Barna Imre, az Európa Könyvkiadó főmunkatársa Sofi Oksanen Lettre Internationale-ban megjelent írásával indít, melyben a finn írónő a nagyon európainak látszani akaró kelet-európaiakról beszélt, akik éppen ezért nevezik magukat előszeretettel közép-európainak, kivéve Magyarországot, ami úgy tűnik, most inkább kelet felé tekint.

Konrád György szerint ez csacskaság, s elmagyarázza, miért is jogos a Közép-Európa megnevezés. Például a Monarchia is egy jellegzetesen közép-európai képződmény volt, de például a diszkontinuitás is ennek a közegnek a jellegzetes vonása, vagy Kafka A per című művében Josef K. is egy tipikus térségbeli figura. Konrád megemlíti, egyszer egy colorádói tanítványa megkérdezte, hogy ez a K. hülye? Miért nem meg el onnan, ahol rossz neki?  
Közép-Európa tipikusan paradox térkép, keletről tekintünk nyugat felé, ugyanakkor a nyugat szemszögéből nézzük a keletet. Változatos, sokszínű közeg, jogos tehát ez a fogalom. Ugyanakkor szerinte érdekesebb lehet a hagyományos, az egykori vasfüggöny vonalát követő elgondolás helyett egy másik Közép-Európa képet kialakítani, ami a Duna folyása mentén képződik meg, Németország Baden-Württenberg tartományától egészen Bulgáriáig.  

A most megjelent esszékötettel kapcsolatban Barna Imre első kérdése az volt, változott-e a pozíciónk valamennyit az elmúlt időszakban? Konrád szerint a geopolitikai pozíciónk nem változott, elvégre most is NATO és EU tagok vagyunk. E gondolatmenet mentén, kis időutazást téve a rendszerváltás idejére, Konrád felidézte személyes élményeit a Páneurópa Piknikkel kapcsolatban is. 

A moderátor szerint az Itt, Európában kötet három részre osztható: a remény, a bizonytalanság ("most mi lesz?"), valamint a csalódottság és a szomorú irónia korszakára, illetve az ezekről szóló szövegekre. Barna Imre kérdése ezzel kapcsolatban az volt, hogy a szerző most vajon mennyiben tudott eddigi szokásához híven korábbi írásaiból idézni, s vajon érvényesnek érzi-e még a korábbi írásait?
Konrád György Tolsztojt idézve beszélt arról, hogy a történelem tulajdonképpen ingamozgás, Európában most az integráció és dezintegárció kettős folyamata zajlik párhuzamosan. El kell dönteni, hogy a nemzetállamok vagy az európai polgárok uniója-e az EU?  A nemzetállam eszméjéről Konrád elmondta, hogy míg a 19. században ez volt a legmodernebb idea, s egy kreatív és virágzó korszakot eredményezett, addig a 20. századra mindez elaljasult.

Konrád György említette azt is, hogy ő már évtizedekkel ezelőtt felvetette a kettős államporgárság intézményének lehetőségét, ugyanakkor úgy gondolja, ma már ezt a problémát az európai állampolgáság megoldja.  

Az író nagyon szerteágazó témákat érintő gondolatmenetei érintették még többek között a hidegháborút lezáró találkozókat George Bush és Mihail Gorbacsov között, vagy éppen a nem is olyan rég még gyakran emlegetett német-francia-orosz tengelyt. Utóbbival szemben ellenérzésének adott hangot, és azt is kihangsúlyozta, hogy az a legjobb, ha nem kettő, hanem egy Európa van. Mivel egy kettészakadt Európában nekünk, közép-európaiknak, ezen belül is egy olyan kis országnak, mint Magyarország, borzasztó lenne, ha azon kellene őrlődni újra, melyik szövetséghez csatlakozzunk.

Mivel Konrád György egész életművét áthatja annak eszméje, hogy Európa, az európaiság egy nagyszerű perspektíva, ezért tartotta relevánsnak Barna Imre a kérdést: lesz-e Európai Egyesült Államok?  Konrád szerint annak érdekében, hogy többé-kevésbé tisztességesen menjenek végbe a pénzügyi folyamatok, pénzügyileg egységes Európa szükséges, hasonlóképpen, ahogyan a Monarchia esetében is közös volt a pénzügyi, hadügyi, külögyi tárca. Úgy gondolja, ha az Unió nem halad tovább a föderáció, az "elmélyülés" útján, akkor szétlazul.      

 MIvel a határ szó a kötet több szövegének címében is szerepel, Barna Imre egy ilyen írás felolvasására kérte a szerzőt, aki végül Képzelt határ című esszéjét olvasta fel.