Herbert Aniko konceptuális alkotó. Témaválasztásai és társalkotó-választásai mögött hosszú előkészület és megalapozott gondolatok húzódnak meg. Író és képzőművész közösen választott ki hat szót, amelyekre az alkotások rímelnek. További ihlető erőt adott a versprózás kötet: mondatai újra és újra visszaköszönnek Aniko alkotásaiban.

PRAE.HU: Miért Szabó Imola Julianna kötete lett a kiindulópont és hogyan kapcsolódik szöveg és kép, szöveg és installáció?

Imolával folyton vannak ikerszerű, közös, párhuzamos dolgaink. Például most a szándékos vaksággal foglalkozom. Erre ő épp arról mesél, hogy egy vak kislányról ír. Nyári, esztergomi kiállításunkkor Imola írt szövegeket a képeimhez, most én szedtem szét mondatokra a versprózás kötetet. Újra és újra elolvastam a bő féléves alkotási folyamat alatt, mert mindig más mondatok találtak meg. Így alakult organikusan az anyag a kiállításra.

PRAE.HU: A szavakon túl milyen motívumok köszönnek vissza az anyagban?

Szeretek sablonokat használni. A kiállítási tematika középpontjában a sztenderd emberi szív áll. Tanulmányoztam ezt a testrészt, mire elkészítettem egy saját szívsablont. A munkafolyamatban elsőként a hat kiválasztott szóra reflektáló munkák jöttek. Tinta nélkül a szívsablon formájába ütöttem ezeket a szavakat. Az írógép betűi helyenként kivágták, kimarták a felületet. Ehhez idő, türelem és fegyelmezettség kellett. Olyan volt ez a türelmes és fájdalmas gépelés, akár az elengedés. Mint amikor megéled az elengedés fázisait. Ez az írógépes küzdelem volt a belépő ebbe a képzeletbeli projektbe. Aztán a léptékek miatt számítógép elé ültem, és ott terveztem meg a nagy képek arányait és kompozícióit. Végül öt nagy kép készült el. Mindegyikre magamat festettem, ami azért is tök jó, mert így se a jogdíjjal, se a munka közben önmagammal felmerülő konfliktusokkal nem kell foglalkoznom – önmagammal könnyen békülök. Fontos motívum számomra a fa ősi jelképe. Az élet, a fejlődés, a növekedés, a kiteljesedés. Ugyanakkor a fáim egyik képemen sem életszerűek. A színük és az arányuk is inkább metaforikus, mint ábrázoló. De ez a szemlélet igaz a székre is, amin gubbasztok az egyik festményen. Teljesen szürreálisnak hat, ahogy szinte lebeg a térben – valójában nem állna meg a lábain.

PRAE.HU: Hogy jön a képbe a szintén többször visszatérő elem, a rózsaszín Magyarország-forma mint felhő?

Már tavaly elkezdtem foglalkozni a birkákkal, avagy bárányokkal, kinek mi tetszik. Készítettem egy birka- és egy Magyarország-sablont, majd ezt a két formát kombináltam. Az ebből készült sorozattal „sokkoltam” akkoriban az embereket. Készítettem magamról is egy képet, amin egy nagy rózsaszín Magyarországgal takartam el a testem. Akkor vésődött be a rózsaszín Magyarország az agyamba. Onnan jött, hogy tetszett ez a forma bármiféle érzelem nélkül. Mert olyan jól néz ki. Tavaly védekező eszközként funkcionált, most meg egy rózsaszín felhővé alakult. Ez a rózsaszín szép. Nem pink. Olyan malacrózsaszín.

PRAE.HU: A szimbólumrendszer középpontjába mit állítasz?

Én nem azt vizsgálom, hogy hogyan működik a szerelem, hanem azt mutatom meg, hogy hogyan nem működik. A festmények az én személyes érzékenységemet tükrözik, az installációkat pedig már racionálisabb asszociációs játéktérként fogom fel. Én csak kérdéseket teszek fel, a tényleges elengedést aztán mindenkinek magának kell véghezvinnie.

PRAE.HU: A koncepció részeként hogyan tematizálod a kiállítást?

Két teremben installálom a munkáimat. Az első teremben lesznek a nagy festmények és a papírfa. Itt az érzelem dominál majd. A második teremben lesz a kiállítás elemzőbb fele, az installációk. A szív motívuma sokszor visszatér az alkotásokban. Például készítek egy dobozt, amiből egy szív alakú ablakot vágok ki és feltöltöm a Varratokból kigyűjtött idézetekkel. A mondatokat kézzel írom a cédulákra. Szeretném, ha a kiállításra látogatók húznának egyet belőle maguknak. Elképzeltem, ahogy fogy, majd egyszer „kiürül ” a szív. A szüleim gyakran segítenek a projektek megvalósításában. Édesapámmal kiválasztottunk különböző faanyagokat, ezeket ő vágta ki nekem szív alakúra. Búzát is csíráztatok szív alakban, de más növénnyel is demonstrálok az installációkban. Látod ezt a kiszáradt céklát? Ez is szív alakú volt. Minden nap lefotóztam, ahogy elfonnyad és kiszárad. Ebből a „leépülésből” egy animációt készítettem. Az ember nagyságú papírfámon majd tizenkét szív fog lógni, a tizenharmadik pedig a földre hullik. Ebben az utolsó vacsorára, a bibliai történetre is utalok.

PRAE.HU: Zömében papírral, nejlonnal és természetes anyagokkal dolgozol, sok mindent újrahasznosítasz. Honnan a kötődés az említett anyagokhoz és az akvarelltechnikához?

Egerben végeztem az Eszterházyn. Ványai Magdolna tanárnő miatt lettem akvarellmániás. Nekem ehhez a technikához van temperamentumom és alkatom. Próbálkoztam az olajjal, de nem elég környezetbarát és nekem nem állt jól. Sokszor „szemetet” dolgozok föl. Nagyon örülök mindenféle papírnak, fóliának. Sokszor vegyítem a nagyon drága és speciális rizspapírt a szeméttel. Szeretem ezeket a végleteket. A luxust és az egyszerűt keverni. Megmutatni a szélsőségeket, mint ahogy a társadalomban is szinte kitapintható, hogy vannak a nagyon szegények és a nagyon gazdagok. Bár ott ritkán vegyülnek a „rétegek”.

PRAE.HU: A kiállítás megnyitója tovább erősíti majd a koncepciót. Valamit sejtet a promóciós videó is, de mégis mit várhatnak majd az oda ellátogató érdeklődők?

Šin Oliverrel vettük fel a videót, amin Váczi Eszter egyik zenéje hallható, miközben Szabó Imola Julianna Haza című írását olvassa egy nagyon szép hangú barátnőm. Ezt az egységet Imolával és Váczi Eszterrel tudtam elképzelni, így a Váczi Eszter Quartet fog játszani néhány dalt a megnyitón. Próbálok minél több érzékre hatni. Egy olyan estét képzeltem el, ahol az installációk gondolatisága és a képek érzésvilága egy térré alakul, miközben különleges zene szól, és még az irodalom sem marad ki. Mindezt egyben szeretném a látogatóknak adni. A kiállítás megnyitóján Imola mellett Szombathy Bálint is jelen lesz, aki szintén figyelemmel és nyitottsággal kísérte végig az egész munkafolyamatot.

A kiállítás megnyitójára 2015. január 30-án, 19.00 órai kezdettel kerül sor a budapesti Galéria IX-ben, a Ráday utca 47. szám alatt.