bezár
 

film

2014. 09. 05.
A lélek zárdái
Paweł Pawlikowski: Ida
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Az angolhonba emigrált lengyel rendező, Pawel Pawlikowski Ida című legújabb filmjében újfent bebizonyítja, hogy Krisztus menyasszonyai is csak emberek, s érzelmeik olykor győzedelmeskednek hitükön.

Apácának lenni – önmagában nagyon drámai szituáció, s így filmre kívánkozó téma, minthogy e szerepkörben isten és ember, hit és szeretet, ráció és emóció kerülnek konfliktusba és csapnak össze egymással. Számtalan film foglalkozik a témával a mozi fiatalkorától kezdve (A Szent Mary harangjai) modern polgárpukkasztó műveken át (Viridiana, Az apáca, Hangyaboly) kortárs példákig bezárólag. Az utóbbi egy évben meglepően sok, a zárdai életmód buktatóiról és nehézségeiről szóló filmet láthatott a magyar közönség. A Metéora, a Diderot-botrányregény legújabb feldolgozása, Az apáca vagy az idei Titanic Filmfesztiválon is szereplő Egy portugál apáca levelei egyaránt érzelmileg zaklatott és/vagy hitükben megingó apácákat mutatnak be. Pawel Pawlikowski (Az utolsó nemzedék, Titkok Párizsban) az Idával e filmek csoportjához csatlakozik, ám nem elégszik meg egyszerű szerelmi konfliktus felvázolásával, a címszereplő dilemmáját kétféle identitáskrízissel nehezíti.

Ida

A hatvanas évek közepének Lengyelországában Anna (Agatha Trzebuchowska), a csecsemőkora óta zárdában nevelkedett novicia éppen beavatására készül. Feljebbvalói a nagy esemény előtt kimenőt adnak neki, hogy még utoljára látogassa meg családját. Ám a lánynak egyetlen hozzátartozója kiégett, megtört, üres nagyvilági életet élő nagynénje, Wanda (Agata Kulesza), aki a sztálinista rezsimben ügyészként dolgozott, jelenleg bíró. Első találkozásukkor az asszony felfedi a látszólag érzelemmentes novicia előtt, hogy ő valójából nem Anna, hanem Ida Lebenstein, szülei pedig zsidók voltak, akik a második világháború borzalmainak estek áldozatul. Mivel névtelen sírba temették a két nő rokonait, így elhatározzák, valamilyen módon megkeresik hozzátartozóik maradványait, és tisztességes síremléket állítanak nekik. Azonban a kutatás nemcsak édesanyja és édesapja csontjaihoz vezeti el Idát, hanem a zárdán kívüli izgalmas világgal is megismerteti a naiv, burokban élő lányt.

Ida

Az Ida a rendszerváltás előtt méltán híres lengyel filmiskola legjobb darabjainak nyomdokán halad. Akárcsak az Éjszakai vonat, a Kés a vízben vagy Pawlikowski drámájához legközelebb álló Mater Johanna esetében, a történet egyszerű, a képi világ letisztult, puritán, a szituáció viszont nagyon is életszagú, a karakterek vállára nehezedő teher pedig hatalmas. Idát nemcsak az rázza meg, hogy kilétét, sőt, nevét gyerekkora óta nem ismerte, a szürke zárdán kívüli színes nagyvárosi lét is sokkolja. Hazug, de legalábbis mű életet élt, minden eddigi megnyilvánulása, azaz az apácaság maga is csak álarc, fals identitás, mely pusztán abból fakad, hogy gyerekkora óta itt kellett élnie múltja miatt, álnéven. Így a Wandánál tett látogatás nem pusztán származását tisztázza, hanem alapjaiban cáfolja meg Anna/Ida önazonosságát. Ezért a lány történetében a történelmi múlt, a zsidó identitás nem olyan fontos, lecserélhető lenne bármilyen önazonosság-alternatívára. A lényeg Ida identitáskrízise, a többi csak körítés.

