A helyszín is új, az RS9 Színház-Vallai kert, a beszélgetésben résztvevő négyes - Balajthy Ágnes, Papp Máté, Tinkó Máté és Vass Norbert - pedig rögtön ki is használja a lehetőségeket, a program alatt végig ifjabb Hans Holbein Jézus Krisztus teste a sírban című festménye látható. Nem véletlen, hiszen a megbeszélendő kötet borítóján is ez a kép található, és Vass Norbert - az est moderátora - szerint is méltón jelképezi a kötet hangulatát.  

A szűk metszetű, a bezártságot és nem kevésbé a magára hagyottságot érzékeltető képben nem szükségszerűen van benne a feltámadás ígérete, reménye. Balajthy Ágnesnek az auschwitzi megkínzott testek jutnak eszébe, s egyben megjegyzi azt is, hogy az Egy gyilkosság mellékszálai a Holokauszt-diskurzusba is új színt hozott a shoá és a krisztológia jellegzetes ötvözésével. Vass szerint olyan ez a kötet, mintha egy DVD-n a film csak Nagyszombatig szólna, és aztán lenne két változat a befejezésre. Vass egyébként szívesen használja a kötettel kapcsolatban a tapogatózás és kerülgetés szavakat.

Az egyik leggyakoribb visszatérő kifejezés az est során azonban a botrány, aminek Balajthy szerint egyrészt megvan a hétköznapi felszínes, a bulvárvilágot idéző jelentésárnyalata, másrészt ez a szó Krisztus attribútuma is, az ő kereszthalála is botrányként tételeződik fel. Érdekes számára, ahogyan létrejön a kultúrtörténeti ív a Bibliától kezdve többek között Pilinszky János és Kertész Imre művein keresztül, és hogyan milyen jelentésárnyalatokkal bővülve jut el a kifejezés Borbély szövegéig. Papp Máté ezt azzal egészíti ki, hogy míg Pilinszky beleírja lágerverseibe Krisztus alakját, addig Borbély éppenhogy nem találja ezt az alakot.   

Botrány és gyilkosság kapcsolatát, gyilkosság és bűneset különbségét az egzisztencialista filozófia felől is megközelítik a résztvevők, például, ahogy Balajthy Ágnes felhívja a figyelmet: a gyilkosság a másik ember felé fordulás egy módja, ha ezt a szót használjuk, abban feltételeződik egyfajta személyes viszony, míg a bűntény esetében hiányzik a tettes, és ettől félelmetes és megalázó, ahogyan azt Borbély is írja. Így válik fontossá egy másik fogalom is, a méltóság kérdése. Egy olyan jogi hercehurcában, amelyre Borbély Szilárd édesanyja halála után került sor, épp a gyilkosság botrányjellege - és ezzel együtt tehát a méltóság - veszik el. 

Abban azonban nem sikerül megegyeznie a négy résztvevőnek, hogy mennyire lehet terápiaként értelmezni ezt a kötetet. Tinkó Máté először határozottan elutasítja, hogyan lehet terápia az, amelyben van olyan pillanat - visszautalva a festmény jelképezte helyzethez -, amikor a krisztusi áldozatosság megkérdőjeleződik. Papp Máté szerint pedig abszolút terápia, az újra és újra nekirugaszkodás aktusa, igaz, más megközelítésben pedig katatón újramondása is a dolgoknak. 

Balajthy Ágnes veti aztán fel azt a megközelítést, hogy nem az írás, hanem az olvasás tekintendő e kötet esetében terápiának. Hasznosnak bizonyul az a megközelítési mód is, miszerint Borbélyt azért érdekelték a preromantikus szövegek, mert azok egy más szubjektumfelfogás világában íródtak, s költészetében is érzékelhető, mennyire felszabadító a számára, hogy zárójelbe tudja tenni a személyét. Rengeteg olyan gesztussal találkozhatunk nála, amely arra irányul, hogy kitörölje személyisége kontúrjait. Vass Norbert pedig közbeveti egy ponton, az sem lényegtelen, kiket olvas Borbély, hiszen a megidézett szerzők Radnótitól Pilinszkyn át mind határhelyzetben lévő emberek. 

A program során szó esik még arról, hogy a kötet legjobb darabjai az interjúk, Balajthy Ágnes szerint azért, mivel szerkesztett voltuk ellenére is több lehetőség van bennük az improvizációra. Tinkó Máté számára fontos Borbély Szilárd kérlelhetetlen felelősségvállalása, és az a gondolati szál, hogy mennyire képes magát megújítani egy vallás. Vass Norbert szerint a zsidó és keresztény tradíció keresztezése a kötetben végül is sikertelen vállalkozás, Balajthy pedig úgy gondolja, a szépirodalom nyelve lenne erre jobban alkalmas, az értekező szövegeknek sokkal szűkebb a mozgástere.  

Abban viszont úgy tűnik, egyetértenek a beszélgetők, hogy ez a kötet fontos Borbély Szilárd teljes életműve megértésében, és ahogy elhangzik - talán többször is - az est során, olvasásra ajánlják mindazoknak, akik ezt eddig még nem tették meg.

Fotó: Bach Máté