PRAE.HU: A kerek évforduló kapcsán végzett valamiféle számvetést?

Ha már ennyit beszélnek róla, muszáj lesz, előbb-utóbb beleköltözik az ember agyába, hogy mérleget kéne vonnia. Eddig arra jutottam, hogy még jobban kellene csinálni mindent.

PRAE.HU: Amikor tervezgette a pályáját, ilyennek képzelte el negyvenéves korára?

Nem képzeltem el semmit, a karrier, hogy hogyan fog lefutni a pályám, nem foglalkoztatott és most sem izgat igazán. A lényeg az, hogy mindig muszáj valamilyen új produkcióval előhozakodni.

PRAE.HU: Ez belső kényszer, vagy elvárják öntől?

Többnyire azt kívánják tőlem, hogy régi, jól bevált számok hangozzanak el a koncerteken - el is hangzanak, de én inkább újakat akarnék: menni előre, kipróbálni valamit, ami eddig nem volt.

PRAE.HU: A Budafoki Dohnányi Zenekarral és a Balázs Jánossal készített lemeze már egy új irányvonalat jelez?

Biztosan lesz valamilyen új csengése ennek a két lemeznek, de nem gondolkodtam rajta előre. Majd utólag meglátjuk, új irányvonalat találtunk-e.  

PRAE.HU: Ha jól sejtem, nem esik önnek jól ez a nagy felhajtás, amit a születésnapja és a maratoni koncertsorozat körül csapnak.

Persze, hogy nem (nevet), de aztán amikor jó egy koncert, tele van a nézőtér, megtérül ez a "befektetés”.

PRAE.HU: A kívülálló számára úgy tűnik, hogy a világon semmi más nem érdekli, csak a zene. Tényleg így van, vagy csak mi, nézők-hallgatók hisszük ezt?

Nagyjából így van, de persze a családommal is foglalkozom. A vajdasági Palicson, ahol élek, van egy kis próbatermem a padláson, ott gyakorolgatok szinte egész nap, de lemegyek ebédelni, viszem a gyereket az iskolába, hozom is, szóval részt veszek az életben.

PRAE.HU: A Vajdaságból indulva nehéz volt itt megvetnie a lábát zenészként?

Nehéznek akkor mondanám, ha nem szerettem volna, amit csinálok. Háború volt a Balkánon, amikor átjöttem Pestre, és itt próbáltam valamit tenni. Sok ismerősöm volt, akik megkönnyítették a dolgomat. Összetalálkoztam Dresch Mihállyal, bekerültem a táncszínházi és a free dzsessz közegbe, aztán a standard dzsesszbe, most pedig a klasszikus zene világában vagyok. Ilyen egyszerűen alakultak a dolgok. (Nevet.)

PRAE.HU: Sokan elmondták, hogy műfaját tekintve meghatározhatatlan a zenéje. Ön besorolja magát valamilyen műfajba, irányzatba?

Nem, mert nem érzem magam akkora nagy zenésznek. Egyszerűen csak muszáj valahogy kifejeznem magam, és ennek a zenélés a módja.

PRAE.HU: Milyen a nemzetközi ázsiója?

Jártam Amerikában, Japánban és még sokfelé a világon: szeretik, amit csinálok, de nem gondolom, hogy a "felemelkedés” érdekében folyton el kellene innen mennem. Sőt egyre inkább úgy érzem, hogy jó helyen vagyok Magyarországon. Itt szeretek játszani - nagyon jó a közönség, és jó helyekre, nagy fesztiválokra hívnak.

Dudás Szabolcs fotói (a szerk.)