Ida

Pawlikowski e krízis katalizátorává Wandát, a nagynénit teszi meg, aki alternatív életmódot tár Anna elé. Az Ida azonban elkerüli a sablonokat, Wandát nem teszi meg kézenfekvő módon feslett nőszemélynek, aki meg akarja rontani Annát. Sokkal inkább Ida tűnik abnormálisnak azért, mert nem tudja, nem meri felvállalni érzelmeit, testi szépségét, hanem kényszeres élethazugságának próbál megfelelni görcsösen. Wanda csak egy megtört nő, aki elégtételt szeretne testvéréért, és akár még lányának is fogadná unokahúgát. Mert mindketten szeretetre vágynak, a szeretetéhség köti össze e két sorsot. Wanda nem kapja meg a világtól, kapcsolatai felszínesek (apró utalásokból, momentumokból ismerjük meg a nagynéni előéletét), Anna/Ida pedig csak a zárda kötelező szeretetében részesül, de komoly, intim, elmélyült emberi viszonyt nem folytat senkivel. A zárda és a külvilág lényegileg hasonlítanak, jóllehet, utóbbiban sokkal több a lehetőség. De mindkét hely elidegenít, és egyik sem biztosít stabil identitást és családi kapcsolatokat. A megoldás mindkét nő számára a találkozás, végzetük pedig az elválás – erre mindketten ráébrednek. E felismerés eredménye azonban fájdalom és (lelki) káosz.

Ida

Paweł Pawlikowski mindezt takarékosan, a drámát lassan adagolva bontja ki, mellőzve minden művies, valóságtól idegen megnyilvánulást. Akár az említett modern lengyel filmdrámák, úgy az Ida is csak a karakterek mozgatására használja a nyomozást, melyet gyorsan le is zár, és inkább a felhalmozódott feszültség kirobbanására, az Idát ért sok(k) információ lecsapódására, utóhatására koncentrál. S nincs túlhajszolva Anna/Ida pálfordulása, nincsenek agyonismételt, didaktikus momentumok arról, Wanda hogyan próbálja meg világivá tenni zárkózott unokahúgát. Egy rövid egyszerű jelenetben összefoglalja Pawlikowski a történet lényegét: Wanda ruhát ad Annának, ám az hezitálva félredobja, nem enged az „ördög” csábításának. Egyelőre.

Ida

Tehát az Ida teljes mértékben az emberi, hitelesen megformált karakterekre épít. Agatha Trzebuchowska és Agata Kulesza egyaránt jól végzik munkájukat. Külön kiemelendő a Wandát alakító Kulesza játéka, aki visszafogottan, manírok és melodramatikus ripacskodás nélkül, mégis érzelmi gazdagsággal teszi átélhetővé a címszereplőnél talán kicsivel még érdekesebb, kiégett nagynéni karakterét. Trzebuchowska inkább egykedvű lányt alakít, jóllehet, a naiv, visszahúzódó szerep nem is engedett meg neki többet.

Ida

Az Ida tehát egyszerű története ellenére nagyon komplex, gondolatébresztő film, a lengyel filmiskola minimalista hagyományát örökíti tovább. A korunkban különösen képlékeny identitás problémáját meglehetősen autentikusan ábrázolja. Jóllehet, a „szerelemtől sújtott apáca” karakterét már ezer és egy filmben láthattuk, ahogy a második világháború és a zsidósors is már sok korábbi filmben, sokkal kidolgozottabban megjelent (például Szabó István Apájában). Így a téma már nem olyan felcsigázó vagy polgárpukkasztó, mint mondjuk a Viridiana idejében volt. Az Ida mégis erősen ajánlott film, mert eredetiség helyett hatalmas erővel bír, az apáca dilemmája még így is érdekes, az identitásválság pedig korunk mozgatórugója, nagyon aktuális probléma.

 

Ida

Fekete-fehér, feliratos, lengyel-dán filmdráma, 80 perc, 2013

Rendező: Pawel Pawlikowski

Forgatókönyvíró: Pawel Pawlikowski, Rebecca Lenkiewicz

Zeneszerző: Kristian Eidnes Andersen

Operatőr: Ryszard Lenczewski

Producer: Eric Abraham, Piotr Dzieciol, Ewa Puszczynska

Vágó: Jaroslaw Kaminski

Szereplők: Agatha Trzebuchowska (Anna nővér - Ida Lebenstein), Agata Kulesza (Wanda Gruz), Joanna Kulig (énekes), Dawid Ogrodnik (zenész), Jerzy Trela (Szymon Skiba), Marek Kasprzyk (férfi a bárban), Dorota Kuduk (Kaska), Natalia Lagiewczyk (Bronia

Bemutató dátuma: 2014. szeptember 11.

Forgalmazó: Mozinet

Korhatár: 12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

A legkülönbözőbb természetű titkok a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém

Más művészeti ágakról

Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024
irodalom

Fehér Enikő Az analóg ember című könyvének bemutatója
(Nép)mesék és kisebbségi diskurzusok Szegeden


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés