Dávid Anna, a kötet szerkesztője és Gyáni Gábor történész beszélgetett Závada Pállal nemrég megjelent Természetes fény című regényéről szombat délután a zsúfolásig megtelt Osztovics Levente teremben. A könyv jellege okán elsősorban a fotográfiák regénybeli szerepét járták körül a program résztvevői, Dávid Anna többször is visszatért egy korábbi Závada-műben, a Kulákprésben olvasható mondathoz, miszerint a fényképekkel hazudni is lehet.  

Dávid arról is beszélt, hogy a Závada-regényeknek a Jadviga párnája óta van egy sodró lendületű, jellegzetes elbeszélői hangja, ugyanakkor mindegyikben változik kicsit a narráció. Már a korábbi művekben is jelen van a fényképész és fényképezés motívuma, ebből adódik a kérdés, hogy most akkor végre megvan a régóta keresett megoldás? Závada Pál szerint inkább újabb kérdések születtek, és úgy fogalmazott,"kreatív mozgolódás" a fényképek és szövegek összjátékával foglalkozni.  
Gyáni Gábor először azt emelte ki, nem véletlen, hogy miről nincs kép a kötetben, majd Závada Pál úttörő mivoltáról beszélt, hiszen sem a történészi, sem a magyar szépirodalmi alkotások között nemigen akad olyan mű, ahol ne csak illusztráció, szórakoztató elem legyen a fotó, hanem az szervesen össze is függene a szöveggel. 

Gyáni Gábor méltatta Závada Pál regényét a tekintetben is, hogy szerinte egy történeti igényességgel rekonstruált és elbeszélt történetről van szó, amiben ő történészként nem talált kifogásolnivalót. Sőt, egy ilyen regény a nézőpontok révén még egy történésznek is szolgálhat revelációval. Gyáni beszélt arról is, hogy a regény a múltnak egy olyan szeletéről szól, ami nem akar történelemmé válni. Szerinte sokkal többen fogják ezt a könyvet olvasni és ebből megtudni, mi és hogyan történt a 20. század közepén, mint egy szaktörténészi munkából. 

Az újból feltett kérdésre, miszerint lehet-e hazudni a képekkel, Závada egy olyan példát hozott fel, amikor valaki a frontról ír levelet a menyasszonyának a szokásos optimista hangvételben, miközben mellette egy olyan fotó szerepel a kötetben, amin három meztelen férfi kivégzés előtt saját sírját ássa. Gyáni Gábor pedig arra hívta fel a figyelmet hogy a fotó a valóság egy kiragadott részlete, részigazság, lehet hogy épp valami fontos marad le róla, amitől megváltozik az egész történet. Amennyit közöl, legalább annyit el is hagy. 

Gyáni egyébként többször is visszatért arra az elgondolásra, hogy a kötet azt az illúziót kelti, hogy a benne található fotókat a regény szereplői készítették. Pedig fel van tüntetve a fényképek forrása a könyv végén, és amúgy is, milyen képeket tudnának fiktív szereplők készíteni. 

Csak a beszélgetés végén tudtunk meg néhány dolgot a regény keletkezéstörténetéről. Závada 1990-ben interjút készített egy csak "Bandi bácsi" néven említett egykori katonával, aki az akkori beszélgetés során egy fotóalbumot képeit is megmutatta. Az írót akkortól fogva foglalkoztatta a bácsi történetének fikcióként megörökítése, de akkoriban több okból sem valósulhatott meg ez a terv, félbe is hagyta, szerencsére, mert most úgy érzi, akkor nem tudta volna jól megírni a tervezett regényt. 

Hogy mi volt előbb, a kép vagy a szöveg, ez Závada szerint változó volt, általában éjszaként, az írás befejeztével böngészte a netet, és bukkant rá a szöveghez kapcsolható fotókra, de olyan is akadt, hgy így rátalált valamire, amihez aztán írta a szöveget.  

Mint Dávid Anna szavaiból kiderült, Závada saját magát is beleírta ("a mi elbeszélőnk", aki megjelenésében is kísértetiesen hasonlít a szerzőre), sőt egy édesanyjával közös fényképét is beleillesztette a történetbe. 

Legvégül pedig Gyáni Gábor összegezte, szerinte miről is szól ez a regény. A három fejezet a magyar történelem három korszakát jelenti: az ártatlanság, a bűnbeesés és a bűnhődés korát. 1945 után minden szétesik, és nem lehet normális folytatás, az alapvető emberi kapcsolatok is elromlanak, nincsen remény. Ez a regény látlelete annak, mennyire nem jól mennek a dolgaink - ezért tartja megrázónak.