik, Gumbrecht viszont fel tud mutatni olyan szomatikus, testi dolgokat, amelyek egyfajta vigaszt tudnak nyújtani az embereknek. De hasonlóképp  szokatlanul hangzik a vigasszal rokonítható, Tóth-Czifra Júlia által említett megváltás is, amely Hans Ulrich Gumbrecht gondolkodásának egyik kulcsszava.

A két tematikus számot Kelemen Pál és L. Varga Péter szerkesztette. 

A tartalomjegyzék elérhető itt.   

A lap kapható a nagyobb újságárusoknál és az Írók Boltjában.